Kereső toggle

A török uralom védőszentje

Gül baba: jámbor rózsakertész vagy harcos dervis?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Évszázadok óta él a virágokért rajongó budai muszlim szerzetes legendája, holott a történelmi tények azt mutatják – Gül baba a török megszálló csapatok kardot viselő vallási ideológusa volt.

 

Gül Baba nem rózsakertésznek érkezett 1541-ben a török által frissen megszállt Budára, hanem azért, hogy vallási téren minden lehetséges eszközzel előmozdítsa Magyarország leigázását. E kiemelkedő dervis személyének az a teljesen hamis beállítása, mintha ő csak egy ártalmatlan virágkertész lett volna, egyrészt félreértésen, másrészt tudatos félrevezetésen alapul. A félreértésre az adott okot, hogy a nevében szereplő „Gül” szó a török nyelvben kettős jelentésű. Egyik jelentése a rózsa (a másik jelentéséről egy kicsit később). Ebből kiindulva, bár egyetlen forrás sem említi, hogy valaha is foglalkozott volna rózsákkal vagy akár virágtermesztéssel, mégis lábra kapott a jámbor rózsakertész legendája. E kép széles körű elterjesztéséhez nagyban hozzájárult Huszka Jenő 1905-től folyamatosan játszott nagy sikerű operettje, a Gül Baba, amelynek két filmváltozata is született, 1940-ben Nádasdy Kálmán, 1955-ben Keleti Márton rendezésében. Azért is teljesen téves a budai rózsakertész beállítás, mert itt eleve semmi idő sem adatott számára, hogy akár csak egyetlen rózsatővel is foglalkozzék. Ő ugyanis 1541. augusztus 29-én, Buda csellel történt elfoglalásakor érkezett a magyar fővárosba, de négy nappal később, 1541. szeptember 2-án már meg is halt – az egyik muszlim hagyomány szerint a magyarországi hódító harcok során szerzett sebeiben.

Tudatos félrevezetés

 

A személyével kapcsolatos tudatos félrevezetést tekintve elmondható, hogy az iszlám magyarországi erősödésén napjainkban is munkálkodó muszlim erők egyértelműen érdekeltek abban, hogy az iszlám agresszív terjesztését évszázadokon át szolgáló dervis rend, a bektasi rend egyik jeles vezetője, Gül Baba ne a valóságos minőségében váljon ismertté a magyar politikai elit és a közvélemény előtt. Sokkal inkább egy olyan kitalált nemes szerepben jelenjen meg, amely szimpatikussá, sőt akár szerethetővé teszi az egyébként véresen brutális és irgalmatlan török hódítás vallási vonalának ezt a vezetőjét. Az iszlámban jól ismert a takijja, azaz az iszlám érdekében alkalmazott tudatos félrevezetés, és ezt évszázadok óta gyakorolják is. Ennek segítségével a Gül Babáról kialakított hamis kép védelme alatt már hosszabb idő óta zavartalanul folyhat, sőt a legmagasabb magyar politikai körök támogatását is elnyerheti e harcos muszlim vezető emlékének, sőt kultuszának az ápolása. Így történhetett, hogy miközben a Magyarország pusztításában, meghódításában igen aktív szerepet vállaló dervis rend egyik neves személyisége volt, mégis minden ellenállás nélkül jelentős köztéri szobrot lehetett állítani számára a fővárosban, síremléke, türbéje számottevő hazai közpénzek biztosításával kerülhetett felújításra, sőt városépítészeti eredményként méltatták, hogy e síremlék a 2. kerület egyik nagy forgalmú közterének építészeti középpontjába került.

A harcos dervis

 

Gül Babával kapcsolatban több hagyomány is létezik, személyéről azonban viszonylag kevés konkrét ismeret áll rendelkezésre. Nevében a baba megnevezés egyértelműen jelzi a dervis renden belüli vezető pozícióját, hiszen ezt a titulust a bektasi kolostorok mesterei (mürsid) viselhették. A Gül szó pedig a dervisek nyelvhasználatában gyakran a kiemelkedő jelentőségre utal. Ilyen névvel a rendtársak és a tisztelők is felruháztak több más híres dervisvezetőt. A Gül név tehát azt mutatja, hogy Gül Baba személyében a harcos dervisrend hitelveit és hitgyakorlatát kiemelkedő buzgósággal képviselő muszlim vezetőt kell látnunk. Azt, hogy milyen kaliberű személy lehetett és milyen érdemeket tudhatott magáénak a hódítások támogatásában, jól jelzi, hogy személyesen Szulejmán szultán hívta Budára 1541-ben, és miután néhány nappal a főváros megszállása után meghalt, díszes temetése során maga a szultán is részt vett koporsójának vitelében.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: