Kereső toggle

Piszkos tizenkettő

Titkos szervezet okozhatja Merkel vesztét

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tizennyolc évet vártak a párton belüli ellenfelei arra, hogy végre elégtételt vehessenek Angela Merkelen. December elején nemcsak a CDU elnökségéről, hanem Németország és Európa jövőjéről is döntenek majd a német kormánypárt kongresszusi küldöttei. Egy több évtizedes kíméletlen és briliáns politikai játszma háttere.

Annegret Kramp-Karrenbauer, Jens Spahn és Friedrich Merz. Három név, amelyek a magyaroknak valószínűleg semmit sem mondanak. Most azonban érdemes megjegyezni őket, mivel minden valószínűség szerint közülük kerül ki majd Európa legbefolyásosabb vezetője, Németország következő kancellárja is.

Repülőút az Andok felett

1979-et írunk. Július 25-én a Junge Union (a Kereszténydemokrata Unió ifjúsági tagozata) 12 tagja egy dél-amerikai utazáson vett részt. A Caracasból Santiago de Chilé-be tartó éjszakai járaton az Andok felett a tucatnyi fiatal paktumot kötött, mely szerint mindent megtesznek azért, hogy minél nagyobb hatalomra tegyenek szert a német politikában, és ezen törekvésükben egymást minden lehetséges módon segítik.

A titokban alakult nem hivatalos érdekcsoportról elsőként csak 24 évvel később, 2003-ban szerzett tudomást a Der Spiegel nevű német lap, amely A Férfikötelék címmel írt cikkében írja le a híres andoki paktum hátterét. E szerint a nagyívű politikai ambíciókat dédelgető fiatalok abban egyeztek meg egymás között íratlan szabályként, hogy egymás ellen sosem indulnak majd párton belüli pozíciókért, valamint nyilvánosan sosem fogják felszólítani egymást lemondásra. Legfőbb céljuk, hogy alapjaiban határozzák meg az anyapárt, a CDU politikai és személyi döntéseit.

A paktum egészen a ’90-es évek végéig elképesztő sikereket könyvelhetett el. A tagok közül Roland Kochból Hessen tartomány miniszterelnöke, Christian Wulffból Alsó-Szászország miniszterelnöke (majd német elnök), Friedrich Merzből pedig a CDU frakcióvezetője lett. De az andoki fiúklubból olyan politikai nagymesterek is kikerültek, mint például az Európai Néppárt nagyágyúja, Elmar Brok, aki már 38 éve tagja az Európai Parlamentnek, vagy például Günther Oettinger, aki Baden-Württemberg tartományi miniszterelnöke lett, jelenleg pedig uniós biztosként dolgozik az Európai Bizottságban. Mindannyian a CDU tagjai, és az elmúlt évek során szinte végig töretlenül támogatták egymást a karrierjük egyengetésében.

A kizárólag férfiakból álló párton belüli hatalmi hálózat hosszan dédelgetett álmainak azonban teljesen váratlanul az ezredfordulón Angela Merkel vetett véget.

Történelmi lecke

Több politikai elemző egyetért abban, hogy a jelenlegi német kancellár kezdeti politikai sikereihez vitathatatlanul hozzájárult, hogy a párton belüli régi motorosok – főként a férfiak – nem vették kellően komolyan a feltörekvő csillag politikai ambícióit. Talán utólag maga Wolfgang Schäuble, a CDU keresztapjának tartott egykori belügy- és pénzügyminiszter is bánja, hogy annak idején 1998-ban Merkelt tette meg a párt főtitkárának.

A Der Spiegel idén novemberben megjelent számának exkluzív mellékletében azt is írják a német kollégák, hogy Schäuble csak az újságból értesült mentoráltja „árulásáról”. Merkel ugyanis 1999 decemberében mindenki megdöbbenésére a Frankfurter Allgemeine Zeitungban publikált nyílt levelében szólította fel saját pártját, hogy határolódjon el Helmut Kohl volt kancellártól. Az akkoriban kirobbant pártfinanszírozási botrány (egy fegyverlobbistától fogadtak el szabálytalan módon támogatást a párt vezetői) több kulcsfigura bukását is előidézte, többek között Schäublét és Kohlét. Az akkoriban frakcióvezetőként tevékenykedő „keresztapa” persze tudta, hogyan vegyen revansot a nagyobb babérokra pályázó Merkelen. 2002-ben szakítva az addigi hagyománnyal nem a CDU elnökét (azaz Merkelt) támogatták a kancellári megmérettetésen, hanem Edmund Stoiber bajor miniszterelnököt. Vele azonban kudarcot vallottak, mivel a választásokon ugyancsak egy hajszállal, de alulmaradtak a Gerhard Schröder vezette szociáldemokratákkal szemben.

Ez végül kikövezte Angela Merkel előtt az utat, aki a főtitkári és a pártelnöki poszt után már főbb vetélytársak hiányában simán pályázott a 2005-ös kancellárságra is. A többi pedig már történelem, a német kancellár már a negyedik ciklusát tölti, és az október végi lemondásáig összesen már 18. éve vezette pártját, a CDU-t is.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: