Kereső toggle

Szabálytalan háború

Mérges gázok bevetésben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Egyesült Államok bő egy éven belül már másodjára hajt végre légi csapást Szíriában egy állítólagos vegyifegyver-támadás miatt. A mérges gázok bevetése ugyanakkor már régóta problémát jelent, és nem csak Szíriában.

Újabb vörösvonal: április 7-én két olyan támadás is történt a Damaszkusz melletti Kelet-Gúta legnagyobb városában, Dúmában, amelyeket feltételezések szerint vegyi fegyverekkel követtek el. Beszámolók szerint több mint 40 ember halt fulladásos halált. Donald Trump kemény válaszlépést ígért, és ez meg is lett. Az amerikaiak a brit és francia fegyveres erőkkel közösen több olyan célpontra mértek csapást, amelyek a vegyifegyver-programhoz köthetők. Az amerikai védelmi minisztérium szerint sikeres volt a célzott akció, amellyel évekkel visszavetették Szíria vegyifegyver-kapacitását.

Támadássorozat és „leszerelés”

Nem ez volt az első alkalom, hogy a Trump-kormány katonai lépésre szánta el magát Szíriában vegyi támadás miatt. Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt, 2017. április 6-án az amerikai elnök utasítására történt a megtorlás, miután Idlíb tartományban feltehetőleg a szíriai kormányerők több mint 80 civil halálát okozták vegyi fegyverekkel. Bassár el-Aszad elnök, ahogy tavaly, úgy most is tagadja, hogy gyilkos gázokat használtak volna.

Az azonban bizonyított tény, hogy a szíriai polgárháborúban többször is bevetettek vegyi fegyvert. 2012 óta rendszeresen lehetett hallani gáztámadásokról a közel-keleti országban. 2012 augusztusában Trump elődje, Barack Obama az úgynevezett „vörös vonalról” beszélt, amelyet az ilyen jellegű fegyverek alkalmazása jelent. Washington azonban mégsem lépett, így a támadások folytatódtak. 2013 márciusában 19 civil halt meg Aleppó térségében, ahol a szíriai kormányerők szaringázt vetettek be. Ugyanebben az évben, április végén a brit és a francia kormányok jelentése alapján hasonló mérgező gázokat vetett be a Szabad Szíriai Hadsereg is. Augusztus 21-ére még jobban elfajult a helyzet: Gútában több mint 1000 ember halálát okozta a szaringáz.

Az Egyesült Államok a szíriai kormányerőket vádolta a szörnyűségekkel. Ezt követően Washington és Moszkva között megállapodás jött létre a szíriai vegyi fegyverek leszereléséről, amibe Aszad bele is ment. A 2013 szeptemberi egyezség értelmében a szíriai kormány egy hetet kapott arra, hogy listát készítsen a tilalom alá eső fegyvereinek készleteiről, illetve az ezzel kapcsolatos létesítményekről. Ezekbe azonnali és korlátlan hozzáférést kellett biztosítania a nemzetközi ellenőrök számára. A megállapodás azt is előírta, hogy 2013 novemberéig meg kellett, hogy történjenek az első helyszíni szemlék, valamint a vegyi anyagok előállítására szolgáló berendezések megsemmisítése. A teljes vegyifegyverkészletet, illetve az ezek gyártásához szükséges eszközöket 2014 nyaráig kellett megsemmisíteni, lehetőleg Szírián kívül. A nemzetközi Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) meg is erősítette, hogy az utolsó tételek elszállítása megtörtént Szíriából. Ennek ellenére azóta is rendszeresen előfordultak gáztámadások az országban, igaz, nemcsak a kormányerők részéről.  

Az Aszad ellen harcoló lázadók a beszámolók alapján több alkalommal klórgázt vetettek be; 2014 áprilisa és 2017 januárja között rendszeresen érkeztek jelentések arról, hogy az ellenzék szintén használja a mérgező hatású gázt. Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet is követett el vegyifegyver-támadásokat, nemcsak Szíriában, hanem Irakban is, főként Moszul környékén. 2014 és 2016 között független elemzők szerint legalább 52 ilyen eset történt, amelyek során klórgázt és mustárgázt vetettek be.

      

Ősi módszer

Bár sokan a vegyi fegyvereket a modern hadviseléshez kötik, az igazság az, hogy ilyen módszerekhez már ősidők óta folyamodik az emberiség. Az őskorban, illetve az ókorban a mérgezett nyilak, illetve fegyverek használata volt rendkívül elterjedt, amelyekhez növényekből vagy állatokból (például kígyókból és skorpiókból) vonták ki a mérget. De mérges gázok bevetéséről is akadnak feljegyzések. A Kr. e. 431 és 404 között zajló peloponnészoszi háborúban például Athén ostroma során a spártaiak kén és fa keverékének elégetésével próbálták meg „kifüstölni” a védőket. Ismert volt az a módszer is, főként a Távol-Keleten, hogy mustár és más mérgező növények elégetésével tartsák távol az ellenséget. Ezeket a fegyvereket a későbbiekben is használtak a csatatereken. A 17. században például sokszor olyan gyújtógránátokat vetettek be harc közben, amelyek alapanyagai többek között kénből, faggyúból, terpentinből, valamint salétromból álltak.

Nem véletlen, hogy ebben az időszakban tettek először kísérletet nemzetközi szinten az ilyen típusú fegyverek betiltására: 1675-ben a strasbourgi megállapodás korlátozta a vegyi fegyverek, ezen belül is a mérgezett lövedékek bevetését. A 19. században is több nemzetközi fórumon próbálták a mérges gázok használatát visszaszorítani. Az 1899-es hágai békekonferencián az európai nemzetek betiltották azokat a fegyvereket, amelyekkel csakis mérgező anyagokat lehet az ellenséghez juttatni. De a megállapodás nem bizonyult hosszú életűnek: 1914-ben kitört az 1. világháború, amely a vegyi hadviselés új korszakát indította el.

1914 augusztusában először a franciák próbálkoztak etil-brómacetáttal töltött könnygázzal a németek ellen, de az alacsony koncentráció miatt ennek nem nagyon volt hatása. A németek viszont már sokat tudtak ártani az ellenfeleiknek vegyi fegyvereikkel. 1915 januárjában az oroszok ellen xilil-bromidot használtak, amely több mint ezer ember halálát okozta még úgy is, hogy a hideg időjárás miatt a gáz egy része megfagyott.

Majd még pusztítóbb fegyverhez folyamodtak 1915. április 22-én Ypres térségében: klórt vetettek be az antant hatalmak ellen. Az ötletgazda egy német kémikus, Fritz Haber volt, aki személyesen felügyelte a klórgáz használatát az ypres-i csatában. A gáztámadás hatása annyira drámai volt, hogy az még a németeket is sokként érte: két francia hadtest megtizedelődött, a frontvonal pedig több mint 7 kilométer hosszan megnyílt. Becslések szerint körülbelül 6 ezren haltak meg, a legtöbben 10 percen belül. Ezt követően is használtak vegyi fegyvereket a háború alatt, ugyanakkor a harcok kimenetelére ezek kevés hatással voltak: összesen körülbelül 100 ezer tonnányi harci gázt vethettek be 1914 és 1918 között, amely mintegy 30 ezer ember életét követelte.

A szabályokon túl

Az első világháború után a nagyhatalmak általában elmaradott térségekben használtak ilyen fegyvereket. Az 1925-ös genfi jegyzőkönyvben azonban betiltották a „fojtógázok” és az ilyen hatású gázok, folyadékok és anyagok használatát. De ezzel sem lehetett elejét venni annak, hogy ne induljon meg az ideggázok kifejlesztése. 1936-ban egy német vegyész előállította a tabunt, két évvel később jött a szarin, majd 1944-ben az ezeknél még erősebb szomán, amelyeket szintén Németországban fejlesztettek ki. Bár a németek már rendelkeztek ideggázokkal töltött tüzérségi lövedékekkel, ezeket a 2. világháború során nem merték bevetni. A koncentrációs táboraikban azonban több millió embert, főként zsidókat pusztítottak el a Zyklon–B nevű, hidrogén-cianidot tartalmazó gázzal. A japánok viszont a csatákban is használtak vegyi gázokat.

A 2. világháborút követő hidegháborús időszakban a fegyverkezési verseny a vegyi fegyverekre is kiterjedt: leginkább idegmérgek kifejlesztésére specializálódtak a szemben álló felek. Az Egyesült Államokban 1952-ben fejlesztették ki az eddigi legveszélyesebb ideggázt, a VX-et, ami az elődeihez képest sokkal mérgezőbb volt. A Szovjetunióban az 1970-es években állítottak elő új idegmérgeket, amelyeket novicsok névvel illettek. A vegyi fegyverek bevetése regionális konfliktusokban is előfordult. Például az iráni–iraki háborúban, amely 1980-tól 1988-ig tartott. Szaddám Huszein iraki elnök parancsára mustárgázt és tabunt vetettek be az iráni fegyveres erők ellen. De még a saját országában is használt harci gázokat: Halabdzsa városában, ahol kurdok élnek, több vegyi támadás is történt. A későbbi vizsgálatok szerint mustárgázt, szarint, tabunt és VX-et is bevetettek. Ennek eredményeképpen az ott élő 50 ezer ember közül 5 ezren haltak meg.       

1993-ban megszületett a vegyifegyver-tilalmi egyezmény, amely négy évvel később lépett hatályba. A megállapodás aláírói ígéretet tettek arra, hogy nem fejlesztenek ki, nem gyártanak és nem szereznek be semmilyen módon, nem tartanak, nem halmoznak fel és nem adnak át másoknak vegyi fegyvereket. Nem használnak harci gázokat, és nem bátorítanak senkit sem ilyenre. Vegyifegyver-készleteiket megsemmisítik, és felszámolják az ezek előállításához szükséges létesítményeket is.

A vegyi fegyverek azonban továbbra is léteznek és komoly veszélyt jelentenek háborús övezetekben. A fentebb említett szíriai esetek mellett a terrorszervezetek érdekeltek leginkább az ilyen típusú kegyetlen eszközök beszerzésében és kifejlesztésében. Az Iszlám Állam mellett az Al-Kaida-közeli szervezetek is előszeretettel alkalmazzák a tiltott kémiai anyagokat, de arra is volt példa, hogy egy japán szekta alkalmazott szaringázt a gyilkosságaihoz. Az elmúlt időszakban az ideggázzal kapcsolatban két haláleset is körbejárta a sajtót: az egyik Kim Dzsong Nam, az észak-koreai vezető féltestvérének az esete, akit vélhetően a távol-keleti diktatúra ügynökei gyilkoltak meg, a másik pedig a Szergej Szkripal volt orosz kém elleni merényletkísérlet. Utóbbit feltételezések szerint az otthonának kilincsére kent méreggel próbálták meg eltenni láb alól.

Olvasson tovább: