Kereső toggle

ISIS után a helyzet változatlan

A kereszténység a világ legüldözöttebb kisebbsége

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Úgy tűnik, a terrornak mégis van vallása. Az új-zélandi iszlám hívők elleni merénylet után gombamódra szaporodnak a keresztények elleni támadások. bár a probléma nem új, most mégis új lendületet vett a keresztények elleni erőszak.

A szaúdi külügyminiszter, Mohammad Dzsavad Zarif a Christchurchben elkövetett, a Facebookon élőben sugárzott horrorisztikus lövöldözés után elmondta, hogy „a terrorizmusnak nincs nemzete, és nincs vallása”. Az azóta eltelt hetek eseményei viszont azt mutatják, hogy ez az állítás nem állja meg a helyét – azokban az országokban, ahol jelentős muzulmán lakosság él, a keresztény kisebbségek egyre nehezebb helyzetben vannak, ráadásul a nyugati politika ahelyett, hogy igazi segítséget nyújtana, hárít, és nem nevezi nevén a problémát. Pedig számos elemzés szerint az üldözés mértéke és természete kétségtelenül egyre közelebb kerül a népirtás nemzetközi definíciójához.

Az üldözés melegágya

A szír ortodox egyház moszuli érseke szerint bármelyik pillanatban szembesülhetünk egy új Iszlám Állammal.
Gyakorlatilag folyamatosan érkeznek hírek keresztények elleni támadásokról Nigériából, Burkina Fasóból, de igen nehéz helyzetben vannak a keresztények Szíriában és Irakban is, ahonnét 2003 óta az akkor 1,6 milliós keresztény közösség szinte teljes egészében elmenekült.

A közel-keleti helyzetről egy átfogó riport készült a brit külügyminiszter megbízásából, amely azt tárta fel, hogy a keresztények szinte népirtásnak megfelelő üldözést szenvednek el, és az utóbbi 20 évben milliószámra voltak kénytelenek elhagyni otthonaikat. A brit külügyminiszter sajtótájékoztatója a riport május eleji megjelenését követően akár felhívás is lehetne a nyugati társadalmak számára a felelősségvállalásra. Jeremy Hunt elmondta, hogy „a politikai korrektség légkörében elfelejtettük, hogy az üldözött keresztények a világ legszegényebb rétegéhez tartoznak. A Közel-Keleten az arányuk a lakosságon belül 20 százalék volt, most 5 százalék. Nem vettük észre, hogy a keresztényekből vált a világon a leginkább üldözött kisebbség”.

A riport szerint az olyan országokban, mint Algéria, Egyiptom, Irak, Irán, Szíria és Szaúd-Arábia, a keresztények helyzete aggasztó. Rendszeresen razziák szakítják félbe a keresztény istentiszteleteket, ugyanis az olyan helyeken, mint Szaúd-Arábia, minden nyugat felé közeledés ellenére még mindig tilos a kereszténység bármely formájának nyilvános kifejezése.

A keresztények üldözésének elharapózása alapvetően három okra vezethető vissza: a politikai vezetés kudarca a legjobb termőtalajt hozza létre a vallási szélsőségek számára, amellyel szorosan összefügg a jogrend hiánya vagy annak intézményi gyengeségei, amelyet egy extrém többség sikerrel használhat ki. Probléma továbbá az is, hogy az olyan országokban, mint Törökország vagy Algéria, a politikai vezetés igen komoly vallási konzervativizmust hirdetett, amely mellett nem férnek meg a vallási kisebbségek, és amely előnyben részesíti a radikális muszlim szervezeteket az iszlám ideológiában maximum megtűrt keresztényekkel vagy zsidókkal szemben.

A muzulmán oktatási rendszer is igazi melegágya a vallási szélsőségeknek, ami nem korlátozódik csak a Közel-Keletre, hanem már a német, a svéd és más nyugat-európai országokban is egyre inkább elterjed. Nem meglepő, hogy az iszlám vallási oktatást hatalmas összegekkel támogató Szaúd-Arábiában az iskolai tankönyvek a diákokat vallásos gyűlöletre és intoleranciára oktatják a nem muzulmánokkal szemben. Ez később tettekben is manifesztálódik, főleg ha a vallási vezetők a keresztények vagy a zsidók megölését igazi hitbeli cselekedetnek ítélik. És mivel az európai muszlim lakosság „oktatására” nem áll rendelkezésre megfelelő számú iszlám tanító, a németországi török közösségek például török állami pénzből finanszírozott, törökországi iskolákból „importálják” az imámokat, akik gyakran sem a befogadó ország nyelvét nem beszélik, sem arra nem mutatnak hajlandóságot, hogy a helyi kultúrához alkalmazkodjanak. Az ilyen vallási vezetők tanításai potenciális veszélyforrást jelentenek a „keresztény” Európa belsejében.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: