Kereső toggle

Emberrabló rezsim

Bizarr sztori a világ egyik legelzártabb társadalmából

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az 1970-es évek végétől titokzatos eltűnések szakítottak szét japán tengerparti kisvárosokban élő családokat. Csak évtizedekkel később kezdett kirajzolódni, hogy az esetek összefüggenek, de a szálak nem holmi bűnszervezethez, hanem Észak-Koreába vezettek.

Megumi Yokota 1977. november 15-én tűnt el Niigatából. Az akkor tizenhárom éves kislány nem ment haza a délutáni tollaslabda-edzésről. Hiába tették tűvé érte az egész várost, mintha a föld nyelte volna el. Senki nem látott, nem hallott semmit, nem voltak nyomok, bizonyítékok, az elkövetkező napokban pedig nem érkezett váltságdíj követelés. Családja negyven év elteltével sem adta fel a reményt, hogy egyszer még viszontlátja.

Merénylet a Közel-keleten

1987. november 29-én két terrorista felrobbantott egy dél-koreai járatot a Közel-keleten. A fedélzeten tartózkodók mind meghaltak.

Amikor a merénylőket Bahrein repterén lekapcsolták, egyikük öngyilkos lett; a másiknak nem volt ideje lenyelni a ciánkapszulát. Kim Hyon-huit, a japán útlevéllel utazó észak-koreai ügynököt Dél-Koreába vitték. Kihallgatása során azt vallotta, hogy társával az 1988-as szöuli olimpia lejáratásának céljából kapott utasítást az akcióra.

Bármilyen furcsa, ez az ügy szolgáltatta az első kulcsot Megumi eltűnésének rejtélyéhez. A merénylők simán el tudták magukat adni japánként, íme, miért: Kim, mialatt a 115 ártatlan életet követelő küldetésére készült, Phenjanban egy lakásban lakott egy Yeoko Taguchi nevű nővel, akit Japánból raboltak el, hogy hasznát vegyék az észak-koreai kémek kiképzésében.

Kim azt is elárulta, hogy találkozott Megumi Yokotával Phenjanban. Állítása szerint Oh Ki-nek hívták, férjhez ment egy Dél-Koreából elrabolt férfihez, született egy lánya, és Észak-Korea második generációs vezetőjét, Kim Dzsongilt kellett tanítania.

Válasz húsz év után

A japán kormány csak 1997-ben hívta fel Megumi szüleit, hogy a Kim Hyon-hui által tíz évvel korábban felfedett információkat megossza velük. Nem tudni, miért vártak ilyen sokáig. Mindenesetre a Yokota család nem is kaphatott volna felkavaróbb hírt, mint hogy lányuk életben van, csak épp a világ legkegyetlenebb diktatúrájának a foglya. A hír, miszerint Észak-Korea japán állampolgárokat rabolt el, egyúttal a japán politikai körökben is hullámokat vert. Megoldatlan eltűnések aktáit újra nyitották, immár azzal az eshetőséggel is számolva, hogy a szomszédos diktatúra állhat a háttérben.

Úgy tűnt, hogy az 1970-es évektől nyilván tartott, a Japán-tenger partján történt emberrablásokat észak-koreai hajókon érkező kétéltű kommandós csapatok követték el. Az éj leple alatt, elhagyatott helyekről begyűjtöttek bárkit, aki hasznos lehetett a rezsim egyre bővülő terrorhálózata számára.

Pontosabban, a mai napig nem világos, mire. Egy elmélet szerint fiatal párok például azért estek áldozatul, mert idővel gyerekeket vállalhattak, akik tökéletes japántudásukkal, ugyanakkor a rendszerhez való lojalitásukkal ideális kémekké formálhatók. Ennek ugyanakkor ellent mond, hogy a később hazatértek szerint még az elején ki kellett találniuk egy fedősztorit, származásukat el kellett titkolniuk, és otthon sem használhatták az anyanyelvüket.

Grandiózus célok és bosszúvágy?

Robert S. Boynton újságíró szakértőkkel, újságírókkal, kémekkel beszélt a kérdéssel kapcsolatban, de egyikük magyarázatait sem találta meggyőzőnek. Így arra jutott, hogy valószínűleg nem volt egyetlen, minden eltűnésre passzoló motiváció. A legvalószínűbb, hogy az emberrablások egy nagyobb, a két Korea egyesítését, Kim Ilszung, az alapító ideológiájának elterjesztését és Japán megalázását célzó terv részei lehettek.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: