Kereső toggle

Marx bíborban

Globális befolyást épít Ferenc pápa tanácsadója

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bejáratos a német kancellárhoz, együtt humorizál az EU csúcsvezetőivel, simán meggyőzi a katolikus egyházfőt, ha úgy adódik. Reinhard Marx müncheni érsek pár éven belül egész Európa Richelieu bíborosa lehet.

 

Szinte hajszálpontosan 400 évvel ezelőtt Franciaországban betört a politika legmagasabb szintjeire Richelieu bíboros, aki már a papi pályáját is rendkívüli magabiztossággal kezdte. A kinevezéséhez szükséges korkedvezményért egészen Rómáig utazott a pápához, hogy meggyőző beszédével elnyerje a támogatását. Rövid időn belül a belső hatalmi harcok okozta káoszt kihasználva, XIII. Lajos király államminiszteri posztjáig küzdötte fel magát. Tárgyalási technikája, rétori zsenialitása, kiterjedt titkosszolgálati és besúgóhálózata révén pillanatok alatt a királyi udvar legbefolyásosabb szereplője lett. Kemény és kegyetlen hatalomgyakorlásával Franciaországot a kor egyik legnagyobb nemzetévé tette, kiterjesztve annak befolyását nemcsak a kontinensre, hanem még a tengerentúlra is a gyarmatbirodalom építésével.

Négy évszázad elteltével most ismét támadt egy óriási befolyással bíró bíboros, aki ugyan nem visel politikai pozíciót, és vér sem tapad a kezéhez, viszont kiterjedt kapcsolati hálójával nemcsak Európa legbefolyásosabb vezetőire, de a katolikus egyházon keresztül az egész világra is rendkívüli hatással bír.

Akcióban a katolikus deepstate

Reinhard Marx egyházi karrierje a ’70-es évektől kezdve nyílegyenesen ívelt felfelé. A bajor katolikus papnövendék 1996-ban már II. János Pál javaslatára segédpüspök, majd Paderborn német főegyházmegye püspöke lett. Rövid időn belül áthelyezték Trierbe, majd 2007-ben XVI. Benedek pápa München és Freising érsekének tette meg. Bíborosi kinevezését 2010-ben vehette át. A fentebb felsorolt négy évtized alatt tehát több rendkívüli befolyással és hatalmas vagyonnal bíró egyházmegyét is vezetett, miközben két pápa mellett is nagy megbecsülésnek örvendett. A valódi változást azonban Ferenc pápa (Bergoglio) 2013-as megválasztása hozta számára, aki egy hónapon belül több kulcsfontosságú pozícióba is beemelte.

A mindenkori pápákról azt azért érdemes megjegyezni, hogy őket egy maximum 120 választó bíborosból álló pápai konklávé szavazza meg a pápai poszt megüresedésekor. Éppen ezért az egyház aktuális irányát befolyásolandó a bíborosok rendszerint különböző befolyási csoportokat alkotva igyekeznek az ő szempontjukból a lehető legalkalmasabb jelöltet bejuttatni a pápai székbe. A Godfreid Daniels brüsszeli érsek 2015-ben kiadott életrajzi könyvében például vatikáni elemzők azt állították, hogy létezik egy úgynevezett „Sankt-Gallen-i Maffia”, amely egy olyan bíborosi csoportosulást takar, akik már 10 éve azon dolgoztak, hogy Ratzinger (XVI. Benedek pápa) hagyományhűségét és konzervativizmusát ellensúlyozzák. A 2013-as lemondásával megnyílt az út, hogy a sajátjaik közül válasszanak pápát, így került a „trónra” Bergoglio. A pápai enklávéban a rekordfiatal Reinhard Marx is helyet kapott.

A márciusban megválasztott Ferenc pápa egy hónapon belül létrehozta a Bíborosi Tanácsot, amely speciális mandátumot kapott arra, hogy dolgozzák ki a katolikus egyházat vezető kúria megreformálásának lehetséges irányait (Bíborosi G8 készül a Vatikán átszervezésére. Hetek, 2013. október 04.) Az egyházfő már ekkor leszögezte, hogy nem egyszemélyben kívánja megreformálni a katolikus intézményt, hanem erre kiváló szakemberek lesznek a segítségére. Mint például Reinhard Marx, aki egyedüli németként helyett kapott az eleinte nyolc-, majd hattagúra zsugorodó testületben. (Mára összesen három tagtól kényszerültek megválni. Volt, akit nyugdíjaztak, de George Pell ausztrál bíboros a szexuális zaklatási botrányai miatt került menesztésre.) A Bíborosi Tanács megbecsült tagjaként Marx egészen a katolikus katekizmusig (az egyház „alkotmánya”) hatóan mondhatni szabad kezet kapott a reformjavaslatok megfogalmazásában.

A Tanács egyik legnagyobb dobása egyébként az volt, hogy 2014 februárjában létrehozta az úgynevezett Gazdasági Tanácsot és Gazdasági Titkárságot, amelyek a Szentszékhez köthető összes intézmény adminisztratív és pénzügyi felügyeletét végezték. Tagoknak pénzügyi tapasztalattal rendelkező vallási vezetőket választottak, köztük a müncheni érseket is, aki a testületet irányító koordinátori szerepet is betölti. A Politico által megszólaltatott egyik vatikáni szakértő szerint ezzel Marx lett „a vatikáni pénzügyek vezetője”.

Egyház az egyházban

Ha már felmerült a katolikus mélyállam, érdemes megemlíteni a német katolikus egyház szerepét a globális katolikus közösségben. Németországban összesen 27 egyházmegye található, amelyek elképesztő bevételre tesznek szert évről évre. Ezt többek között közvetlen az állami hozzájárulásnak és adókedvezménynek köszönhetik, de a gazdasági tartalékuk nagy része mégis az úgynevezett nemzeti egyházadóból származik. E szerint minden katolikusnak keresztelt német állampolgártól (azaz 23 millió regisztrált vallásos embertől) az állam automatikusan levonja a jövedelemadójuk 8-9 százalékát, amit az érintett egyháznak utal át. Ezekből a németországi katolikus egyház a legutóbbi adatok alapján 6 és 7,1 millárd eurós (!) éves bevételt könyvelhetett el. Az így keletkezett tőke már-már a vatikáni bevételekkel vetekszik. (Amit ismételten tegyük hozzá, hogy a Marx által vezetett bizottság felügyel.)

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: