Kereső toggle

Európa erős emberei

Az Orbán-Merkel találkozó európai tanulságai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az európai nagypolitikában alapvető változás következett be az elmúlt években: a vezetőknek már nem a viszonylag „kényelmes” napi politikai kérdésekre kell választ találniuk. A gondolkodás és a viták ezeken jóval túlmutatnak. A tét Európa jövője.

Ebben sarokpont lesz a 2019-es Európai Parlamenti választás. Európában már mindenki erre készül. Így az Európai Parlamentben – legalábbis a célkitűzése szerint – a kereszténydemokrata értékeket képviselni hivatott Európai Néppárt is. Az elmúlt héten a pártcsalád két meghatározó kereszténydemokrata politikusa, Orbán Viktor és Angela Merkel találkozott.

Milyen kereszténydemokrácia?

„Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” – tette ezt a szinte örök érvényű megállapítást Robert Schuman, az Európai Unió alapítóinak egyike. Szavai máig meghatározzák Európát. A kereszténydemokráciának helye, sőt meghatározó helye van Európában. Kereszténydemokrácia nélkül Európa múltja, jelene és jövője is értelmezhetetlen és elképzelhetetlen.

A kérdés az, hogy milyen kereszténydemokrácia az, amely majd meghatározza Európát a jövőben. Egy erős zsidó-keresztény gyökerekkel rendelkező, stabil identitással bíró vagy a gyökereitől megfosztott, a baloldali és liberális ideológiák által megszelídített, felvizezett kereszténydemokrácia, amelynek csak nevében van köze a kereszténységhez.

A szavakat ugyanis tartalommal kell megtölteni. S az Európai Néppárt, így az európai kereszténydemokrácia szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tartalommal. Ezt pedig jellemzően az határozza meg, hogy ki az aktuálisan irányadó kereszténydemokrata politikus.

Utazás a baloldal középpontja felé

Az elmúlt évtizedben ez az irányadó szereplő egyértelműen Angela Merkel volt. Politikája azonban pártját, a CDU-t a bal-jobb skálán 1998 óta folyamatosan sodorta a baloldal irányába. Egy az ARD-Deutschlandtrend által publikált kutatás szerint Merkel és pártja 2015-ben lépte át a határvonalat. Éppen a migrációs válság kezdetén. A kommunikáció, valamint a képviselt értékek tekintetében a CDU ekkor került át a politikai baloldalra. Ez az „utazás” a migrációs válság során csak tovább folytatódott. Egészen napjainkig, amikor is már óriásivá vált az olló a továbbra is jobboldali CSU és Merkel pártja között. Ez egészen mostanáig tartott, a bajor testvérpárt nem kis erő befektetésével igyekezett (és igyekszik) visszatéríteni a nagyobb testvérét eredeti hivatásához és hitvallásához: a nevében szereplő kereszténydemokráciához. (Egyébként ez okozta az elmúlt hetek német koalíciós válságát is.)

Mivel Merkel volt az irányadó kereszténydemokrata politikus, ez az „utazás” erősen hatott az Európai Néppártra (EPP) is. A migráció megítélésében vált igazán kézzelfoghatóvá, hogy az EPP politikusainak egy része által képviselt szellemiség milyen mértékben távolodott el az eredeti kereszténydemokrata gondolkodástól.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: