Kereső toggle

Karaktergyilkosság a Szenátusban

Veszélybe került Brett Kavanaugh kinevezése

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyelőre nem tudni, elkövetett-e bármit a fejére olvasott cselekmények közül brett kavanaugh - de a liberális konszenzus nagyjából az vele kapcsolatban, hogy Bűnös, mert konzervatív. a demokraták pár hónap alatt jutottak el onnan, hogy idétlen neve van, odáig, hogy csoportos erőszakolásokat szervező szörnyeteget „lepleztek le” benne.

 

Trump a nemrégiben nyugdíjba vonult Anthony Kennedy legfelsőbb bírósági helyére Brett Kavanaugh-t választotta. Bár köztudottan elsődleges szempont volt a mérlegelésnél a magas szintű képzettség és szakmai tapasztalat, az elnök azt is figyelembe vette, milyen valószínűséggel fog jelöltje elvérezni, vagy épp átjutni a szenátusi meghallgatásokon (az alkotmány a szenátus jogkörébe utalja a legfelsőbb bírói kinevezések jóváhagyását).

Demokrata össztűz

 

A katolikus, „originalista” (az alkotmánynak a szerzők eredeti szándéka szerinti értelmezését valló), életpárti Kavanaugh eleve diszkvalifikált a demokraták szemében, akik Kennedy távozásának hírére egyből az abortuszt legalizáló Roe kontra Wade visszavonását vizionálták. A kedélyeket az sem nyugtatta meg, hogy Kavanaugh többször megerősítette, nem áll szándékában a kérdéses jogszabályt – amely szerinte már az egységes jog részévé vált – felülírni. (Ezt egyébként nem is tehetné meg: a Legfelsőbb Bíróságnak nem feladata törvényeket elővenni és megváltoztatni; a bírák az eléjük kerülő ügyekben hoznak döntéseket.)

„Minden rendelkezésemre álló eszközzel küzdeni fogok ez ellen a kinevezés ellen” – jelentette ki a szenátusi demokrata frakció vezetője néhány órával Kavanaugh jelölésének bejelentése után. A New York Times és az AP kikérte Kavanaugh feleségének e-mailjeit abból az időből, amikor városmenedzserként dolgozott. Az egyik lap kifejezetten azokra a levelekre volt kíváncsi, amelyekben a „fegyver”, „abortusz”, „meleg” és más politikai banánhéjnak ígérkező szavak szerepeltek. Ez és egyéb hasonló próbálkozások zsákutcának bizonyultak, de szeptember elején elkezdődtek a szenátusi meghallgatások, és a demokraták remélték, hogy sikerül annyira lejáratniuk a jelöltet, hogy az ingadozó republikánus kollégákat eltántorítsák a támogatásától.

Kavanaugh-t megpróbálták úgy beállítani, mint aki rasszistákkal veszi körül magát (korábbi titkárát vádolták ezzel), és érzéketlen módon elutasított egy neki kezet nyújtó gyászoló apát (egy később nyilvánosságra került felvétel cáfolta az állítást). Végül a gyomrozós meghallgatás ellenére úgy tűnt, sima ügy lesz a kinevezés, amire hétfőn sor is kerülhetett volna. Dianne Feinstein kaliforniai demokrata szenátor azonban az utolsó pillanatban előállt egy levéllel, amelyben egy nő azzal vádolta Kavanaugh-t, hogy középiskolás korukban, 35 évvel ezelőtt egy buliban részegen megpróbálta megerőszakolni. Christine Blasey Ford ugyanakkor semmilyen részletre nem emlékszik, és a tanúk, akikre hivatkozott, képtelenségnek tartják az állításait.

Erős vádak, gyenge alapok

 

Mivel Ford vádjai gyenge lábakon állnak, várható volt, hogy a levél által beindított narratívát nem az igazságtartalmánál fogva próbálják meg hitelesíteni, hanem más hasonló történetek dömpingjével. Ennek megfelelően rövid időn belül Kavanaugh egyik Yale-es diáktársának, Deborah Ramireznek jutott eszébe, hogy a főbíró-jelölt annak idején egy kollégiumi szobában tartott bulin inzultálta. Az újabb áldozatról a Weinstein-botrányt kirobbantó The New Yorker-újságíró adott hírt. „Miután hat napig tüzetesen átvizsgálta az emlékeit, és konzultált az ügyvédjével, Ramirez elég bizonyosnak érezte magát, hogy a nyilvánosság elé lépjen a sztorival” – tudósított.

Végül színre lépett egy harmadik személy, Michael Avenatti is. A Trumppal való kalandjával a hírekbe került pornócsillag ügyvédje a Twitteren tette közhírré, hogy névtelen forrásoktól tudja, Kavanaugh és barátja az 1980-as években drogokkal és alkohollal környékezett meg nőket, hogy aztán csoportosan megerőszakolják őket.

Bizonyítékok egyik esetben sincsenek, és minden megnevezett tanú és az érintettek is cáfolnak. Az időzítés Fordnál és Ramireznél meglehetősen gyanús: egyik nő sem beszélt korábban senkinek a történtekről (pontosabban Ford 8 éve egy terápián említett egy másik történetet, Kavanaugh-t csak akkor kapcsolta az ügyhöz, amikor a neve felmerült a lehetséges főbírójelöltek között).

A vádakkal kapcsolatban az is gyanús, hogy a Ford levelét kézhez kapó demokrata szenátor vajon miért nem hozakodott elő a dokumentummal két hónapon keresztül, miért csak az utolsó pillanatban hozta nyilvánosságra. A Kavanaugh-párti tábor szerint azért, mert más eszközük már nem maradt a kinevezés elodázására.

Halogatott meghallgatás

 

A szavazásra ennek ellenére már sor kerülhetett volna, Ford vallomása miatt azonban felborult a menetrend. Erre egyáltalán nem lett volna szükség (elég lett volna Fordot megkérni, hogy írásban foglalja össze állításait, amelyekre Kavanaugh reagálhatott volna, a bizottság pedig véleményt alkothatott volna a vádakról), a szenátorok mégis belementek, nehogy érzéketlennek látsszanak Ford panaszával kapcsolatban. Ford ügyvédei azonban még ezt sem akarták elfogadni, hanem ragaszkodtak hozzá, hogy először induljon nyomozás az ügyben. (A nő demokrata aktivista ügyvédeket fogadott, tanácsadóként pedig egy olyan szakembert kért fel, aki már segédkezett egy korábbi főbírójelölt ilyen jellegű megvádolásában.)

További érdekesség, hogy Ford levelét mindeddig ismételt kérésre sem hozták nyilvánosságra teljes terjedelmében. A nő viselkedése is hagy maga után megválaszolatlan kérdéseket. A nyilvánosság elé lépés előtt például hazugságvizsgáló tesztet készíttetett, valamint a vallomása feltételeként elképesztő követelésekkel állt elő. Ügyvédei kérték többek között, hogy a hétfőre kitűzött meghallgatást halasszák el, mert „időre van szüksége a felkészüléshez”, holott csak az üggyel kapcsolatos személyes ismereteit kell megosztania, amelyeket amúgy is a médiában több helyen már elmondott. Kikötötték, hogy először Kavanaugh beszéljen, ami ellentmond a szabályos eljárásnak, hiszen a megvádolt személynek joga van reagálni a konkrét, nem pusztán a sajtóból ismert vádakra. Javasolták továbbá, hogy a bizottság idézzen be általuk javasolt tanúkat.

Elbuktatni minden áron

 

A legfeltűnőbb, hogy a levelet Ford eredetileg nem a kinevezési folyamatban érintett szenátornak küldte, hanem egy másik demokrata képviselőnek. Ez az apróság azért érdekes, mivel a szenátus jogi bizottságához eljuttatott dokumentumok eskü alatt tett vallomásnak számítanak, így akár öt év szabadságvesztést is vonhatnak maguk után, ha kiderül, hogy valótlanságot tartalmaznak. A gyanú szerint Ford tudhatott erről a jogi buktatóról (a levél megírása előtt (!) személyesen felkereste a demokrata képviselőt az irodájában egyeztetés céljából). Vele ellentétben a tanúként megnevezett három másik személy, valamint Kavanaugh szintén küldtek levelet, de mindannyian közvetlenül a szenátusnak.

Valószínűleg sosem fog kiderülni, de nem zárható ki, hogy tényleg történt Forddal valami traumatikus 15 éves korában. Ugyanakkor egyáltalán nem sikerült hihetően előadnia az egyetlen világosan megmaradt részlet valódiságát, azaz, hogy Brett Kavanaugh lett volna a támadó. Sokak szerint a tanúskodástól is azért tartózkodott sokáig, mert kényes számára az eskü alatt tett tanúvallomás, illetve az azt övező keresztkérdések.

A Kavanaugh-éhoz hasonló „kicsinálós” kinevezési eljárásnak republikánus jelöltek esetében szinte hagyománya van. 1987-ben Robert Borkot elbuktatták (a bork ’megtámadni, legyőzni’ jelentésű igeként be is került a szótárba). Ez Clarence Thomasnál 1991-ben ugyan nem sikerült, de arról gondoskodtak, hogy a meghallgatásai emlékezetesek maradjanak. Mindennek az oka, hogy a konzervatív bírák személye veszélyezteti a demokraták azon törekvését, hogy a bíróságokat a radikális társadalmi változások eszközeiként használják, és nem elszámoltatható bírákkal rákényszerítsenek „progresszív” folyamatokat a társadalomra. A bíróságok politikai intézményekké váltak, amelyeket a liberálisok foggal-körömmel igyekeznek irányításuk alá vonni. Ebben csak egy közbenső epizód a Kavanaugh-kinevezés.

Az ügy körül kavart médiavihar most kellő nyomás alá tudja helyezni a republikánusokat ahhoz, hogy elnapolják a Kavanaugh-szavazást a novemberi képviselő- és szenátorválasztások utánra. A demokraták reményeik szerint ekkor már többségben lesznek mindkét házban, és könnyedén leszavazhatják Trump bármelyik jelöltjét.              Sőt, mint Mazie Hirono hawaii demokrata szenátor egy interjúban elárulta, az sem lenne nagy ügy, ha a legfelsőbb bírósági poszt két évig, a 2020-as elnökválasztásig betöltetlen maradna.

Hirono a demokrata taktikázás mögötti erkölcsi megfontolásokba is betekintést adott. Amikor a CNN riportere emlékeztette, hogy Kavanaugh ellen nincsenek bizonyítékok, azt válaszolta, jogi véleményei miatt tartja eleve bűnösnek a bírót: „Tagadását mindannak a fényébe helyezem, amit tudok róla, abban az értelemben, ahogy az elé kerülő ügyekben döntött.” Vagyis Kavanaugh-t azért nem illeti meg az ártatlanság vélelme, mert a politikai spektrum másik oldalán foglal helyet.

Olvasson tovább: