Kereső toggle

Európa erős emberei

Az Orbán-Merkel találkozó európai tanulságai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az európai nagypolitikában alapvető változás következett be az elmúlt években: a vezetőknek már nem a viszonylag „kényelmes” napi politikai kérdésekre kell választ találniuk. A gondolkodás és a viták ezeken jóval túlmutatnak. A tét Európa jövője.

Ebben sarokpont lesz a 2019-es Európai Parlamenti választás. Európában már mindenki erre készül. Így az Európai Parlamentben – legalábbis a célkitűzése szerint – a kereszténydemokrata értékeket képviselni hivatott Európai Néppárt is. Az elmúlt héten a pártcsalád két meghatározó kereszténydemokrata politikusa, Orbán Viktor és Angela Merkel találkozott.

Milyen kereszténydemokrácia?

„Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” – tette ezt a szinte örök érvényű megállapítást Robert Schuman, az Európai Unió alapítóinak egyike. Szavai máig meghatározzák Európát. A kereszténydemokráciának helye, sőt meghatározó helye van Európában. Kereszténydemokrácia nélkül Európa múltja, jelene és jövője is értelmezhetetlen és elképzelhetetlen.

A kérdés az, hogy milyen kereszténydemokrácia az, amely majd meghatározza Európát a jövőben. Egy erős zsidó-keresztény gyökerekkel rendelkező, stabil identitással bíró vagy a gyökereitől megfosztott, a baloldali és liberális ideológiák által megszelídített, felvizezett kereszténydemokrácia, amelynek csak nevében van köze a kereszténységhez.

A szavakat ugyanis tartalommal kell megtölteni. S az Európai Néppárt, így az európai kereszténydemokrácia szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tartalommal. Ezt pedig jellemzően az határozza meg, hogy ki az aktuálisan irányadó kereszténydemokrata politikus.

Utazás a baloldal középpontja felé

Az elmúlt évtizedben ez az irányadó szereplő egyértelműen Angela Merkel volt. Politikája azonban pártját, a CDU-t a bal-jobb skálán 1998 óta folyamatosan sodorta a baloldal irányába. Egy az ARD-Deutschlandtrend által publikált kutatás szerint Merkel és pártja 2015-ben lépte át a határvonalat. Éppen a migrációs válság kezdetén. A kommunikáció, valamint a képviselt értékek tekintetében a CDU ekkor került át a politikai baloldalra. Ez az „utazás” a migrációs válság során csak tovább folytatódott. Egészen napjainkig, amikor is már óriásivá vált az olló a továbbra is jobboldali CSU és Merkel pártja között. Ez egészen mostanáig tartott, a bajor testvérpárt nem kis erő befektetésével igyekezett (és igyekszik) visszatéríteni a nagyobb testvérét eredeti hivatásához és hitvallásához: a nevében szereplő kereszténydemokráciához. (Egyébként ez okozta az elmúlt hetek német koalíciós válságát is.)

Mivel Merkel volt az irányadó kereszténydemokrata politikus, ez az „utazás” erősen hatott az Európai Néppártra (EPP) is. A migráció megítélésében vált igazán kézzelfoghatóvá, hogy az EPP politikusainak egy része által képviselt szellemiség milyen mértékben távolodott el az eredeti kereszténydemokrata gondolkodástól.

Találkozás a valósággal

A baloldalra csúszott európai kereszténydemokraták azonban szembetalálták magukat a valósággal: a választóik nem értenek egyet az új irányvonallal, s ha nem adnak megfelelő válaszokat, akkor könnyen a valósággal való kapcsolatát egyre inkább elveszítő, és emiatt folyamatosan zsugorodó bal- és liberális oldal sorsára juthatnak. A tavalyi és az idei év választásainak kijózanító hatása  még ugyan nem mindenhol érezteti hatását, a nyugat-európai kereszténydemokrata politikusok legalább elgondolkodtak azon, hogy amit Orbán Viktor a migrációs vitában kezdetektől képvisel, az a követendő. Ezt egy a Politico.eu-nak nyilatkozó, névtelenségbe burkolózó EPP-s ekképp fogalmazta meg: nem szeretjük, amit Orbán mond, de most élnünk kell vele. Ennek a szívből, illetve színből történő politikai korrekciónak a hatása, hogy a Néppárt jelenleg a bevándorlás jelentős szigorítására, valamint a határok lezárására irányuló migrációs kezdeményezésről folytat vitát. Elmúltak már azok az idők, amikor a EPP-n belül a Fidesz kizárásáról komolyan lehetett értekezni. Új idők járnak, amikor is a magyar miniszterelnök által vázolt keretek között folyik a jelenleg legfontosabb európai kérdésről szóló vita. Erre egyébként a már idézett Politico magazin európai kiadása még tavaly rámutatott.

Ennél a pontnál talán néhány kedves olvasó úgy érzi, csőbe húzták, és egy újabb bevándorlásról szóló írást kell olvasnia. Nem lehet azonban elégszer hangsúlyozni: a migráció most a legnagyobb és a legfontosabb szimbolikus kérdés Európában. Több szempontból is vízválasztó. Ez látható a német belpolitikában, amelynek a változása tartja most mozgásban az európai nagypolitikát is.

Változóban a német politika…

A német „keresztény pártok”, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Keresztényszociális Unió (CSU) természetesen továbbra is meghatározzák az európai kereszténydemokrata világot, mozgásuk jelentős mértékben hat az európai trendekre. A két párt pedig nem is kis mozgásba lendült, az elmúlt hetekben majdnem a szakításig vezető vitát folytattak a bevándorlás szigorításáról. Ennek gyökerei azonban egészen a választási kampányig vezetnek. Ott ugyanis az egység megőrzése érdekében a bajor testvérpárt nem hangoztatta a bevándorlással kapcsolatos erősen kritikus álláspontját. A rossz választási eredmény azonban elsősorban ennek volt köszönhető: a szavazók úgy érezték, hogy már nem azokat az értékeket képviseli a CDU és a CSU, amelyeket ők fontosnak tartanak. Csak Merkel megengedő migrációs politikája miatt több mint 2 millió szavazót veszítettek. A választást követően ezt az új, leginkább a befogadáspárti migrációs politikában testet öltő baloldali irányvonalat kérte számon a két párt közös ifjúsági szervezete, a Junge Union. A számonkérés érthető, ugyanis nem szerették volna, hogy az ő jövőbeni politikai tőkéjüket is erodálja a balos irányvonal. A helyzetet végül Horst Seehofer belügyminiszter elégelte meg, aki határozott fellépést hirdetett. Ezzel Merkelt sarokba is szorította, aki európai megoldást ígért és sürgetett.

Változóban az európai politika is

A június végi európai uniós csúcstalálkozón végül a migrációs politika jelentős szigorításának irányába tettek lépéseket az állam- és kormányfők. Több szempontból is tanulságos volt, hogy az eddigi baloldali irányból való visszafordulást megneszelő, korábban Merkelt szinte feltétel nélkül támogató baloldali és liberális lapok már arról cikkeztek: a kancellár sokkal inkább megosztja, mint egységesíti Európát, s Merkel bukása hamarosan be is következhet. Ez végül nem jött el. Európai szinten komoly szigorításban és erős határvédelemben állapodtak meg, Németországban pedig tranzitzónák létrehozásáról. Ha esetleg valaki számára ismerősek lennének a fenti kulcsszavak: igen, ezek a magyar miniszterelnök javaslatai voltak, amelyeket következetesen képviselt a 2015 óta tartó vitában. Ez tehát egy jelentős eredmény, mondhatnánk, győztes csata. Az egyik legfontosabb európai vitában ugyanis áttörést sikerült elérni, Orbán Viktor azonban ennél komolyabb célokat tűzött ki: az Európai Néppárt visszafordítását az igazi kereszténydemokrácia irányába. Ebben pedig csak egy lépés a migrációs vita megnyerése.

Az Orbán-Merkel találkozó szimbolikája

A találkozónak tehát egy otthon és európai szinten is sarokba szorult Merkel, valamint egy otthon és európai szinten is sikereket elérő Orbán futott neki. A liberális der Spiegel néhány hete arról cikkezett, hogy Merkel nem véletlenül hívta meg a magyar miniszterelnököt. Orbán Viktor ugyanis egy új európai erőközpontot épített ki és képvisel.

A kormányfők találkozójának több tanulsága is van. Az a furcsa szituáció állt elő, hogy jelen helyzetben inkább a sokak által bukottnak vélt, de mégis pozíciójában maradt Merkel számára volt komoly jelentősége a látogatásnak: ez ugyanis megerősítette, hogy a kancellárt nem szabad leírni, továbbra is európai tényező, aki más európai erős emberekkel folytat tárgyalásokat. A felek láthatóan az EP-választásra készülnek, s készítik fel közös európai pártcsaládjukat, az Európai Néppártot. Ez jól megmutatkozott a sajtótájékoztatón, amelyen a találkozót összegző bevezetőben a két vezető csak említés szintjén érintette a fennálló nézetkülönbségeket, ehelyett a közösen elért eredményeket és az új célkitűzéseket hangsúlyozták. Rögzítették ugyanakkor, hogy az európai és német szigorítások ellenére a bevándorlásról még mindig eltérően gondolkodnak. Ez pedig további vitákat és csatákat vetít előre az Európai Néppárton kívül és belül is.

Kétféle kereszténydemokrácia

A közvélemény-kutatások és választási előrejelzések azt mutatják, hogy ha az Európai Néppárt összetart, történelmi győzelmet arathat a következő Európai Parlamenti választáson –  kiütve a baloldali és liberális ideológiák képviselőit. A választásra készülve azonban azt láthatjuk, hogy az európai kereszténydemokráciáról szóló vita nem jutott nyugvópontra, a két erős ember által képviselt irányvonal továbbra is egymással verseng. Ez pedig komoly veszélyeket is hordoz. Ugyanis a baloldal és a liberálisok által háziasított irányvonal akaratlanul is az ő érdekükben cselekszik: azokat az ügyeket értékeli fel és képviselteti kereszténydemokrata köntösben, amelyekhez támogatottságuk közel sem volna elegendő. Ilyen módon igyekeznek átmenteni ideológiájuk meghatározó szerepét a következő Európai Parlamentbe, ahová a várakozások szerint a mostaninál kevesebb baloldali és liberális képviselő kerül majd be. A választásokig hátralévő időszak két nagy kérdése: 1. Az EPP-ben felismerik-e ezt a veszélyt? 2. A Néppárt képes lesz-e igazi kereszténydemokrata lenni?

A szerző nemzetközi kapcsolatelemző, a Századvég Alapítvány vezető kutatója

Olvasson tovább: