Kereső toggle

Elkerülhetetlen a Nyugat bukása

Interjú David Engels belga történésszel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megdöbbentő a hasonlóság a Római Köztársaság bukása és Európa jelenlegi állapota között. A hagyományos értékek elvetése, a morális válság és a bevándorlás a nyugati civilizáció végét jelentheti. David Engelsszel az Európa Jövője konferencián beszélgettünk.

A napokban jelent meg a nyugati civilizáció hanyatlásáról szóló könyve (A birodalommá válás útján) magyar nyelvű második kiadása. Mennyire tartja fontosnak Magyarország szerepét a jelenleg tapasztalható történelmi folyamatokban?

– A visegrádi országok, és különösen Magyarország jelenleg reményt jelenthetnek Európa többi része számára. Ezek a nemzetek még szabadak, és egy olyan alternatív és konzervatív Európát testesítenek meg, amelyben úgy lehet az ember hazafi, konzervatív és keresztény, hogy nem kell rossz értelemben véve nacionalistának is lennie. Egy másfajta Európa van itt kialakulóban, ami reményt ad minden olyan nyugati embernek is, aki magát konzervatívnak tartja.

Először jár Budapesten?

– Nem, ez már a harmadik alkalom. Több konferencián is voltam az elmúlt években itt és Lengyelországban is. Számomra érdekes élmény – az én nézőpontomból – Keletre utazni, kicsit olyan, mintha hazaérkeznék, mert Belgium egyre inkább elveszíti az identitását. Nemcsak az iszlamizáció, hanem az alternatív liberalizmus miatt is.

Ön belgaként hogyan jellemezné az identitását?

– Hát, bonyolult. Nem könnyű belgának lenni. Nincs olyan, hogy belga nyelv. Ráadásul én még az országon belül is egy kisebb, 60–70 ezres német nyelvű kisebbséghez tartozom. Ebből az élettapasztalatból tanultam meg azt Európa szívében élve, hogy egyrészt létezik olyan, hogy közös európai identitás, ami a különböző nemzeti kultúrákat összeköti. Ugyanakkor minden nemzet és minden kultúra különbözik is egymástól, megvan a maga gondolkozásmódja. Ezekre pedig büszkének kell lennünk.

Mi a fontosabb: az európai, vagy a nemzeti identitásunk?

– José Ortega y Gasset spanyol filozófus szavaival válaszolnék erre, aki szerint a szellemi örökségünk 80 százaléka a közös európai háttér, s csak 20 százaléka köthető az egyes nemzetekhez.

Hogyan definiálná az európai identitást? Mit jelent az európai kultúra?

– Talán történelmi aspektusból kellene megközelíteni. A közös történelmünk közös kultúrát jelent, és ez jobban összeköti Európa két szélét, mint sokszor a közvetlen szomszédokat. Egy lisszaboni lakosnak például több köze van egy moszkvaihoz, mint egy marokkóihoz, pedig az csak pár száz kilométerre él tőle. Nyilván nem mehetünk el a kereszténység európai identitást alapjaiban befolyásoló szerepe mellett sem. Egy sor olyan sajátosságunk van, ami nincs meg az egyiptomiakban, a kínaiakban vagy épp az indiaiakban.

Ez jelentheti azt, hogy a mi civilizációnk és kultúránk „felsőbbrendű”?

– Semmiképpen sem. Mindegyik kultúra egyenlő véleményem szerint, mindegyik más lehetőségeket tartogat az abban élő emberek számára. Mindegyik civilizáció kialakította a saját kultúráját, amelyek között nyilvánvalóan kardinális különbségek vannak. A kínaiaknál például a nyelv miatt sosem fejlődött ki a logikus gondolkozás ilyen jellegű formája, míg az indiaiak olyan kifinomult matematikai fejlődést értek el, amit mi csak pár éve értünk utol. Mi pedig technikailag képesek voltunk embert küldeni a Holdra.

Mégis amellett érvel, hogy a nyugati civilizáció és kultúra érdemes arra, hogy megvédjük. Hogyan érvelne a multikulturalizmus ellen?

– Mivel mindegyik egyenlő, ezért mindegyiket érdemes megmenteni és megvédeni. Mindegyik az emberi történelem fontos része. A probléma alapvetően nem is abban áll, hogy az európai kultúrát kívülről fenyegeti a muszlim bevándorlás, hanem sokkal inkább abban, hogy az európai kultúra önmagában is meggyengült, olyannyira, hogy nem kívánja megőrizni a saját integritását, és ezért megnyílt mások előtt.

Miért lát most mégis óriási veszélyt a tömeges bevándorlásban?

– Az európai történelemben voltak már olyan periódusok, amikor történtek hatalmas népmozgások, csak akkor az európai kultúra annyira erős volt, hogy az érkezők simán asszimilálódtak. A magyar például egészen kiváló példája ennek. Nagyon messziről érkeztek, letelepedtek Európa közepén, s néhány háborút követően felvették a kereszténységet, és az európai civilizáció tagjaivá váltak. Ennek ezer éve. Az integráció nagyon jól is működhet. Ami most az iszlámmal kapcsolatban történik, az ennek pont az ellenkezője. Tömegével érkeznek, és nincs olyan jól működő társadalom, ami képes lenne őket integrálni. Nem várjuk el tőlük, hogy viselkedjenek úgy, mint mi. Helyette üdvözöljük őket, és magunkra úgy tekintünk, mint a leggonoszabb kultúrára, ami felelős a keresztes háborúkért, az inkvizícióért, a világháborúkért.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: