Kereső toggle

Mi marad a kék cunamiból?

Gőzerővel megy a kampány az Egyesült Államokban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szinte minden héten történik valami, ami jelentősen befolyásolja az amerikai feles választások kimenetelét. Brett Kavanaugh jelölése körüli hercehurca után csőbombák, egy migránskaraván és egy tragikus zsinagógai lövöldözés is rányomhatja a bélyegét a november eleji megmérettetésre.

Bár sokan egyértelmű „kék hullámot” vizionáltak a képviselőházi és szenátusi helyekről szóló választáson, az elmúlt hetek, hónapok eseményei a vártnál is intenzívebb kampányt eredményeztek. Az úgynevezett „midterms” (félidei választások) tétje akkora, hogy maga Donald Trump sem bízta a véletlenre a dolgokat, példa nélküli kampányüzemmódba kapcsolt az elmúlt időszakban.

Bár jelenleg a Kongresszus mindkét házában a republikánusok vannak többségben, a korábbi választások bizakodásra adnak okot demokrata szempontból, hiszen a múltban többször is előfordult, hogy egy megnyert elnökválasztás után a regnáló párt az egyik, vagy mindkét házat elvesztette. 1994-ben, a demokrata Bill Clintonnak az elnöksége alatt a republikánusoknak a Képviselőházban és a Szenátusban is sikerült átvenniük az „uralmat”. Ez azt jelentette, hogy Clinton, akit két évvel később újraválasztottak, hat évig viaskodhatott a Kongresszussal. A demokraták 2006-ban szerezték meg a Kongresszus két házát, ami jó indulási alapul szolgált a két év múlva elnökké választott Barack Obamának. 2010-ben viszont újra a republikánusok kerültek többségbe a Képviselőházban, négy évvel később pedig a Szenátust is megszerezték, az alsóházban pedig olyan fölényre tettek szert, amilyenre 1929 óta nem volt példa.

Jól láthatóan a demokrata tábort az általános Trump-ellenesség többnyire egységbe kovácsolta, ám ennek a mértéke már vita tárgyát képezi az ellenzék körében is. Sokan például nem örülnek annak, hogy az elnökválasztáson alulmaradó Hillary Clinton aktívan részt vesz a kampányban, ahogy az sem élvez osztatlan támogatást, hogy több demokrata jelölt (például a Texas állam 9. kerületében induló Al Green) a Trump elleni eljárás megindításának ígéretével toboroz magának szavazókat.

Ahogyan Donald Trump karakán elnöksége a demokrata tábort, úgy a Brett Kavanaugh legfelsőbb bírói jelölése körüli elképesztő jelenetek pedig a republikánus tábort egységesítették. Sokakat felbőszítettek az eljárás során tapasztalt visszásságok, közvélemény-kutatók szerint több passzív republikánus választót sikerült ezzel az ellenoldalnak aktivizálni. A mozgósításban az is szerepet játszik, hogy az amerikai elnök pár hét alatt 30 különböző gyűlésen szólalt fel Amerika-szerte, hangsúlyozva a két év alatt elért gazdasági eredményeket.

A két ház közül a demokratáknak a Képviselőházban (alsóház) minden esélyük megvan a többség megszerzésére. Több meghatározó republikánus politikus visszavonulásával ugyanis csökkentek a jelenleg uralkodó párt esélyei. A konzervatív elemzők ennek ellenére bizakodók, hogy a 2016-os eseményekhez hasonlóan ezúttal is sikerül megcáfolni a vezető közvélemény-kutatókat. A Szenátus esetében azonban a Republikánus Párt irányába billen a mérleg. A jelenlegi 49-51-es konzervatív többség akár 46-54-re is bővülhet. A fordításhoz a demokratáknak arra lenne szükségük, hogy a versenyben levő posztokból a sajátjaikat mind megőrizzék, és mellé még két extra helyet szerezzenek. Ez már csak azért is nehézkes lesz, mivel a nyitott demokrata szenátori helyek közül 10 államban Trump nyert két évvel ezelőtt.

A mérleg nyelve minden bizonnyal aszerint fog billeni, hogyan sikerül a két tábornak fenntartani a lelkesedést és az aktivitást november 6-aig. Különösen sokat fognak számítani a függetlenek, a kisebbségek és a fiatalok szavazatai. A gazdaság jó teljesítménye a republikánusoknak kedvezhet, ahogyan szintén döntő lehet az evangéliumi keresztények aktivizálódása. A korábbi feles megmérettetéseken 26 százalékban vettek részt ebből a választói csoportból, kérdés, hogy ez az arány mennyiben fog ezúttal módosulni. Bizakodásra adhat okot, hogy a kampány során a keresztény vezetők aktívan mozgósították a híveket.

Több államban ádáz küzdelem várható a szenátori helyekért. Az egyik kulcskörzet például Arizona állam, ahol évtizedeken át John McCain volt a legmeghatározóbb politikus. Az idén elhunyt republikánus nagyágyú helyére két hölgy is pályázik, a jelentős spanyolajkú kisebbség, valamint McCain következetes Trump-kritikus hangneme a demokrata jelölt esélyeit növeli. Nevadában is a „túlélésért” küzd a republikánus jelölt, itt 2016-ban Hillary Clintonra szavaztak a legtöbben. Ugyancsak reménykedhet a Tennessee állambeli Phil Bredesen, aki a demokraták egy mérsékeltebb szárnyát képviseli, és szorosabb pártközi együttműködést szorgalmaz. Donald Trump mindenesetre aktívan beállt Marsha Blackburn konzervatív jelölt mögé.

Érdekes állam viszont Montana, amely két demokrata szenátort is adott a felsőházba annak idején, viszont két éve Trump megnyerte az államot. Érdekes küzdelmet hozhat Nyugat-Virginia is – itt is tarolt Trump, ám a demokrata szenátorjelölt ugyancsak népszerű. Ez kulcsállamnak bizonyulhat: ha ezt elbukják a kékek, akkor az elemzők szerint nem tudják megfordítani az állást a Szenátusban. Texas államban az egykori elnökjelölt-aspiráns Ted Cruzt próbálják megszorongatni, megjósolhatatlan, hogy milyen sikerrel.

A Képviselőházban már jóval rosszabbul áll a Republikánus Párt. Az alsóházba nem egyenlő arányban delegálnak képviselőket a tagállamok, hanem a népességnek megfelelően. Így például a népes, jellemzően demokrata párti Kalifornia döntő lehet. Nem véletlenül óriási pénzösszegeket mozgatnak meg a baloldali támogatók: az abortuszpárti szervezetek mellett New York város egykori polgármestere, Michael Bloomberg alapítványa is kivette a részét. Csak két körzetben 9,5 millió dollárt fordítottak televíziós hirdetésekre. Elemzők szerint ha a 48. és 25. körzetet elveszítik a republikánusok, akkor valószínűsíthető az úgynevezett „kék hullám”.

A félidős választások más figyelemreméltó fejleményeket is tartogatnak. Minnesotának például lehet egy olyan szomáliai–amerikai képviselője, aki még 14 évesen érkezett menekültként az USA-ba. Vele együtt két muszlim képviselő is bekerülhet a Kongresszusba. A kormányzói küzdelmekben is most először indul nyíltan homoszexuális és nyíltan transznemű jelölt.

Olvasson tovább: