Kereső toggle

„Mindig is a magyarok voltak a bűnbakok”

Hetek-interjú Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hideg polgárháborúba süllyedt a romániai politikai élet a baloldali kormány és a jobboldali államfő szembenállása miatt. Mit tehet ebben a helyzetben az RMDSZ?

Romániában minden a korrupcióellenes ügyészség vezetőjének a sorsáról szól, az elnök és a kormányzó pártok a DNA létéről vitáznak. Az RMDSZ nincs könnyű helyzetben. Hova teszik le a voksukat a jobboldali államfő és a baloldali kormány vitájában?

– Az elmúlt másfél esztendőben minden, a politikában felmerülő ügy szlogenszerűvé vált Romániában. Lényeges kérdésekről nem folyik közvita, csak egyvalamiről: az igazságszolgáltatásról, a hatalmi ágak szétválasztásáról, valamint arról, hogy ki a tolvaj és ki a tisztességes.

Feloldható ez az évek óta tartó vita?

– Az igazságszolgáltatás kérdését úgy lehetne kezelni, hogy azt mondja a politikai elit, beszéljük meg, leülünk, van egy nulla pont, ahonnan elindulunk, és van néhány kérdés, amiben konszenzusra jutunk. Például abban, hogy milyen kérdésekhez lehet hozzányúlni, és milyen kérdésekhez nem, mik a határaink, lezárjuk ezt a vitát, és folytatjuk értelmes párbeszéddel a jövőről.

Ilyen tárgyalás nem mostanában lesz, a hideg polgárháború viszont folytatódik. Mit tehetnek önök ebben a helyzetben?

– Akkor, amikor a büntetőeljárásról és az igazságszolgáltatásról szóló törvény módosítását megszavaztuk, akkor az RMDSZ frakciója elvi döntést hozott. Azt az elvet követtük, hogy a hatalmi ágak szétválasztása a korrupcióellenes harcot egyáltalán nem befolyásolja. Azt gondoljuk, hogy az elmúlt évek túlkapásai nyomán felmerül a gyanú, hogy az igazságszolgáltatás különböző intézményei, a legfelsőbb bíróság, a legfelsőbb ügyészség, és a legfelsőbb bírói tanács titkos megállapodásokat kötöttek a hírszerző szolgálatokkal. Az ilyen eseteket ki kell vizsgálni és meg kell szüntetni, mert ez a gyakorlat valóban alárendeli az igazságszolgáltatást a titkosszolgálatoknak.

Amikor a büntetőeljárást módosítottuk, akkor azt néztük, hogy európai szellemű direktívát kell a jogrendbe beépíteni az ártatlanság vélelméről, illetve hogy szükséges és kötelező az alkotmánybíróság döntéseit figyelembe venni a törvénykezés során.

Ami a Btk. módosítását illeti, a szenátusi szavazáson tartózkodtunk, tehát nem támogattuk, és a képviselőházi szavazáson is tartózkodni fogunk, tehát nem fogjuk támogatni. Valószínűleg nélkülünk is át fog menni, mert a kormánykoalíciónak van többsége, viszont itt az alkotmánybírósági döntések kötelező figyelembe vételén és az ártatlanság vélelmének rögzítésén túl a kormánypártok bevittek néhány olyan kérdést a hatalommal való visszaélésről rendelkező cikkelybe, illetve töröltek egy-két olyan cikkelyt, amivel mi nem tudunk egyetérteni. Ezért nem fogjuk tudni támogatni ezt a törvénytervezetet.

Hogyan reagálnak a román pártok ezekre a döntésekre?

– Van, amikor így döntünk, van, amikor úgy döntünk, egyik oldalhoz sem akarunk csapódni, próbálunk elvekhez ragaszkodni ebben a megbolondult, kaotikus román belpolitikában, ennek pedig az a következménye, hogy sokszor mind a két oldal haragszik ránk. Az RMDSZ a hibás akkor is, ha nem megy át a bizalmatlansági indítvány, még akkor is, ha ez nem rajtunk múlik, mert az ellenzéknek velünk együtt sincs elég szavazata, hogy megbuktassa a kormányt. Senkit nem érdekel, hogy mi nem szavazzuk meg a Btk. módosítását, borítékolható, hogy ha átmegy a módosítás, azért is mi leszünk a hibásak. Úgy döntöttünk, hogy az elvekhez ragaszkodunk.

Itt van a másik kérdés, hogy az alkotmánybíróság (korrupcióellenes főügyészség vezetőjének leváltását előíró – a szerk.) döntését Johannis elnök betartja-e vagy sem. Mivel nincs határidő sem az alkotmányban, sem a fellelhető különböző törvényekben arra, amely kötelezné az elnököt, ő hosszú ideig gondolkozhat. Nekem az a határozott álláspontom, hogy az Alkotmánybíróság döntéseit, tetszik-nem tetszik, el kell fogadni, be kell tartani, tehát ha nem tartja be az államelnök, akkor azt üzeni az adófizető állampolgároknak, hogy a bíróság döntéseit, az igazságszolgáltatás döntéseit nem feltétlenül kötelező betartani, ez pedig anarchiához vezet.

De az államelnök, mivel nincs őt korlátozó határidő, amit megszeghetett volna, nem sértette meg az Alkotmányt, és ezért a felfüggesztését sem támogatjuk, mert nincs alkotmányos indok a felfüggesztésére.

Van, amikor egyetértünk azzal, amit az elnök csinál, ugyanakkor rengeteg dolog van, amit nem tudunk elfogadni, de az egy teljesen más történet. Viszont az Alkotmánnyal kapcsolatos ügyekben, illetve amiért őt fel lehetne függeszteni, nem követett el alkotmánysértést. A felfüggesztést csak belógatták városi legendaként, de senki nem indított ilyen kezdeményezést a Parlamentben. Ennek ellenére, amikor megkérdeztek bennünket, azt mondtuk, hogy nem támogatnánk egy esetleges felfüggesztést. 

Klaus Johannis román államfő a Fehér Házban Donald Trump amerikai elnök vendégeként 2017-ben.

Az önöket érő, minden oldalról jövő támadás oka nem az, hogy az RMDSZ hosszú ideig a mérleg nyelvét játszotta a hatalmi játszmákban?

– Voltak olyan hosszabb időszakok, amikor valóban mi voltunk a mérleg nyelve. Most nem mi vagyunk. A baloldali koalíciónak van többsége nélkülünk is. Nem mi vagyunk a mérleg nyelve, de mi vagyunk a bűnbakok, különösen a Liberális Párt szemében, amelynek vezetése annyira tehetségtelen, annyira pojáca – és ezt nagyon komolyan mondom –, hogy semmi eredményt nem tud elérni ellenzéki oldalról. A kudarcokért a Liberális Párt vezetése nem vállalja a felelősséget, hanem az egyszerűbb megoldást keresi: a magyarok miatt nem tudunk sikert elérni.

Ez nem újdonság. Mindig is a magyarok voltak a bűnbakok az elmúlt száz évben, most is jók lesznek erre. Ha a románoknak nem sikerül valami, akkor a magyarok, ha az ellenzéki pártoknak nem sikerül valami, akkor az RMDSZ a bűnbak – ez a felelősség elől való menekülés tipikus esete.

Jól látszik a közösségi médiában, hogy a románok nem elégedettek az ország mai állapotával. Ön mit érzékel ebből? Milyen közhangulat van ma Romániában?

– Ezzel a teljesen lebutított politikai vitával senki sem boldog, csak az indulatokat gerjeszti feleslegesen. Ahelyett, hogy konstruktívan gondolkodnánk, és legalább néhány kérdést napirendre téve a jövőről beszélnének.

Az idei egy érdekes esztendő, mert Erdély Romániához csatolásának százéves évfordulója miatt érzett román nemzeti büszkeséget is elfedi a politikai vita. Időnként vannak nacionalista alapú, teljesen agyament kezdeményezések is, amelyek rettenetesen aggasztóak. Múlt héten egy olyan törvénytervezet kapcsán lehetett aggódni, amely a „románellenességet” börtönbüntetéssel büntetné, de nem mondja meg a tervezet, hogy mi a románellenesség. Románellenesség lehet, ha én mosolygok vagy nevetek, vagy akármit teszek, de az lehet egy székely zászló kihelyezése is, vagy az, hogy magyarul beszélek – nem határozza meg az előterjesztő.

Ki terjesztette be ezt a tervezetet?

– A Liberális Párt, de sajnos minden pártból aláírta valaki, ami miatt már nem nevetséges, hanem aggasztó, hogy mi lesz az ügy kimenetele.

Az eredeti kérdésre visszatérve: az jól látszik, hogy az emberek elégedetlenek. Az erdélyi románok regionális gondolkodáson alapuló elégedetlenségét kimondottan támogatjuk, örülünk neki, ha az erdélyi románságban erősödik a regionális gondolkodás.

Esetleg van-e olyan karizmatikus figura a román politikában, aki mindezek fölé tudja emelni a politikát a közeljövőben?

– Ma nem látok ilyen személyt. Múlt héten a parlamenti felszólalásomban pontosan arra utaltam, hogy az óriási nagy veszély ebben a pillanatban, hogy nincsenek a politikában ilyen nagynak számító személyek, akik felülemelik a butaságon az ország közbeszédét. Eközben egyre nagyobb az igény egy erős kezű vezetőre, a kérdés az, hogy ki lesz az. Sajnos megvan az esély rá, hogy a múlt században történtekhez hasonlóan egy szélsőjobboldali, fasiszta, legionárius típusú vezér fog kiemelkedni a közeljövőben, aki a rendszerellenességével maga mellé állítja a tömegeket. Vagy egy olyan vezér, aki amúgy populista, de a demokratikus játékszabályok között képzeli el az ország irányítását.

Reális az előbbi forgatókönyv?

– Romániának van egy rossz történelmi tapasztalata ilyen értelemben, a Vasgárda. Miért gondoljuk, hogy ez nem fordulhat elő újra? Mind az ellenzék, mind a kormányoldal óriási hibát követ el, hogy megbélyegzi a másikat, kizárólagosságra törekszik, nem hajlandó civilizált vitát folytatni, nem hajlandó a véleménykülönbséget meghallgatni sem, a másképp gondolkodót lógva akarja látni. Ettől veszélyes a helyzet.

A magyarellenesség a bírósági ítéletekben is jelen van. Mi a véleménye az úgynevezett székely terroristák elítélésének az ügyében?

– Felháborító, hogy Beke István és Szőcs Zoltán ügyének büntetőjogi besorolását úgy változtatta meg a bíróság, hogy nem rendelkezett új bizonyítékokkal. Felháborító, hogy az ügyészség ismét egy egész közösség, a magyarság megbélyegzésére használja az igazságszolgáltatást. Az ügyészség semmilyen új bizonyítékot nem mutatott fel, érthetelen az ítélet megváltoztatása.

Olvasson tovább: