Kereső toggle

Trójai faló a határon

Interjú Kovács Zoltán kormányszóvivővel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Magyarországról szóló Sargentini-jelentés után újabb uniós javaslat csapta ki sokaknál a biztosítékot: kiterjesztenék az uniós határvédelmi ügynökség hatáskörét.

 

Az ellenzéki oldal puszta segítségnyújtásról, Orbán Viktor pedig brüsszeli zsoldosokról beszél. Nem szélsőséges értelmezései ezek a valós helyzetnek?

– Szerintem nem. Már csak hivatalból is azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy teljesen következetes és találó kijelentés, amivel nagyon keveset szoktak foglalkozni. Az elmúlt három évben bebizonyosodott, hogy az eredményes határőrizet tagállami fellépéssel is megvalósítható. A tagállamok hatékonyak tudnak lenni egyedül, illetve egymással együttműködve is. Miért van az, hogy Brüsszelben mindig olyan megoldási javaslat kerül az asztalra, amelynek alapját föderalizációs elképzelések képezik?

 

Az indoklás szerint az olaszokat és a görögöket segítenék ezzel a javaslattal…

– Ezt nem a görögök és az olaszok, hanem Brüsszel mondja. Az első dolog az, hogy be kéne tartani a létező szabályokat. A mi elvi vitánk a nyugat-európai tagállamok jelentős részével abban áll, hogy azok a létező szabályokat sem veszik komolyan. Ha a schengeni szabályokat minden tagállam betartaná, akkor nem kellene új javaslat. Miért próbálunk olyan új szabályt hozni, ami eleve nem betartható? Tízezer emberrel nem lehet megvédeni Európa határait...

 

A nyilvános javaslat egy gyors reagálású készenléti alakulatról szól, ami szükség szerint kerülne bevetésre. Nem lehet, hogy pont a schengeni hibák kiküszöbölésére született ez a megoldás?

– A felvetett problémára már született egy magyar javaslat 2015 szeptemberében, majd 2016 tavaszán az úgynevezett Schengen 2.0 elképzelés, aminek pont az volt a lényege, hogy a létező keretek között, az egyezmény létező elemeinek betartásával, tagállami erőfeszítésekkel biztosítsa, hogy ne kelljen visszaállítani a belső határőrizetet. Idén tavasszal, még az országgyűlési választás előtt, benyújtottunk a bolgár elnökségnek egy javaslatot arról, hogyan lehetne egy flexibilis rendszerben ötvözni a hatékony határvédelmi megoldásokat. Ha nincs meg valamely tagállam részéről a kellő erő vagy szándék – például ha valaki kilencedik éve nem tartja be a schengeni eljárás szabályait, lásd Görögország –, akkor az unió valamelyik szerve felfüggeszti az adott ország schengeni tagságát, és a következő ország lép a helyébe.

A jelenlegi megoldás nemcsak föderális jellege miatt problémás, hanem azért is, mert a Frontex  mint szervezet soha egyetlen kilométer határt nem védett még. A határvédelem nem arról szól, hogy az átkelőhelyekre küldünk frontexes képviselőket, hiszen az emberek a zöldhatáron keresztül jönnek be a legtöbb esetben. De van egy elvi probléma is a javaslattal: az uniós szerződések és jogszabályok kimondják, hogy a határőrizet tagállami feladat és hatáskör. Ahelyett, hogy a létező rendelkezéseket betartatnánk, olyan új szabályt akarnak hozni, ami elvenné a tagállamoktól a szuverenitásnak ezt az elemét.

 

Miért van az, hogy a Bizottság javaslatában hangsúlyosan az szerepel, hogy a tagállamok ellenőrzése és felügyelete alatt tevékenykedne a Frontex, Merkeltől Macronig viszont mindenki a szuverenitás részleges feladásáról beszél?

– Nem először játsszák ezt a játékot az unióban, megpróbálják álcázni a valódi szándékot. Ez a szándék nyilván a nagyoktól jön, azoktól, akik erőt képviselnek.

Mondhatjuk azt, hogy a Frontex hatáskörének a bővítése egyfajta trójai faló, amiből valami komolyabb dolog következik?

– Ez csak a trójai faló egyik eleme. Hozzá kell tenni – bár ezt a hazai ellenzék is előszeretettel elhallgatja –, hogy valamelyik fiókban ott lapul egy uniós menekültügyi ügynökség tervezete is. Tehát két folyamat zajlik egyszerre. A Frontex hatáskörbővítő javaslatán keresztül bizonyos formában megpróbálják elvenni a határőrizet terén a szuverenitást a tagállamoktól, miközben mellétesznek egy olyan ügynökséget, ami arra hivatott, hogy eldöntse, ki jogosult valamilyen jogi védelemre. Ez már két eleme a trójai falónak, de ha még néhány más dolgot is hozzáveszünk ehhez, akkor máris az Európai Egyesült Államok víziójának kellős közepén találjuk magunkat.

 

Sokan nem szeretik a „mi lett volna, ha” kérdéseket, de azért próbálkozzunk meg vele. Mi lett volna, ha pár éve, a migrációs hullám csúcspontján ilyen uniós határőrizeti rendszer működött volna Magyarországon? Mi lett volna az eredménye mondjuk a röszkei ostromnak?

– Elmondom: nyitva lett volna a kapu, és többé-kevésbé rendezett formában engedték volna bejönni az embereket. Az Európai Unió szervei nem megállítani, hanem megszervezni akarják a migrációt. Mi megállítani akarjuk, és mindent meg is teszünk ennek érdekében.

 

A magyar javaslat érinti bármilyen módon a Frontexet? Mi a véleményük erről az ügynökségről?

– Mi azt javasoltuk – akár egy korlátozott hatáskörű Frontex bevonásával –, hogy az unió álljon készen arra, ha egy tagállam nem tudja vagy nem akarja betartani a schengeni határokra vonatkozó szabályokat. Az illegális migráció üzleti modelljét, lehetőségeit és megvalósulását is meg kell akadályozni. Azért építettünk kerítést, mert nem volt más eszköz. Az nem működik, hogy először beengedjük az embereket, majd utána indítjuk el a menekültügyi eljárást. Ez a trójai faló harmadik eleme. Mi azt mondjuk, hogy csak az léphesse át a határt, akiről 100 százalékos bizonyossággal kimondható, hogy jogosult valamiféle jogi védelemre.

 

Mennyire talált halló fülekre a magyar javaslat?

– Kezdetben semennyire. Nyilvánvalóan a tartalmával volt baj, mert kemény fellépést sürgetett az illegális migrációt támogató állásponttal szemben. Mi egy olyan megoldást tettünk le, ami képessé tenné az uniót arra, hogy megállítsa az illegális migrációt.

 

Apropó, Schengen – most Emmanuel Macron francia elnök vetette fel azt, hogy „akinek nem fontos a szolidaritás”, annak távoznia kellene. Mi a véleményük erről?

– Macron elnök egy Európai Egyesült Államokban gondolkozik, a javaslatainak legtöbb eleme azonban köszönő viszonyban sincs a valósággal, illetve a megvalósíthatósággal. Abszurd, hogy azt a tagállamot vádolják a szolidaritás hiányával, amely három éven keresztül szinte egyedüliként tartotta be betű szerint azt, amit a schengeni tagság megkívánt. Ennyit erről. És azt se feledjük el, hogy az unió azzal, hogy elismerte, hogy a magyar határvédelmi költségek egy részének megtérítése jogos – bár csak a töredékét fizette ki –, azzal azt is elismerte, hogy Magyarország jogszerűen járt el. Nemcsak magunkat védtük, hanem egész Európát.

 

Elképzelhetőnek tartja, hogy a Frontexszel kapcsolatos új határozatot támogatni tudnák valamilyen formában? Ha például módosítanák a javaslatot a szuverenitást érintő pontok mentén.

– Csak olyan formában és elvek mentén tudnánk támogatni, amit korábban már felvázoltunk. A szuverenitás feladásáról szó sem lehet. Attól ország egy ország, hogy vannak határai, és maga dönti el, hogy kit enged be a saját területére, illetve hogy kivel akar együtt élni. A határőrizet vagy a menekültügyi eljárás bármely elemének feladása szóba sem jöhet.

 

Salzburgban, úgy tűnik, elhasalt ez a javaslat. Több tagállam is aggályát fejezte ki. Várható, hogy lekerül a napirendről ez a kérdés?

– Nem. Ha megnézzük az elmúlt három évet, akkor mindig az asztalra kerül egy javaslat, amit hol kvótának, hol szolidaritásnak, hol a terhek megosztásának neveznek. Magyarország bebizonyította, hogy lehetséges szárazföldön megállítani az illegális migrációt, gyakorlatilag a nulla közelébe szorítottuk le a számokat. Olaszországban most Salvini belügyminiszter és az új olasz kormány arra tesz kísérletet, hogy ezt a tengeren is bebizonyítsa. Van egyébként egy kontinensméretű ország, mely már bebizonyította, hogy a tengeri határt is legalább annyira hatékonyan meg lehet védeni, mint a szárazföldit: Ausztrália.

 

Mennyire csalódás önöknek az osztrák kancellár hozzáállása ezekhez a kérdésekhez? Egy ideig nagy szövetségesnek bizonyult bevándorlásügyben, most viszont nemcsak a Sargentini-jelentést támogatta, de Merkel és Juncker mellé állt a határvédelmi javaslat ügyében is.

– A politikai taktikázás egyidős magával a politikával. Az osztrákokat sok szempontból nem szövetségesnek vagy barátnak, hanem inkább családtagnak, „sógornak” tekintjük. Családon belül pedig sokszor ilyen dolgokra is számítania kell az embernek.

 

Miért érdeke most ez ennek a családtagnak?

– Idézzük fel 2015-2016-ot, és Faymann kancellárt. Pontosan tudjuk, hogy ha mi nem építettük volna fel a kerítést, akkor az osztrákok Faymann alatt azonnal építették volna a „kapukat szárnyakkal” az egész határ mentén. Ilyen a politika.

 

Lehetett olvasni arról, hogy Steve Bannon mozgalmat indít az európai parlamenti választásokig, amelyben összefogná a bevándorlásellenes pártokat is, köztük a Fideszt és Orbán Viktort. Mennyire fogják Trump egykori tanácsadójának a segítségét kérni?

– Steve Bannon nyilván azt csinál, amit akar, mi igazából nem szorulunk rá arra, hogy másoktól kérjünk tanácsokat. Tulajdonképpen az elmúlt években inkább mi mondtuk ki több dologról, hogy mi a valóság a nyugat-európai felfogással szemben, legyen szó például az illegális migrációról vagy az Európa jövőjével kapcsolatos vitákról. Ha Bannon célja elérni azt, hogy az európai államok szuverenitásából kiinduló,  hazafias gondolkodású erők szavát jobban meghallják, akkor abban érdekeltek vagyunk, hiszen hihetetlen médiaellenszélben és ellenkampányban kell dolgoznunk.

 

Mi az európai parlamenti választások tétje?

– Az európai parlamenti választások fő témája nyilvánvalóan a migráció kérdésköre lesz – illetve ehhez kapcsolódva az Európa jövőjéről vallott felfogások. Nekünk az az érdekünk és feladatunk, hogy minél jobban szerepeljünk. A tagállamok belpolitikai változásainak fényében nyilvánvaló, hogy az Európai Parlament összetétele jelentősen meg fog változni – gondoljunk csak arra, hogy mi történt az elmúlt hónapokban Olaszországban, Németországban vagy épp Ausztriában.

Olvasson tovább: