Kereső toggle

Lefejezett belbiztonság

Szocdem sakk-matt és újabb válság Berlinben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Krízis krízis hátán éri a német kormánykoalíciót. Ahogy kievickélnek az egyikből, nyakukon a másik. Merkel és a CDU népszerűsége történelmi mélyponton, az Alkotmányvédelmi Hivatal körüli botrány után már a liberális újságírók is azt kérdezik, hogy miért nem írnak ki új választásokat.

A kormánykoalíciót alkotó pártok között továbbra sincs összhang, és a kisebbik kormánypárt, a szociáldemokrata SPD a helyzetet folyamatosan arra használja ki, hogy saját pártprogramját valósítsa meg. Legutolsó követelésük, amelyre a héten rendezett koalíciós csúcstalálkozón már rá is mondták az áment a kereszténydemokraták, hogy azoknak a migránsoknak, akik munkát akarnak vállalni, akkor is adni kell tartózkodási engedélyt, ha a menedékkérelmüket elutasították. Ez azért problémás, mert a legtöbb esetben ezek az emberek nem alkalmasak a német munkaerőpiaci részvételre, nem beszélik a nyelvet. Az SPD szándékai szerint elég volna, ha aktív álláskeresőként regisztrálnának a megfelelő hivatalokban, így a statisztikán is lehetne javítani, amely azt mutatja, hogy milliós számban élnek Németországban olyan bevándorlók, akiket már rég ki kellett volna toloncolni, mégis igénybe veszik a jóléti állam nyújtotta kedvezményeket. Ebből is látszik, hogy a menekültkérdés továbbra is forró téma, és úgy tűnik, Merkel és Seehofer ezúttal is kénytelen volt engedni a szociáldemokrata nyomásnak, hogy elkerüljék a kenyértörést.

A koalíciós találkozó előtti hetekben ugyanis az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) vezetője, Hans-Georg Maaßen (képünkön) körül gerjesztett botrány borzolta a kedélyeket, és az ügy végkimenetele sem az lett, amire a főáramú média vagy a baloldali pártok számítottak. Maaßen nyilvánosság előtt tett nyilatkozatai ugyanis annyira felháborították a baloldali médiát és a képviselőket, hogy azonnali menesztését követelték. Merkel és Seehofer, akik a múltban Maaßenre gyakran igazi támaszként számíthattak, csak úgy menthették meg a süllyesztőtől, hogy „fölfelé buktatták”, így Maaßen Seehofer mellé került a Belügyminisztériumba helyettes miniszterként. Sokan valószínűsítik, hogy a migrációval kapcsolatos koalíciós megegyezés volt az ára annak, hogy ezt az áthelyezést a kisebbik kormánypárt jóváhagyja.

Chemnitz, a gyújtózsinór

A szituáció kirobbantó oka egy augusztus 26-án történt késeléses gyilkosság volt, ahol egy szír és egy iraki származású bevándorló egy vitát követően halálra késelt egy 35 éves német férfit a nyugat-szászországi Chemnitzben. A város lakosai oly mértékben felháborodtak, hogy óriási létszámban vonultak az utcákra, és tüntetéssorozat kezdődött, aminek középpontjában természetesen a migráció állt. Az emberek az ellenőrzés és korlátozás nélküli migráció ellen tüntettek, amely már az életüket is fenyegeti. A történethez az is hozzátartozik, hogy az esetet megelőző 8-10 hónapban egyre gyakoribbakká váltak a késeléses támadások, amelyeket migránsok követtek el németekkel szemben. 

A főáramú média nem tudta megtenni, hogy nem tudósít az eseményekről, így „kicsit” átalakítva tálalta a hírekben a történéseket. Hirtelen szélsőjobboldali és idegengyűlölő jelzőket kapott a tüntetéssorozat, ahol igyekeztek azt kidomborítani, hogy a tüntetők fenyegetik a migránsokat, és azok már az életüket féltik. Több videófelvétel is készült, amelyeket a média úgy tálalt, mint a célzott idegengyűlölet bizonyítékait, viszont azokon mindössze az látható, hogy egy csoport férfi megkerget egy másik csoport férfit a chemnitzi utcán.

A média azt is igyekezett kihangsúlyozni, hogy a tüntetéseken megjelentek a Pegidához tartozó szélsőségesek is. A Pegida egy iszlámellenes, nacionalista mozgalom, amely azért jött létre, hogy szembemenjen Németország burkolt iszlamizációjával. A csoport tagjai között szélsőjobboldali szervezetek is vannak, így mindenki igyekszik elhatárolni magát tőlük. Megjelenésük nem segített az ügyön, ugyanis itt már volt némi alapja a médiának arra, hogy szélsőjobboldalinak minősítse az egész tüntetéssorozatot.

Össztűz alatt a belbiztonsági vezér

Mivel az Alternative für Deutschland (AfD) párt is próbált politikai tőkét kovácsolni a tüntetésekből, ezért a Bundestagban a baloldali képviselők azt szorgalmazták, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal, ami Németország legfőbb belbiztonsági szerve, figyelje meg az AfD politikusait. Erre már az AfD vezetőségében is kimentek a biztosítékok, és közös nyilatkozatban szólaltak fel a Bundestagban, kihangsúlyozva, hogy a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták soraiban is vannak olyanok, akik harcos kommunisták voltak, vagy akiknek van náci múltja, mégsem követeli senki, hogy a titkosszolgálattal figyeltessék őket. A chemnitzi tüntetéssorozattal szemben rendeztek egy „ellenkoncertet” is a helyszínen, a béke és az elfogadás jegyében, ahol főleg baloldali punkzenekarok léptek fel. Az AfD vezetői azt is hangsúlyozták, hogy ezek között is vannak olyanok, akiknek már rács mögött lenne a helyük. 

A helyzet viszont akkor vált igazán kellemetlenné Angela Merkel és a belügyminiszter Horst Seehofer számára, amikor az Alkotmányvédelmi Hivatal vezetője, Hans-Georg Maaßen interjút adott a Bild magazinnak, amelyben arról beszélt, hogy az interneten terjedő, a tüntetések idegengyűlölő mivoltát állítólagosan bizonyító videófelvétel valójában nem bizonyíték, és nem áll az Alkotmányvédelmi Hivatal rendelkezésére sem olyan adat vagy körülmény, amely alátámasztaná, hogy a videón valóban „menedékkérő-üldözés” zajlik. Mindezek mellett Maaßen azt is „megengedte magának”, hogy kijelentse, a média mindezt arra használja fel, hogy a valós problémáról, a késeléses gyilkosságokról elterelje az emberek figyelmét.

Ezek a nyilatkozatok, amik tulajdonképpen leleplezik a főáramú német média egyik leggyakrabban alkalmazott taktikáját, értelemszerűen óriási felháborodást váltottak ki az érintettekből. A média és a baloldal egy emberként kezdte követelni, hogy Maaßent azonnal mozdítsák el az Alkotmányvédelmi Hivatal éléről, ugyanis egy ilyen tisztségviselőnek nem engedhető meg, hogy politikai nyilatkozatokat tegyen.

Politikai boszorkányüldözés?

Ezzel a kritikával viszont ellentmondásba került a vádló fél, hiszen a politikai kinyilatkoztatástól ugyan eltiltaná az Alkotmányvédelmi Hivatal vezetőjét, de azzal már nincsen problémája, hogy a politikai ellenfelek megfigyeltetését kieszközölje a belbiztonsági szervnél. A felszólítást követően a Hivatal meg is kezdte az előkészületeket, aminek a hatására az AfD ifjúsági tagozatának, a Junge Alternative-nek több helyi vezetője is inkább lemondott, hogy mentse a politikai karrierjét. Ugyanakkor sokak szerint az AH vezetője olyan közszereplőnek minősül, aki a szólásszabadság jegyében politikai véleményt is megfogalmazhat. (Ráadásul itt egy média-ferdítésről van szó, nem direkt politizálásról.) 

A Der Spiegel egyik újságírója, Jan Fleischauer szerint az egész vita a politikai véleménynyilvánítás tilalmáról nem más, mint politikai boszorkányüldözés. Maaßen egyetlen hibája az volt az ügyben a kolumnista szerint, hogy bírálni merte a jelenleg uralkodó menekültpolitikát, és azokat az eszközöket, amelyekkel a nemkívánatos kormányprogramot próbálják az emberek torkán lenyomni. Fleischauer szerint a Bild interjú csak az utolsó csepp volt a pohárban, ugyanis Maaßen azon kevesek közé tartozott, akik figyelmeztették a kancellárt a tömeges, ellenőrizetlen bevándorlás által generált problémákra, amikor a kormányalakítás után úgy döntött, hogy nem zárják le a határokat a bevándorlók előtt.

Maaßen hivatalból rengeteget foglalkozik a terrorizmus kérdésével, és tisztában van azzal, hogy mekkora munkát jelent azonosítani olyan bevándorlókat, akik hamis vagy nem létező papírokkal lépnek be Németország területére. Ez erőforrást és időt is kíván, főleg ha százezrek érkeznek papírok nélkül, és mire sikerül a vizsgálatot elvégezni, a legtöbb ilyen bevándorló nyom nélkül eltűnik az Európai Unió területén. A Der Spiegel újságírója is felteszi a kérdést, hogy azon miért nem háborodik fel senki, hogy tömegével vannak az országban az illegális bevándorlók, akik ráadásul egyre gyakrabban támadnak meg, és többször meg is gyilkolnak helyieket, viszont egy 19 másodperces mobiltelefonos videóra mondott személyes vélemény miatt el kell távolítani a posztjáról egy vezető titkosszolgálati tisztviselőt.

Ez a kettős mérce tehát nemcsak az amerikai baloldal jellemzője, amit meg lehet figyelni Brett Kavanaugh legfelsőbb bírósági bíró beiktatása körül, hanem sajnálatos módon egyértelműen jellemzi a németországi politikát is. A nagy kérdés viszont az, hogy megbosszulják-e a választók azt a nyilvánvaló tényt, hogy az egész országot foglalkoztató kérdésekben a kormánykoalíciós pozíciójuk miatt a választáson alig 20 százalékot kapott szociáldemokraták irányítanak. (Az SPD több felmérésben már a 3. helyre szorult vissza, támogatottsága 16 százalék körülire zuhant, lassan az AfD mellett a Zöldek is megelőzik a baloldalt.) Amennyiben például a következő három évben az Alternative für Deutschland párt le tudja rázni magáról a szélsőséges bélyeget, és mérsékelt pártként bekerül a köztudatba, akkor gyökeresen alakíthatja át a politikai palettát.

Olvasson tovább: