Kereső toggle

Izrael 70 – keresztény ünnep

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Biblia Istene Ábrahám, Izsák, Jákob, vagyis Izrael Istene, a Szentírás kinyilatkoztatásának központi tényezője pedig a zsidó nép, a Szentföld („Erec”) és fővárosa, Jeruzsálem. Ez az emberiség megváltásának, a gonosz legyőzésének a helyszíne és záloga. A Bibliát ismerő és abban hívő keresztények Izrael iránti megkülönböztetett szeretete nem vallási fanatizmusból, vakbuzgóságból fakad, hanem objektív, történelmi tényeken alapuló meggyőződésből. Izrael nemcsak egy nép a sok közül, hanem Istentől természetfölötti módon kiválasztott, elhívott közösség.

Ábrahámnak megjelent Isten, akinek csodája által született Izsák.  Ábrahám, Izsák és Jákob utódait Egyiptomból csodák által szabadította meg Isten, ami után az egész népnek kijelentést adott magáról. Szólt hozzájuk a prófétáin keresztül, szétszórta és egybegyűjtötte őket. A zsidó népen keresztül Isten nemcsak a Szentírással („rájuk bízta a beszédeit” – ahogy Pál apostol fogalmaz), benne a Tízparancsolattal, hanem az üdvösséggel („az üdvösség a zsidók közül támadt”– ahogy Jézus mondta) és a Messiással is megajándékozta az emberiséget.

***

Jézus Krisztus Dávid házából született, Izrael földjén szolgált, Jeruzsálemben halt meg és támadott fel, és oda fog visszajönni, hogy uralkodjon az egész világ felett. Sőt, János apostol a Jelenések könyvében a már megdicsőült, örökkévalóságban élő Messiásról azt állítja, hogy megőrizte zsidó identitását, mivel a győztes megváltót Júda törzséből származó oroszlánnak, Dávid gyökerének nevezi.

De a kereszténység is Jeruzsálemben született, oda szállt le először – Jézus zsidó tanítványaira – az általa megígért Szent Szellem a zsidó pünkösd ünnepén. Az első apostolok és keresztény gyülekezetek is zsidók voltak. A Biblia azt is világossá teszi, hogy az egyének és nemzetek földi boldogulásának egyik kritériuma a zsidó néphez való megfelelő viszony: aki áldja őket, áldott, aki átkozza őket, az átkozott lesz. Sőt, a messiási, eljövendő ezeréves királyságban is azon nemzetekre jön áldás, akik hódolnak Izrael Szentjének.

***

De miért is tartják a Biblia-hívő keresztények prófétai és apokaliptikus jelnek Izrael Állam létrejöttét? Pál apostol azt tanítja, hogy Izrael népének részleges (átmeneti) elvetése azért történt, hogy a nemzetek az evangélium hirdetése és elfogadása által megbékülhessenek Istennel, bekerülhessenek a jelenlétébe, és részesedhessenek Ábrahám áldásaiból, melyet Jézus szerzett meg az áldozatával.

A Róma levél 11. fejezetében az apostol egyértelműen cáfolja az úgynevezett helyettesítési teológiát (ami az egyháztörténelem egyik súlyos tévedése), miszerint Isten a bűnei miatt végleg elvetette volna Izraelt, és helyébe az Egyház lépett volna. Pál azt állítja, hogy ha Izrael átmeneti elvetése a világnak gazdagságot hozott, mennyivel inkább áldás lesz a nemzeteknek az újbóli felvétele, helyreállása: „élet lesz a halálból”, ahogy fogalmaz. Izrael hazatérése, államalapítása a bibliai próféciák szerint azt jelzi, hogy lejáróban van a nemzetek evangelizációjának ideje, a kegyelem korszaka.

Pál azt is mondja, hogy addig lesz Izrael „megkeményítve”, ameddig „a pogányok teljessége bemegy”, vagyis amíg az Istentől kiválasztott emberek a nemzetekből meg nem térnek. Izrael (újbóli) létezése ebből kiindulva azt jelzi, hogy az idő a végére jár.

Izrael Állam születését továbbá azért is ünneplik a keresztények, mert ez kézzelfogható, megkerülhetetlen bizonyítéka annak, hogy a Biblia Istene igazmondó, hatalmas, hűséges, aki az Ő terve szerint irányítja a történelmet. Ugyanis Isten már Mózesen (több mint 3500 éve) és más prófétákon keresztül (van, aki közel 2700 éve szólt erről) előre megmondta, hogy a szétszórt, száműzött népét újra atyáik földjére vezeti, és helyre fogja őket állítani. Ezékiel próféta szerint ennek két fő állomása lesz: először a csontok, az inak, a hús, a bőr áll össze, azután jön a Szellem, és megelevenedik, újjászületik Izrael. Tehát először természetes, jogi, politikai, földrajzi értelemben áll össze, majd ezután fog jönni a szellemi, erkölcsi megújulás, újjászületés, ami után belépnek a Messiással az Új Szövetségbe, és szent nép, papok birodalma lesznek, mint ahogy Mózes ezt előre jelezte. Ekkor – Zakariás próféta szerint – a legalábbvaló zsidó is olyan lesz, mint Dávid.

***

Hogyne lennének izgatottak és hálásak Jézus követői, amikor a szemük láttára valósulnak meg több ezer éves isteni ígéretek, és közeledik a Messiás visszajövetele? A Cion (Sion) szóból származik a cionizmus kifejezés, ami egyrészt nem szitokszó, hanem a zsidó politikai, természetes és spirituális mozgalmakat jelenti, amelyek a zsidó nép hazatérését, helyreállását tűzték ki zászlójukra. Másrészt a legszentebb, legmagasztosabb ügynek, Isten üdvözítő akaratának, a Menny és Föld összekapcsolásának, az emberiség megmentésének, a mennyei dicsőség földre szállásának földrajzi helyszíne, illetve szinonimája, összefoglaló kifejezése is ez a szó. Ezért minden tényleges és a Bibliában komolyan hívő keresztény cionista is egyúttal. Akik viszont Izraelt (amely egyébként a Közel-Kelet egyetlen demokratikus országa) kriminalizálják, bojkottálják, illegitimnek tartják, nem ismerik el földjükhöz és fővárosukhoz, Jeruzsálemhez való jogaikat, azok finoman fogalmazva nem a legjobb befektetést választották.

Olvasson tovább: