Kereső toggle

Háborúra várva

Katonai játszmák a Közel-Keleten

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A legutóbbi koalíciós rakétacsapások ellenére az Egyesült Államok kifelé tart a szíriai konfliktusból. Eközben a háttérben proxy háború zajlik Izrael és Irán között, amit pedig az oroszok nem néznek jó szemmel.

Április elején NATO-koalíciós erők, név szerint az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Franciaország összehangolt rakétacsapásokat mért az Aszad-rezsim több vegyifegyver-üzemére és raktárára, a földdel téve egyenlővé azokat. Az akciót heves szópárbaj előzte meg az Egyesült Államok és Oroszország között. Az oroszok azzal fenyegették meg az amerikaiakat, hogy amennyiben támadnak, úgy az orosz légvédelemmel fognak szembenézni. Az amerikaiak mégis támadtak, az orosz légierő pedig nem szállt be a rezsim oldalán, így a missziót sikernek könyvelhetik el a szövetségesek: megbüntették az ismét vegyifegyvereket (ezúttal klórgázt) bevető Aszad-rezsimet, és csökkentették az ország tömegpusztító-fegyverkészletét, amit a kormányzat előszeretettel vet be a saját civiljeivel szemben.

Azonkívül, hogy Trump elnök ismét megmutatta, hogy ellentétben elődjével, ő igenis komolyan veszi „vörös vonalait”, a szövetségesek mást nem értek el. Aszad és legfontosabb szövetségesei, az oroszok és az irániak ismét nyertek.

A polgárháború győztese: Aszad

A klórgáztámadásban kínhalált szenvedők testét még el sem temették, amikor a Gúta térséget ellenőrző három kormányellenes fegyveres csoport már fel is adta a terület védelmét, és megegyeztek az áthaladásról egy másik, felkelők által ellenőrzött enklávéba. Most már kristálytisztán látszik, mik voltak a céljai az asztanai tárgyalásoknak, ahol deeszkalációs zónákat hoztak létre: a szír rezsim nem képes egyszerre minden fronton hadat viselni, és egyenként kívánja „felszabadítani” a megmaradt lázadó területeket. Értelemszerűen a szükség viszi rá erre: egyszerűen nincs elegendő emberanyaga a többfrontos háborúhoz, a hivatalos hadsereg katonái mellett már régóta több iráni–orosz alakulat és síita milícia harcol szír földön. A lázadók megtöréséhez pedig minden megengedett: gyakorlatilag nincsenek jelzők, amivel érzékeltethetnénk, min mennek keresztül Szíria blokád alatt tartott civiljei. A paletta az éheztetéstől és a kórházak támadásától egészen a vegyifegyverek bevetéséig terjed. Az áldozatok között pedig rengeteg a kiskorú.

Oroszországot és Iránt, a két legnagyobb Aszad-szövetségest nem érdeklik a civilek szenvedései, az Egyesült Államok is csak akkor avatkozik közbe, ha nemzetközi egyezményt sért a rezsim. Ennek jegyében bombáztak most is, hogy azt kommunikálják, senki sem vethet be vegyifegyvereket következmények nélkül. Más tervük nincs, legalábbis nem látszik még.

A rezsim számára veszteség azonban csekély árnak tűnik ahhoz képest, hogy az ölükbe hullott egy újabb lázadó terület – egyike azoknak, ahonnan a forradalom kirobbant, és ahol a lakosság nagy része szunnita muszlim.

Ez meg is jelenik az orosz és szíriai propagandában, ahol a veszteségek bagatellizálása mellett a nagy győzelmekről szólnak a beszámolók. Nagyon úgy tűnik, hogy a polgárháborút, amelyet a szír állam már hét éve vív különböző szekuláris és iszlamista csoportokkal, Aszad fogja megnyerni. Ezt mutatja, hogy már az amerikai külügy is azt nyilatkozta, „nem ragaszkodik Aszad eltávolításához”.

Szírián túl

Mielőtt azonban azt gondolnánk, hogy bármilyen áron is, de a vérontás hamarosan véget ér, és visszaáll valamifajta stabilitás az országban, le kell hűtenünk a kedélyeket. Sok vér fog még folyni Szíriában, még akkor is, amikor már nem a lázadók és az iszlamista terrorszervezetek lesznek a rezsim és szövetségesei célkeresztjében.

A szíriai háború ugyanis már régen nem csak regionális konfliktus, ami a felkelők és a hatalom között zajlik. Aszad elnök elveszítette volna ezt a háborút, ha nem kér és kap jelentős katonai segítséget Oroszországtól és Irántól. Ezzel párhuzamosan persze a lázadók és az iszlamisták is segítséget kaptak a Szaúd-arábiai Királyságtól és Törökországtól. Ezek politikája kezdetben az volt, hogy eltávolítsák a síita kötődésű (alavita) Irán-barát rezsimet, és a helyére szunnita kormányt ültessenek. Teljes mellszélességgel azonban csak Törökország szállt bele a konfliktusba, míg Szaúd-Arábia szponzori szinten maradt. Törökország is elsősorban az Észak-Szíriát az irányításuk alá vonó kurdokkal szemben indított hadjáratot. Közben persze konfrontálódott Oroszországgal – de ez nem eszkalált direkt konfliktust, hiába lőttek le egy orosz harci repülőgépet, amikor berepült a török légtérbe.

A sikertelen törökországi katonai puccs után azonban rohamosan javulni kezdtek a török–orosz kapcsolatok, annak dacára, hogy gyakorlatilag a felkelők folyamatosan vesztettek és szorultak vissza, és a vesztes helyzetből az Aszad-rezsim visszafordította a háborút.

Oroszország bebiztosította utolsó kijáratát a Földközi-tengerre, és megőrizte utolsó katonai bázisait a Közel-Keleten. A konfliktus igazi győztese azonban Irán.

Iráni térnyerés

Irán óriási embertömeget irányított Szíriába Libanonból (Hezbollah) és Irakból az elmúlt hét évben, hogy biztosítsa szövetségesének hatalmon maradását és az iráni érdekszféra kiterjesztését, amit sikeresen el is ért. Aszad hadserege tulajdonképpen Iráné, csakúgy, mint a libanoni Hezbollah. 

Putyin és Trump: nagyhatalmi játszmák színhelyévé vált Szíria.

Irán azonban a jelek szerint nem elégszik meg annyival, hogy hatalomban tudja Aszadot. Cserébe a Hezbollah önzetlen segítségéért gyakorlatilag arra használja a nagyrészt már az ellenőrzésük alatt álló Szíriát, hogy egyrészt felfegyverezze az egyszer már Izraellel nyílt háborúban álló libanoni síita terrorszervezetet, másrészt hogy felderítő- és terrorküldetéseket indítson izraeli területekre Szíriából.

Egy iráni drón már berepült Izrael területére, amiért Izrael válaszul szíriai katonai támaszpontokat támadott. Izrael rendszeresen támad olyan fegyvergyárakat, konvojokat, melyek hadianyagot szállítanak a Hezbollahnak Libanonba. Ezekért a támadásokért a szíriai kormányzat persze már komoly szájkaratét folytat Izraellel, aminek valódi, katonai súlya persze nincs. A szíriai rezsim a hidegháborúból megmaradt légvédelmi erőkkel rendelkezik, nagyon kevés veszteséget tudnak okozni a csúcstechnológiával felszerelt izraeli légierőnek. Az orosz légtérvédelem azonban már más tészta. A konfliktus pedig fokozódhat az oroszokkal, ha Izrael tovább növeli légicsapásainak számát Szíriában, pláne, ha ezekben a légicsapásokban nemcsak iráni „katonai tanácsadók”, hanem maga a szíriai hadsereg is veszteségeket szenved.

Izrael szorítóban

Nyilvánvaló, hogy Irán a saját forgatókönyve szerint háborúra készül Izraellel. A jelen pillanatban is modern fegyverzettel szereli fel a Hezbollahot, de a palesztin Hamasz finanszírozását is átvette.

A síita teokrácia úgy akar háborúzni, hogy saját területi integritása egy pillanatra se kerüljön veszélybe. Ennek érdekében pedig több proxy hadsereget is foglalkoztat. Az egyik már háborúban áll a szaúdi királysággal Jemenben.

Egy korábbi írásomban (Küszöbön a háború. Hetek, 2018. február 16.) már foglalkoztam azzal, hogy küszöbön áll egy Izraellel szembeni iráni–libanoni támadás, de e sorok írásakor úgy gondolom, hogy elképzelhető, hogy ezt a háborút Szíriában fogják megvívni.

Bár Izrael Állam az Egyesült Államok legfontosabb szövetségese a térségben, korántsem biztos, hogy az amerikaiak egy esetleges szíriai eszkaláció esetén vállalnák a nyílt fegyveres konfliktust Oroszországgal, mint ahogyan az sem biztos, hogy az oroszok nem lőnék le az izraeli vadászgépeket, merthogy a zsidó állam az Egyesült Államok szövetségese. Pláne akkor nem, ha az izraeli beavatkozás olyan szinten gyengítené meg a kormányerőket, hogy azok az eddig elért eredményeket veszélyeztetnék.

Izrael nem fogja abbahagyni légi akcióit, ez szinte biztosra vehető. Ha hagyja, hogy a libanoni Hezbollah felfegyverkezzen, és ezzel párhuzamosan a szíriai proxyk is megerősödjenek, azzal gyakorlatilag lehetőséget ad arra, hogy a saját területén, a határain belül szolgáltassa ki magát egy megerősödött ellenség támadásának, aminek borítékolhatóan jelentős áldozatai lennének izraeli részről is. A légi támadások tehát maradnak, a kérdés, hogy belemegy-e az izraeli gépek lelövésébe az orosz légvédelem Szíriában. Ha igen, akkor egy egészen széleskörű és hosszan elhúzódó háborúra számíthatunk Libanon és Szíria részvételével.

Ebben a háborúban azonban az izraeli érdekek már megegyeznek a szaúdi és török érdekekkel, mert ők sem látnának szívesen egy Irán által irányított Szíriát.

Lesznek itt még gondok.

 

Olvasson tovább: