Kereső toggle

A választások után

Milyen lehet az új izraeli kormány?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az izraeli választási rendszer sajátossága, hogy a sokszereplős, felaprózódott politikai mezőnyben a különböző frakciók között olyan éles különbségek vannak, hogy akármelyik nagy párt győz áprilisban, nehéz lesz koalíciót alakítania, pláne tartósat.

Az arányos képviseleti rendszerek között az izraeli az „extrém” típusba tartozik (szemben a „mérsékelt”-tel), mert egyetlen, nemzeti szintű körzetben zajlik, alacsony a bekerülési küszöb, és a 

120 parlamenti helyet a pártokra leadott szavazatok arányában, zárt listák alapján osztják ki (nyílt listán a választók döntik el a jelöltek sorrendjét). Ebből adódik, hogy a jelölteknek nem kell az újraválasztásukhoz egy helyi közösség támogatásáért megdolgozniuk; kisebb radikális csoportok is könnyen bejuthatnak és koalíciós partnerekként jelentős tényezővé válhatnak; valamint a választók nem konkrét politikusokra adják le a voksukat. Mindezek tetejébe egy 1958-ban elfogadott törvény lehetővé teszi, hogy a Kneszet a miniszterelnök kezdeményezésére, a képviselők többségének támogatásával feloszlassa magát.

Ezért nagyon vegyes és népes a politikai mezőny – gombamód alakulnak új formációk, de ugyanolyan gyorsan el is tudnak tűnni. És ezért olyan gyakori, hogy a koalíciós harcok miatt ellehetetlenült kormány feloszlatja magát. Sőt, maga a koalíció létrehozása is a legtöbb esetben hosszas pozícióharc eredménye (2015-ben Netanjahu a határidő lejárta előtt két órával tudott működőképes kormányt összeállítani).

A legtöbb szavazatot kapott párt vezetője nem lesz automatikusan miniszterelnök – Izrael elnöke kéri fel azt a pártvezetőt kormányalakításra, akit erre leginkább képesnek tart. Ha nem sikerül a törvény által engedélyezett 28 napos határidőn, majd a 14 napos hosszabbítás során sem megoldania a feladatot, egy másik képviselő kapja meg a lehetőséget.

Szélsőjobbtól a szélsőbalig

 

Az extrém arányos rendszert az az igény hozta létre Izrael megalakulásakor, hogy keretet adjanak a különböző országokból, más-más ideológiai háttérrel érkező bevándorlók formálta, változékony közéletnek.

A politikai színtér sok szereplő közötti elaprózottsága szerves része maradt ennek a rendszernek, így most is nagyon széles a paletta. A vízválasztónak számító főbb kérdésekben – a biztonságról, a kétállami megoldásról, valamint a vallás és az állam viszonyáról – kialakított álláspontok mentén öt nagy blokkot szokás megkülönböztetni: jobb- és baloldal, közép, ultraortodox és arab politikai erők.

A jelenlegi koalíciós partnerek között több változás történt az előző, 2015-ös választásokhoz képest. A jelenlegi Rafi Perec-féle Jobboldali Szövetség vallásos-cionista és nemzeti pártok – eredetileg a Habajit Hajehudi (Zsidó Otthon) és a Nemzeti Unió – fúziója. 2018 decemberében Naftali Bennett oktatási miniszter Ajelet Saked igazságügy miniszterrel együtt kilépett a Habajit Hajehudiból, és megalakította a Hajemin Hahadast (Új Jobboldal).

A szekuláris, középosztálybeli szavazók megnyerése érdekében el akartak különülni a nemzeti-vallásos blokktól.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: