Kereső toggle

Pénzt vagy életet?

Magyarok és lengyelek az uniós költségvetés célkeresztjében

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Európai Bizottság jövő héten ismerteti a 2021–2027-es költségvetési időszakra szóló elképzeléseit. A brüsszeli terveket komoly vita követheti, a szolidaritás és jogbiztonság beemelése miatt, amivel az uniós mainstreammel szembemenő államokat kívánják megregulázni.

A Bizottság javaslatát május 2-án ismerteti a nagyközönséggel, viszont a Financial Timeshoz kiszivárgott információk alapján komoly átalakítást hajtanak végre a közösségi költségvetésben. A javaslatot több tagállam is élesen kritizálja a befizetések emelése, valamint olyan politikai kategóriák alkotása miatt, amelyek kifejezetten Lengyelországgal és Magyarországgal szemben jelentenének retorziót.

Az Európai Unió éves költségvetését hosszútávú pénzügyi terv keretei között fogadják el (a jelenlegi hétéves terv 2020-ban fog lejárni). A többéves pénzügyi keret lehetővé teszi, hogy az EU ténylegesen több évre előre megtervezhesse finanszírozási programjait.

A Lisszaboni Szerződés óta a költségvetésről a Bizottság, a Tanács és a Parlament közösen dönt.

A döntéshozatal menetében a Bizottság látja el a javaslattevő szerepet, melyet mind a Parlament, mind a Tanács módosíthat. A tagállamok kormányfőiből álló Európai Tanácsnak egyhangú döntéssel kell elfogadni a végleges javaslatot, míg az Európai Parlamentnek egyetértési joga van. A kiélezett vita éppen ezért tanácsi szinten (ez jelenti a tagállamokat az uniós szervezet rendszerben) várható.

A pénz útja

A jelenlegi költségvetést leginkább növekedésre és a foglalkoztatás bővítésére, valamint az uniós régiók közötti gazdasági egyenlőtlenségek mérséklésére fordítják (ez jelenti a regionális és kohéziós politikát). Ezeken felül jelentős összegeket fordítanak a mezőgazdaságra, a halászatra és a környezetvédelemre is. A terrorizmus, a szervezett bűnözés és az illegális bevándorlás elleni küzdelem pedig egyre fontosabb kiadási területet jelent.

A regionális és a kohéziós politika részére elkülönített támogatás összege a 2013 és 2021 közötti időszakban 351,8 milliárd euró. A bizottság ezen a területen szorgalmazná a legnagyobb változtatásokat a 2021–27-ig tartó új pénzügyi időszakban.

Ezt támasztja alá Günther Oettinger költségvetési biztos nyilatkozata is, mely szerint a jogállami normák betartása elengedhetetlen lesz a jövőben az uniós pénzek megszerzéséhez. Oettinger hozzátette, hogy az EU történetében először politikai feltételhez kötnék a támogatások odaítélését, ilyen például a bíróságok kormányoktól való függetlensége. Kiderült az is, hogy a kohéziós és mezőgazdasági támogatások összege csökkenni fog és több pénzt kívánnak fordítani a migrációra, menekültpolitikára, a külső határok védelmére és kutatásfejlesztésre. De hogyan is fog ez kinézni a gyakorlatban?

Mennyi menjen a közösbe?

Az Egyesült Királyság kiesése miatt évente 10-12 milliárd eurónyi bevételtől esik el az unió. Jelenleg a közös kasszába minden országnak a GNI (bruttó nemzeti jövedelem) 1 százalékát kell befizetnie. A jövő héten bemutatásra kerülő javaslat ezt 1,15 százalékra növelné.

Az első kérdés az, hogy a tagállamok hajlandóak lesznek-e növelni befizetéseiket. Németország, mint legnagyobb befizető, hajlandó emelni hozzájárulása mértékét, viszont az uniós pénzek felhasználását több feltételhez kötné. Egyrészt szigorítani akarja a támogatások felhasználását és ezek ellenőrzését (korrupció elleni küzdelem), másrészt a pénzek kiosztásánál a jogállamiság és szolidaritás elvét (többek között a bevándorlók befogadását) is szemponttá tennék.

Úgy látszik a német javaslatot a Bizottság is magáévá tette. Brüsszel ezen felül 10 milliárdos EU-s kohéziós támogatás elvonását tervezi Közép-Kelet-Európától (ez Lengyelországot, Csehországot és Magyarországot érintené leginkább, de a balti államok támogatása is csökkenne), és helyettük olyan országokat részesítenének belőle, mint Spanyolország és Görögország.

Maga a kohéziós politika az európai szintű szolidaritást szolgáló politikai keret, mely több százezer projekt révén valósul meg. A kohéziós alap különböző régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentésére és a leghátrányosabbak felzárkóztatására irányul. Ebből hagyományosan az újonnan csatlakozó országok részesültek nagyobb mértékben. A javaslat szerint Brüsszel teljesen át akarja alakítani ezt a terültet, kezdve azzal, hogy a korábbi GDP/fő alapján járó kiosztást megszüntetné, és olyan új kategóriákat vezetne be, mint a fiatalok munkanélkülisége, oktatás, valamint a migrációs és innovációs környezet. Merkel és Macron a legnagyobb támogatói annak, hogy az EU-s támogatásokból nagyobb arányban részesedjenek azok az országok, melyek nagyszámú menekültet fogadnak be (ennek az intézkedésnek a kedvezményezettjei elsősorban Németország, Svédország és Olaszország lennének).

Pénzzel zsarolni?

A Financial Times szerint a javaslatban foglaltak a magyar és lengyel kormány politikája ellen szólnak elsődlegesen. Németországot meglehetősen frusztrálja, hogy a két ország szembe megy a 2015-ben elfogadott uniós migrációs politikával, amelyet pont Görögország és Olaszország kisegítésére hoztak létre. A javaslatot kritizálók szerint mivel Brüsszel politikai síkon nem tudta visszaszorítani a két ország szuverenitási és a közös menekült politikával szembeni törekvéseit, ezért a központi akaratot pénzelvonással akarja rájuk kényszeríteni.

Konrad Szymański, lengyel európai ügyekért felelős miniszter éppen ezért politikai tervnek, és nem jogi-gazdaságinak minősítette a javaslatot. A lengyel politikus szerint teljesen hiányoznak az objektív mércék, ezért egy ilyen koncepció erőteljesen korlátozná a tagállamokat az uniós alapszerződésekben lefektetett szuverenitáshoz való jogukban.

A magyar álláspont sokban hasonlít a lengyelhez. Szijjártó Péter külügyminiszter szerint „szerződések rendelkeznek arról, hogy Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozás után megnyitottuk a piacainkat, ezen a nyugatiak nagyon sokat kerestek, viszont az Európai Unió segít nekünk abban a forrásaival, hogy a fejlődésünk egy magasabb, hogy is mondjam, dinamikai fokra tudjon lépni. Tehát itt nem jófejségről, meg nem humanitárius segélyről van szó, és éppen ezért én nagyon veszélyesnek tartom azt, hogyha bárki valamifajta szubjektív politikai szempontrendszertől tenné függővé az európai uniós forrásokat”.

A lengyel és magyar reakciók tükrében a legnagyobb kérdés az, hogy az EU-támogatások kifizetésénél előtérbe kerülő, elsődlegesen politikai kategóriákat hogyan lehet, egyáltalán lehet-e bármiféle objektív mértékké formálni. Amennyiben ennek rendezése elmarad, az új pénzügyi terv szerinti gazdálkodásból vesztesként kikerülő országok teljes joggal érezhetik úgy, hogy Brüsszel aránytalanul beavatkozik a szuverenitásukba.

Interjú

Egyértelműen Varsó és Budapest ellen irányuló lépés
Pócza Istvánnal, a Századvég vezető kutatójával beszélgettünk

Az Európai Bizottság javaslata a szolidaritástól (bevándorlók befogadása) és az alapvető jogállami elvek betartásától tenné függővé a támogatás mértékét. Milyen szerepet játszhatnak ezek a kategóriák a 2021–27 közötti költségvetési időszakban?

– Ez a kezdeményezés az elmúlt másfél évben már többször felmerült. A célja egyértelmű: lényegében pénzügyi zsarolással bírni rá a bevándorlók befogadására azokat az országokat, amelyek eddig ettől elzárkóztak. Az elzárkózásuk oka nem a szolidaritás hiányából fakad, hanem a szuverenitás megőrzésére való törekvésük miatt. Vagyis ezek az országok maguk szeretnék eldönteni, hogy mikor, kiket fogadnak be. Azonban fontos leszögezni: ez a két dolog nincs kapcsolatban egymással, tehát a költségvetésre vonatkozó szabályokban nem szerepel ilyen szolidaritási feltétel. A jelenlegi jogszabályi kereteket figyelembe véve nem lehet bevándorlók befogadásához kötni a költségvetésből való részesülés mértékét. A költségvetési vita ugyanakkor egy politikai vita is. S itt lép be a képbe ez a fajta politikai zsarolás. Fontos azonban leszögezni, hogy nagyon nem volna szerencsés, ha a gazdasági érdekeket és a költségvetés működését politikai érdekeknek, vitáknak rendelnék alá, és tulajdonképpen ezzel zsarolási eszközzé tennék – veszélyeztetve a közösség gazdasági érdekét és fejlődését.
Kiket büntetne vagy jutalmazna egy ilyen költségvetés elfogadása?
– Ez az elképzelés egyértelműen azok ellen az országok ellen irányul, akik nem akarnak részt venni a kvótarendszerben. Elsősorban Magyarország és Lengyelország ellen – ez a két ország az ugyanis, amely a leghangosabban képviseli ezt az álláspontot. Itt tulajdonképpen egy régi, korábban már bevált stratégia leporolása történik: a 2004-es EU-s csatlakozás előtt a nyugat-európai országok egymás ellen versenyeztették a tagjelölteket, hogy ki kapjon több EU-s forrást. Ez a visegrádi országok között eléggé elmérgesítette a viszonyt. A kapcsolatok csak évek múltán álltak igazán helyre, s lett egyre szorosabb ez az együttműködés. Most a cél ugyanaz: pénzügyi zsarolással éket verni az elmúlt években kialakult egységbe és ilyen módon zilálni szét a bevándorlásellenes tábort.
A Financial Times információi szerint 2021–27 között egy olyan átcsoportosítást eszközölne Brüsszel, ami a kohéziós támogatások jelentős részét Spanyolországba és Görögországba irányítaná át a keleti régiókból. Indokolt lehet ez, milyen hatással lehet hazánkra?
– Ez tulajdonképpen a fent említett politikai zsarolás gyakorlatba ültetése. Annyi történt csupán, hogy mögé építettek egy szakmainak tűnő érvrendszert. Tehát nem azt mondják, hogy azért kaptok kevesebb pénzt, mert nem fogadtok be bevándorlókat, hanem azt, hogy ilyen-olyan szakmai indokokkal veszünk el tőletek. Az eredmény ugyanaz: azokat az országokat célozzák, akik a bevándorlást ellenzik. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a rendelkezésünkre álló információk alapján ez a terv még csak az első vitaanyagokban szerepel. Itt még komoly tárgyalások vannak hátra, a tagállamoknak pedig egységre kell jutniuk. Támogatásuk nélkül nem lehet átvinni a költségvetés elfogadását.

Olvasson tovább: