Kereső toggle

Történelmi döntés

Izrael zsidó nemzetállam Jeruzsálem fővárossal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Zsidó nemzetállamnak nyilvánította magát Izrael. A múlt héten elfogadott törvény azt is kimondja, hogy a nemzetállam fővárosa az egységes és oszthatatlan Jeruzsálem. Benjamin Netanjahu „a cionizmus és Izrael állama történelmének meghatározó pillanataként” értékelte a lépést, amelyre már évek óta készültek. Az arab világban azonban óriási felháborodást váltott ki a jogszabály. Az izraeli parlament arab képviselői az Európai Unióhoz fordultak.

Benjamin Netanjahu már évek óta próbálta az egész világot meggyőzni arról, hogy zsidó államként fogadják el Izraelt. 2009-ben a miniszterelnök a Bar Ilan Egyetemen mondott beszédében tért ki arra, hogy a kétállami megoldást akkor tudja elfogadni, ha két előfeltétel teljesül. Az egyik, hogy a leendő palesztin állam demilitarizált lesz, a másik pedig, hogy a palesztinok Izraelt zsidó nemzetállamként ismerik el.

Az akkori amerikai elnöknél, Barack Obamánál azonban nem járt sikerrel. Sőt, egyes hírek szerint a Fehér Ház nagyon aktívan tevékenykedett azért, nehogy a nemzetállamtörvényt elfogadják Izraelben. Donald Trump elnöksége óta viszont más szelek fújnak, így Netanjahu elérkezettnek látta az időt arra, hogy a tervezetet keresztülvigyék az izraeli parlamenten, a Kneszeten. Mások szerint az időzítésben az is szerepet játszott, hogy egyre valószínűbb, hogy választások lesznek az országban. A parlament feloszlatására és a voksolás kiírására azt követően kerülhet sor, hogy október 14-én véget ér a Kneszet nyári szabadsága. Egyesek úgy vélik, az izraeli kormányfőnek ezért kézzelfogható eredményekre volt szüksége a törvényhozásban, hogy a jobboldal támogatását bebiztosítsa magának. Ezt a véleményt ugyanakkor cáfolja, hogy a közvélemény-kutatások alapján Netanjahu megítélése az elmúlt időszakban pozitívan alakult, vagyis nem volt égető szüksége a jogszabályra, amit ráadásul nemzetközi szinten is többnyire kritikusan fogadtak.

Maga a törvény

A nemzetállam-törvény Izraelen belül is heves indulatokat váltott ki. Több mint nyolc órás indulatos vita előzte meg a szavazást. A 120 fős parlamentben végül 62-en a tervezet mellett, 55-en ellene voksoltak, ketten pedig tartózkodtak. Az új törvény értelmében „Izrael a zsidó nép otthona, és a zsidók kizárólagos nemzeti önrendelkezési joggal rendelkeznek benne”. A jogszabály azt is kimondja, hogy „az állam fővárosa az egységes és oszthatatlan Jeruzsálem”. Emellett az arab nyelv a hivatalos helyett különleges státuszt kapott, de továbbra is használható lesz az izraeli intézményekben.

A törvénytervezet legvitatottabb pontjai az utolsó pillanatban is módosultak. Az eredeti szövegezés tartalmazta volna a tisztán zsidó telepek létrehozását. Ezt többen ellenezték, így végül egy nem teljesen egyértelmű verzió került be a jogszabályba, amely kimondja, hogy „az állam nemzeti értékként tekint a zsidó telepek fejlesztésére, és bátorítja, illetve előmozdítja azok létrehozását”. A másik kényes kérdés az úgynevezett diaszpóracikkely volt. A végleges megfogalmazás szerint „az állam tevékenykedni fog a diaszpóra között, hogy a zsidó emberek és az állam közötti kapcsolatot fenntartsa”. Korábban a szövegezésben az szerepelt, hogy „fenntartják a kapcsolatot a zsidó emberek között, bárhol is vannak”. Az elfogadott jogszabályból kikerült az a rész is, amely arra utasította volna a bíróságokat, hogy a zsidó szokásjogot tartsák előrébb valónak az ítéletek meghozatalakor.

Benjamin Netanjahu üdvözölte a voksolás eredményét, és arra emlékeztetett, „hogy 122 évvel azután, hogy Herzl közzétette látását, az ország törvénybe fektette létezésének alapelvét”. A miniszterelnök azt viszont leszögezte, hogy ezek után is megmarad a demokrácia az országban. Mint elmondta: „továbbra is szavatolni fogják a polgári jogokat Izraelben, de a többségnek is vannak jogai, és a többségnek kell döntenie”. Az ellenzők azonban a szavazásra is rendkívül indulatosan reagáltak. Beszámolók szerint az arab parlamenti képviselők tiltakozásukat azzal demonstrálták, hogy összetépték a törvénytervezet példányát, többen pedig a kormányfőre kiabáltak, amikor kivezették őket az ülésteremből.

Ahogy arra számítani lehetett, a jogszabály felzúdulást váltott ki az arab világban. A palesztinok diszkriminációt és rasszizmust emlegettek. Elítélte a törvényt az Arab Liga főtitkára is. Ahmed Abul Geit a veszélyes következményekre hívta fel a figyelmet: szerinte a jogszabály „erősíti az izraeli hatóságok palesztinokkal szembeni hátrányos megkülönböztetésre és etnikai tisztogatásra irányuló politikáját”. Geit úgy véli, a lépés az erőszak terjedését segíti elő. Bírálta a törvényt az Izraellel viszonylag jó kapcsolatot ápoló Egyiptom és Szaúd-Arábia is. Kairó szerint mindez aláássa a béke lehetőségét a térségben. Rijád visszautasította a jogszabályt, amely a „rasszista diszkriminációt állandósítja”.

Erdoğan elképesztő reakciója

A leghevesebb retorika, nem meglepő módon, a török elnöktől érkezett. Recep Tayyip Erdoğan, akit éppenséggel nem lehet a demokratikus vezetők közé sorolni, „apartheidrendszerről”, majd pedig „Hitler szellemének újraéledéséről” beszélt a „fasiszta és rasszista Izraelben”. A bírálók között sorakozott fel az Európai Unió is. Az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének szóvivője, Maja Kocijančič elmondta, az EU-t aggasztja a törvény és az, hogy negatív hatása lehet a kétállami megoldásra. Az izraeli arab képviselők delegációja egyébként Brüsszelbe utazik, hogy ott Federica Mogherinivel egyeztessen a nemzetállam-jogszabályról. A találkozót szeptember 4-ére ütemezték, és ez lesz az első alkalom, hogy Mogherini izraeli arab politikusokkal ül tárgyalóasztalhoz. A Haaretz nevű izraeli lap értesülései szerint az egyeztetést Ajmán Odeh kezdeményezte, aki a Közös Arab Lista nevű csoportosulás vezetője. Odeh, aki szerint „az elkülönítést, a megkülönböztetést és a rasszizmust rögzítették a törvényben”, személyes levélben fordult Mogherinihez még június végén, és arra sürgette az Uniót, hogy avatkozzon be a helyzetbe. A brüsszeli találkozóról még a jogszabály elfogadása előtt állapodtak meg.

A törvényt az Izraelben élő drúz közösség egy része is elutasítással fogadta, mondván, hogy a kisebbségek ezzel másodrangú állampolgárokká válnak. A drúz vallási kisebbség, amely a síita iszlámból alakult ki, körülbelül 150 ezer főt tesz ki Izraelben, de Libanonban és Szíriában is élnek. Az izraeli arab lakossággal ellentétben a drúzok többnyire támogatják Izrael politikáját, és a fegyveres erőknél is vállalnak szolgálatot. Most azonban egy részük petícióval fordult a Főtörvényszékhez, hogy minősítse alkotmányellenesnek a nemzetállamtörvényt. De akadt olyan drúz is, aki megszavazta a jogszabályt. Ajub Kara, aki kommunikációs miniszterként szolgál a kormányban, halálos fenyegetéseket is kapott emiatt.

Zsidó ellenvélemények

Némely amerikai zsidó szervezet sem tartotta szerencsésnek a törvényt. A Rágalmazás Elleni Liga azt állítja, hogy felhívták Netanjahu figyelmét arra, hogy a jogszabály némely eleme alááshatja Izrael virágzó demokratikus karakterét, tovább ronthatja az izraeli zsidók és arabok, valamint Izrael és a diaszpórában élő zsidóság kapcsolatát. Az Amerikai Zsidó Bizottság is „mély csalódottságának” adott hangot a törvény elfogadása kapcsán. Természetesen akadtak olyan amerikai szervezetek is, amelyek viszont üdvözölték a lépést. 

Egyes izraeli elemzők mindenesetre hangsúlyozzák, a zsidó nemzetállam kinyilvánítása nem fog akkora változást hozni a hétköznapi életben, mint amekkora felháborodás kíséri. A jogszabály több cikkelyét ugyanis szándékosan nem fogalmazták meg egyértelműen, hanem csak nagy vonalakban. Az arab nyelvet például ugyanúgy használni fogják, mint előtte, az utcákról, a feliratokból sem fog eltűnni.

A zsidó telepek támogatásáról szóló rész pedig nem határozza meg konkrétan, hogy hol jöjjenek létre a telepek. Többen úgy vélik, hogy a heves retorikák ellenére a törvény nem lesz jelentősebb hatással Izrael kapcsolataira sem az arab világban.

Olvasson tovább: