Kereső toggle

Európa vesztesége a Notre-Dame tragédiája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Az egész civilizációnk száll most a füstbe” – idézte egy elkeseredett párizsi szavait az AP hírügynökség a párizsi Notre-Dame tűzvészéről szóló tudósításában. Valóban: a megrázó képek, a leomló templomtorony, a fékezhetetlen infernó a szeptember 11-ei drámát idézték – ha nem is az okok, de a látvány alapján mindenképpen. De ha a World Trade Center a modern világ egyik jelképe volt, akkor a Notre-Dame az európai civilizációé.                                         

Még létezett a Római Birodalom, amikor 451 tavaszán Attila hun király galliai hadjárata során sorra foglalta el a városokat, és a Szajna-völgyben Párizs ellen vonult. A városban pánik tört ki, de egy bátor keresztény nő, a később szentté avatott Genovéva a folyó közepén fekvő szigetre összegyűjtötte a hívő asszonyokat, hogy imádkozzanak a megmenekülésért. Tény, hogy Párizs határában Attila meggondolta magát, és inkább Orléans ellen vonult. Hamarosan a catalaunumi csatában a hun nagykirály addigi diadalmenete is megtorpant.

A Szajna-sziget – ahol az ókorban pogány kultuszhely állt – ettől kezdve keresztény zarándokhellyé vált. Előbb egy román kori bazilikát emeltek itt, majd ennek helyén VII. Lajos király kezdeményezésére egy új, világraszóló katedrálist terveztek, amely kora csúcstechnológiájával, gótikus ívek és pillérek, pazar rózsaablakok, valamint égbe mutató ujjként a karcsú középső torony volt hivatott hirdetni a keresztény világ új központjának a dicsőségét. Amikor 1163-ban a király III. Sándor pápa jelenlétében letette az új katedrális alapkövét, a katolikus egyház hatalma megkérdőjelezhetetlen volt Európában: az ellenpápát állító Barbarossa Frigyes német császár is térdet hajtott a pápa előtt, miközben az európai keresztesek és templomos lovagok őrizték a muszlim uralom alól felszabadított Jeruzsálemet.

A Notre-Dame 1345-re készült el teljesen, ám ekkorra már az európai egységes katolikus uralom (a Respublica Christiana) hatalma megroppant: a pápák a francia király fogságába kerültek Avignonban, a Közel-Keletről az utolsó keresztesek is kiszorultak, és a roppant hatalmú, csak a pápának alávetett Templomos Lovagrendet is felszámolták. Utolsó nagymesterüket, Jacques de Molay-t éppen a Notre-Dame előtti téren égették meg máglyán.

Az évszázadok múltak, de a Notre-Dame büszkén őrizte a kereszténység egyik legféltettebb relikviáját, Krisztus állítólagos töviskoronáját, amelyet a keresztes lovagok hoztak el a Szentföldről. Az ereklye tisztelete a 4. századig nyúlik vissza, és – a katedrálisban őrzött más mozdítható történelmi és egyházi kincsekhez hasonlóan – most is túlélte a vészt.

A Notre-Dame első pusztulását a francia jakobinusok uralma okozta, amikor a vallásgyűlölő forradalmárok tudatosan megrongálták és megbecstelenítették a katedrálist. Ezért is volt jelképes, hogy Napóleon a császári koronát a Notre-Dame-ban vette át.

A 19. században az eredeti tervek szerint helyreállították a templomot, és ebben a formájában vált világhírű látványossággá – nem utolsósorban Victor Hugo feledhetetlen regényének köszönhetően. 2019. április 15-éig a Notre-Dame volt Franciaország és egyben Európa leglátogatottabb turisztikai célpontja, évi 13 millió látogatóval (ez azt jelenti, hogy naponta közel 40 ezren fordultak meg a templomban – az év 365 napján).

A római Szent Péter-bazilika mellett a Notre-Dame volt a keresztény világ ikonikus jelképe: nem véletlenül ez a két épület az iszlamista terroristák hőn vágyott célpontja: legutóbb az ISIS tervezett robbantásos merényletet a katedrális ellen 2016-ban.

Mindez a múlté: a közel évezredes történelemmel rendelkező jelkép eddig ismert formájában a nagyhéten, egy nappal virágvasárnap után jórészt megsemmisült, és ha évekig tartó munkával újjáépítik is, sok minden jóvátehetetlenül eltűnt. Nemcsak műtárgyak, hanem a keresztény Európa egy darabja is.

 

Olvasson tovább: