Kereső toggle

Mit tudunk a legújabb orosz-ukrán konfliktusról?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ukrajna részleges hadiállapotot vezetett be az Oroszországgal határos területein, miután az Azovi- és a Fekete-tengert elválasztó Kercsi-szorosnál az orosz haditengerészet ukrán hadihajók legénységét fogta el. Putyin orosz elnök ukrán provokációról beszél, Porosenko ukrán államfő pedig arról, hogy totális orosz támadás várható országa ellen. Egy biztos: mindkét országban komoly belpolitikai feszültségekről tereli el a figyelmet a konfliktus, amelynek kimenetele lapzártánkkor legalábbis képlékeny.

Miért neuralgikus pont a Kercsi-szoros?

A Kercsi-szoros a Fekete-tengert és az Azovi-tengert köti össze. A szoros nyugati partja egy félszigetről, a Krímről kinyúló félsziget, a Kercsi-félsziget csücske, a keleti az oroszországi Tamany-félszigeté. A szoros szélessége a legkeskenyebb ponton 4,5 kilométer, a legszélesebb ponton 15; mélysége 18 méter.

A szorosról már az ókori görög történetíró, Hérodotosz is megemlékezett, és a szoros nyugati partján (a Krím félszigeten) már a Kr.e. 6. században görög város állt.

Az ötlet, hogy híd kösse össze a szoros két partját, nem új. A szoros fölött először a második világháborúban Ukrajnát és Nyugat-Oroszországot elfoglaló hitleri Németország tervezett hidat, ám végül a nácik kiűzése után a sztálini Szovjetunió építette meg az első hidat a Kercsi-szoros fölött 1944-ben, ám néhány hónappal az átadást (1944. november hetedikét) követően a szorosbeli jégzajlás egészen durva károkat okozott a hídon, amely (néhány nappal az után, hogy az 1945. februári jaltai konferencián részt vevő, Sztálin vezette szovjet delegáció vonata áthaladt rajta – összeomlott.

A híd építéséről évtizedekre letettek, ám Sztálin halálának évében, 1953-ban kompjárat indult a szorosban, amelynek jogállását több évtizedre megváltoztatta, hogy a szovjet kommunista vezetés egy évvel később Ukrajnának ajándékozta a Krím-félszigetet. (A félsziget a XV. századtól tatár-török, majd a XVIII. század végétől 1954-ig pedig orosz fennhatóság alatt állt.)

A Szovjetunió összeomlása előtt néhány évvel a Kercsi-szorosban közlekedő kompok állapota kritikussá vált, ezért a személyszállító és a teherhajó-forgalom és leállt a szorosban, ahol kizárólag személygépkocsikat szállító kompok közlekedtek a nyolcvanas évek végétől 2004-ig. Ekkortól (az akkori ukrán és orosz kormányok jó viszonyának köszönhetően) ismét megindult a vasúti szerelvények továbbítására alkalmas kompok közlekedése.  Tíz évvel később azzal, hogy a Kercsi-szoros mindkét partja orosz területté vált, ismét napirendre került a két part közötti szárazföldi összeköttetés kérdése. Végül idén májusban a Tuzla-sziget érintésével készült el a Krímet Oroszországgal összekötő óriáshíd, amelyet Vlagyimir Putyin adott át.

Háború jön?

Paradox módon ma, a hadiállapot ukrajnai bevezetése után a háború lehetősége távolabbinak tűnik, mint néhány nappal ezelőtt. Bár Porosenko ukrán elnök javaslatára a kijevi törvényhozás (a tervezett 60 helyett 30 napra) kihirdette a hadiállapotot, az csak az ország Oroszországgal szomszédos területeire érvényes. Ennél is lényegesebb, hogy a Kijevvel szemben hatalmas erőfölényben lévő Oroszország (szemben a Krím elfoglalásához vezető 2014-es konfliktus időszakával) a jelek szerint nem akarja élezni a két ország közötti feszültséget.

Vlagyimir Putyin orosz elnök szerdai nyilatkozata, amely szerint Kijev provokációt hajtott végre a Fekete-tengeren az ukrán elnökválasztás közeledtével, hogy növelje Petro Porosenko elnök támogatottságát, arra utal, hogy Moszkva nem akarja élezni a feszültséget a két ország között, ám Petro Porosenko ezt másképp látja, és általános, Ukrajna elleni háború előkészületeiről beszélt ugyanezen a napon, azt üzenve Putyinnak,  "tűnjön el Ukrajnából".

Putyin szerint az incidens azzal van összefüggésben, hogy a márciusban esedékes ukrán elnökválasztás előtt négy hónappal a hivatalban lévő Porosenko elnök az ötödik helyen áll az ukrán elnökjelöltek népszerűségi listáján. Az orosz elnök szerint a vasárnapi konfliktus nem volt több határincidensnél; szerinte az orosz területi vizekre behatoló, és a felszólításokra nem válaszoló ukrán hajóköteléket feltartóztató orosz határőrök katonai kötelességüket teljesítették, országuk területi épségének védelmében. Putyin szerint az ukrán járművek olyan orosz területi vizekre hatoltak be, amelyek a Krím elcsatolása előtt is Oroszországhoz tartoztak, vagyis Oroszország nemzetközileg is elismert felségvizei.

Az orosz elnök kifejezte reményét, hogy a G20-csoport hét végi argentínai csúcstalálkozóján módja lesz találkozni amerikai hivatali partnerével, Donald Trumppal, hogy tárgyaljon vele az Oroszországgal szembeni kereskedelmi korlátozásokról.

Porosenko ukrán elnök ugyanakkor az NBC amerikai tévécsatornának nyilatkozva arra kérte Trumpot, ha találkozik orosz kollégájával, Argentínában a G20-as országcsoport csúcsértekezletén, tolmácsolja neki üzenetét, hogy - mint fogalmazott - "tűnjön el Ukrajnából". Porosenko szerint Oroszország azért támadta meg Ukrajnát, mert az ország nem akart többé az "orosz birodalom része, orosz gyarmat" lenni.

Kinek jön jól a konfliktus?

Ahogy arra Putyin orosz elnök is felhívta a figyelmet, márciusban elnökválasztásra kerül(ne) sor Ukrajnában, ám a hadiállapot miatt nem kizárt, hogy ez halasztást szenved. Az öt évvel ezelőtt polgárháború-szerű zavargások nyomán hatalomra került Porosenko elnök nem indul(na) túl jó eséllyel az elnökválasztáson: alacsony támogatottságából akár arra is következtethetünk, hogy az ukránok jelentős része belefáradt az elmúlt évek feszültségébe; ráadásul a Nyugat eddig nem tett érdemi lépéseket a hozzá közeledni (Moszkvától pedig távolodni) kívánó Kijev megsegítése érdekében, miközben Ukrajna 2014 óta elveszítette Kijevet és képtelen volt úrrá lenni a Donyec-medencében harcoló oroszbarát szakadárok (legalábbis informálisan nyilván a határon túlról támogatott) felkelésén, türelmetlen nemzetiségi politikája pedig NATO-tag szomszédaival, főként Magyarországgal is konfliktusba sodorta a kijevi kormányt.

Furcsa módon az orosz kormánynak sem jön rosszul a kercsi incidens. Az orosz nyugdíjrendszer átalakítása, a nyugdíjkorhatár brutális emelése rég látott társadalmi feszültségeket okozott Oroszországban – országszerte másfél millió orosz tiltakozott a nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében bejelentett megszorítások, köztük a nyugdíjkorhatár brutális emelése ellen.

Amiben reménykedhetünk: bár a lokális konfliktus élezése érdeke a feleknek, egy totális, adott esetben Kijev (meglehetősen távolságtartó) nyugati szövetségeseinek érdeklődését is felkeltő háború a jelek szerint nem. Az ukrán-orosz fronton – legalábbis most úgy tűnik – marad a hibrid hadviselés és a status quo.

 

Olvasson tovább: