Kereső toggle

Félidő

Mérlegen a Trump-éra a közelgő választásokon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

November 6-án egy sor szenátusi és képviselőházi helyért szállnak szembe a demokraták és a republikánusok. A többség megszerzéséért vívott küzdelem eredménye alapjaiban befolyásolhatja Trump első ciklusának második felét, és akár a 2020-as elnökválasztást is.

A négyévente, mégpedig mindig az elnöki ciklus felénél tartott, ezért „félidős”-nek nevezett választások (midterms) során a 100 szenátori szék harmadáért, és mind a 435 képviselői helyért folyik a verseny. Általában alacsonyabb a részvétel, mint az elnökválasztáson, és a kormányzó párt szinte soha nem számíthat jóra – mindkét házban átlagosan 30 mandátumot veszít egy-egy alkalommal. Ennek egyik oka az érdektelenség, amely nagyjából arányosan nő az elnök győzelmének mértékével, a másik pedig az adminisztráció munkájának bírálata. A republikánusok annak idején éppen a Barack Obama kormányzásával szembeni elégedetlenségnek köszönhetően szereztek többséget mindkét házban. Ennek megfelelően a mostani választásokat a regnáló amerikai elnökről szóló referendumnak tartják.

Húzós két év

Az elnök kapcsolata soha nem volt konfliktusmentes a Kongresszussal (ennek két háza a Szenátus és a Képviselőház), a republikánus többség ellenére sem. Az Alkotmány biztosítja, hogy a kormány törvényhozói és végrehajtói ága blokkolja egymást, így a másik támogatása nélkül mindkettőnek meg van kötve a keze.

Bár egy demokrata többség mindenképp megnehezítené Trump következő két évét, a kezdetek a republikánusokkal sem voltak zökkenőmentesek. A Trump elnökjelöltségével szembehelyezkedő republikánus szenátorok és képviselők a beiktatás után is – mint „a valódi konzervatív értékek” hordozói – a „Never Trump” táborban maradtak. Az ellentéteket tovább élezte Steve Bannon akkori fehér házi tanácsadó mozgalma a régi pártelit Trump-programhoz hű politikusokra történő lecserélésére, ami mindenekelőtt Mitch McConnell szenátusi frakcióvezető megbuktatását célozta. Ezek a kezdeti feszültségek rányomták a bélyegüket Trump és McConnell kapcsolatára. Amikor az Obama-kormány egészségügyi csomagjának visszavonására tett kísérletek rendre kudarcot vallottak, az elnök a frakcióvezetőt hibáztatta; egy ideig nem is beszéltek egymással.

Az Obamacare visszavonásának elmaradása McConnell mellett más republikánus szenátorokon is múlott. Közülük John McCain arizonai honatya a közelmúltban bekövetkezett haláláig Trump politikájának engesztelhetetlen ellenzője maradt, másoknál viszont – McConnellel az élen – azóta pálfordulás történt. A frakcióvezető mostanra Trump szövetségese lett a párton és a szenátuson belül. A dél-karolinai Lindsey Graham, aki 2016-ban még Jeb Bush-t szerette volna a párt jelöltjeként látni, és kijelentette, hogy Trump „nem valódi konzervatív, csak egy opportunista, és nem alkalmas az Egyesült Államok vezetésére”, most azt mondja, meggyőzték ennek az ellenkezőjéről az elnök intézkedései. 2020-ban pedig „gondolkodás nélkül” támogatni fogja az újraválasztását.

Az Obamacare mellett nagyobb volumenű kongresszusi küzdelem bontakozott ki a mexikói határra építendő fal kérdésében is. Annyira, hogy Trump a mai napig nem tudta beváltani egyik fő kampányígéretét. A finanszírozást biztosító jogszabály a hosszas egyeztetések és tárgyalások ellenére is elbukott. Az elnök még abba a demokrata követelésbe is belement volna, hogy maradjon az Obama-kormány a gyermekként illegálisan érkezetteket munkavállalási engedélyhez segítő (DACA-) programja, de a szélesebb körű bevándorlási reform részleteiben nem született megegyezés.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: