Kereső toggle

Elmaradt a kékhullám

Mi következik a félidei választás eredményéből?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ki tudnak-e lépni az amerikai demokraták a Clinton-klán árnyékából? Van-e kiút számukra a 2016-os Trump-sokkból? Egyben tudják-e tartani a republikánusok a Donald Trump mögött 2016-ban összeállt választói koalíciót, és mire lehet elég a mostani eredmény a 2020-as elnökválasztás szempontjából?

„Donald Trump csapdát állított, a demokraták pedig belesétáltak” – ezt nem valamelyik republikánus agytröszt elemzője mondta a napokban, hanem David Axelrod, a 2008-as és 2012-es, győztes Obama-kampányok vezető stratégája a Politicónak adott interjújában.

Axelrod szerint a demokraták Trump feltűnése óta nem tudnak mit kezdeni az elnök (Obama egykori vezető stratégája szerint természetesen „gátlástalan”, „amorális” és „érték nélküli”) politikájával, és ez ügyben komoly vita zajlik a demokrata párton belül. A 2016-os vereségébe láthatóan beletörődni képtelen Hillary Clintont személy szerint is bírálva Axelrod azt tanácsolta a demokratáknak, hogy csökkentsék a Trump-adminisztrációval folytatott konfrontáció hevességét és igyekezzenek olyan jelöltet állítani, aki képes megszólítani az elmúlt évek közéleti háborúiban kimerült választópolgárokat. A demokraták utolsó sikeres kampányaiban kulcsszerepet játszó Axelrod szerint óriási hiba lenne azt gondolni, hogy az amerikaiaknak egy „demokrata Trumpra” van szükségük. Szerinte a liberálisoknak nem gúnyolódásban és övön aluli küzdelemben kell legyőzniük Trumpot.

Axelrodnak abban minden bizonnyal igaza van, hogy az amerikai demokraták az elmúlt két évben két értelemben is képtelenek voltak kijönni a Clinton-klán árnyékából. Egyfelől nem tudták feldolgozni a két évvel ezelőtti sokkoló vereség tényét, ehelyett abszurdnál abszurdabb magyarázatokkal álltak elő, hogy ne kelljen saját felelősségükről beszélni. Másfelől magától a Clinton-klántól sem sikerült megszabadulniuk. Pedig ha volt értelme pont a demokraták által sajnálatos módon politikai fegyverré degradált #metoo-mozgalomnak, akkor az éppen a Bill Clintonhoz hasonló gátlástalan szexuális ragadozók közéletből való eltakarítása lehetett volna, hiszen Clinton elképesztő Fehér Ház-beli szexbotrányánál metoo-kompatibilisebb ügyet nehéz lenne találni. Ám mindez nem akadályozta meg a Trumpot a 2016-os kampány során nonstop hímsovinisztaként karaktergyilkoló Hillary Clintont, hogy még idén ősszel is megvédje férje hírhedt Lewinsky-afférját.

Teljesen érthetetlen, hogy az amerikai liberálisok annak ellenére nem tudtak kilépni a Clintonok árnyékából, hogy Hillary Clinton 2016-os bukása előtt már elszenvedett egy, ha lehet, még megalázóbb vereséget, mégpedig saját pártjában, amikor 2008-ban esélyesként maradt alul a demokrata előválasztáson Barack Obamával szemben.

Szocialisták a képviselőházban

Hogy a félidős választási eredmények mennyiben segítik elő, hogy a demokraták végre ne a váratlan 2016-os vereség revansaként tekintsenek 2020-ra, hanem megpróbáljanak a saját (és főleg Hillary Clinton) sebeik helyett Amerika problémáira koncentrálni, egyelőre kérdés. Annyi bizonyos, hogy a demokraták részéről az eddiginél lényegesen színesebb volt a jelöltek és így értelemszerűen a most megválasztott képviselők mezőnye is.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: