Kereső toggle

Az intézet

Mielőtt megölne, kelj fel, és öld meg előbb!

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nincs olyan szervezet a Közel-Keleten, amelyet ennyi titok, rettegés, gyűlölet és csodálat övezne, mint az izraeli Hírszerzés és Különleges Műveletek Intézetét, ismertebb nevén a Moszadot. A szervezet tevékenységéről a közvélemény általában utólag értesül, ha értesül egyáltalán. Ilyenkor pedig leesik az álla.

Még 2012-ben, a Felhőoszlop izraeli hadművelet előtt elutaztam a Gázai övezetbe. Arról írtam, hogy az akkor megválasztott egyiptomi iszlamista kormányzat hogyan tesz meg mindent, hogy enyhítse az övezetet sújtó blokádot. Folyamatosan volt áram és üzemanyag az övezetben, láthatóan a Muzulmán Testvériséghez tartozó Murszi-kormányzat mindent elkövetett, hogy hatalmon tartsa a Muzulmán Testvériséghez tartozó Hamaszt. Az övezet már forrongott, lehetett tudni, hogy a Hamasz a hirtelen jött enyhülést arra használja fel, hogy a saját katonai szárnyát erősítse. Az egyik délután jött a hír, hogy az izraeliek célzott csapással likvidálták Ahmed Dzsabarit, a Hamasz katonai szárnyának vezetőjét. „Lecsapott a Moszad” – mondta házigazdám, miközben kint ültünk a tűz körül, valahol Khan Júnisz végében, egy csupasz garázsépületben. Forró, piros teát ittunk.

Dzsabari hírhedt alakja volt a Hamasznak, több merényletet is túlélt. Ismert volt arról, hogy mobiltelefont nem használt, és hogy mindent elkövetett annak érdekében, hogy rejtőzködni tudjon. A testőrével együtt lőtték ki a kocsijában.

Nyilván a blokád alatt álló övezetben nehéz elbújni, és a kedves olvasó azt gondolhatja, nem igazán hírszerzési bravúr leszedni egy palesztin vezetőt egy kvázi izraeli ellenőrzés alatt álló területről – én viszont ekkor találkoztam először az izraeli hírszerzés aktív működésével. A másik eset már Budapesten történt. Az akkori izraeli nagykövet, Ilan Mor úr meghívott egy beszélgetésre a pesti izraeli követségre, ahol azzal szembesültem, hogy a követség a legapróbb részletekig is tisztában van azzal, hogy mit, hogyan és mikor csináltam a Gázai övezetben.

Babonás gyűlölet övezi

A Közel-Kelet arab lakosságának számára azonban az izraeli hírszerzés működése és hatásossága olyan egyértelmű, minthogy reggel felkel a nap. Nincs olyan arab ország, ahol egy huzamosabb ideig ott tartózkodó külföldiről ne hangozna el egy ponton, hogy bizonyára kém. Ezt a jelzőt sokszor kaptam meg én is Egyiptomban. Ezek a gyanúsítások a vicctől a kőkemény rendőrségi kihallgatásokig terjedhetnek – ha valakiről azonban azt állítják, hogy izraeli kém, jobb, ha elhagyja azt az országot, ahol éppen tartózkodik, függetlenül az állítás igazságtartalmától. De mi ez a szervezet, melynek szervezeti felépítéséről és konkrét akcióiról csak utólag értesül a közvélemény, s melyet babonás rettegés és gyűlölet övez az arab országok körében?

A Hírszerzés és Különleges Műveletek Intézete Izrael állam nemzeti hírszerző titkosszolgálata. Maga a „moszad” szó egyébként intézetet jelent. Az izraeli katonai hírszerzéssel (Amman) és az izraeli belbiztonsági szolgálattal (Sin Bét) alkotja az izraeli hírszerző közösséget. A Moszadnak két fő osztálya van a fellelhető szakirodalom szerint: a felderítési osztály, melynek feladata információkat szerezni és titkos jelentéseket készíteni a világ bármelyik – Izrael számára releváns – területéről, illetve célszemélyekről, míg a műveleti részleg a különböző akciók végrehajtását készíti elő és kivitelezi.

Ezeken túl persze az intézetnek számos más részlege is működik (pszichológiai hadviselés, dezinformáció, szövetséges szolgálatokkal való kapcsolattartás), de ez a két részleg a leghíresebb az Intézeten belül, ami hasonlóan az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) vagy az angol MI6-hez, közvetlenül az izraeli miniszterelnöknek jelent. 

Minden információ létfontosságú

Ellentétben más nemzeti szolgálatokkal, az izraelit az teszi különlegessé, hogy Izrael állam az alapításától kezdve háborúban áll a szomszédjaival, minden információ pedig, melyet az izraeli hírszerzés megszerez, életbe vágó fontossággal bírhat. Hogy ez a mai napig is mennyire így van, arról később.

Kémek és ügynökök tízezreit működtetik információszerzés céljából, de a Moszad az a szervezet is, melynek célzott likvidálásai megalapozták a szervezet hírnevét. Dr. Ronen Bergman izraeli újságíró és a téma kutatója szerint a Moszad egyik fő doktrínáját magából a Talmudból veszi, mely azt mondja: „Ha valaki azért jön, hogy megöljön, kelj fel, és öld meg előbb.” A célzott likvidálások a mai napig tartanak, és országhatárok sem szabnak nagyon gátat neki, elég, ha megnézzük a palesztin terrorszervezetek vezetőinek életrajzát. Mindemellett nagyon ritka, hogy az Intézet akár utólag is elismer valamit, vagy valamilyen akcióért vállalja a felelősséget.

Az elmúlt hetekben azonban egy olyan jelentés került a napvilágra, mely sokkolta a nemzetközi politikai elemzőket, és vérre menő vitákat generált.

Hogyan nem lett Szíriának atomfegyvere

2007. szeptember 6-ára virradó éjszaka nyolc izraeli vadászgép berepült Szíriába, hogy csapást mérjen egy gyárépületre Deir ez-Zórnál. A szíriai katonai bázist, melyet al-Kibarnak hívnak, 24 tonna robbanóanyaggal tették a földdel egyenlővé. Az izraeli média semmit sem jelentett az eseményekből egészen mostanáig – most hagyta jóvá ugyanis az izraeli hadsereg az akció körülményeinek a nyilvánosságra hozatalát. Bassár el-Aszad elnök a jelentés szerint atomfegyvereket akart gyártani az al-Kibar katonai bázison észak-koreai segítséggel, és ezt sikeresen eltitkolta a világ elől. A komplex hírszerzési akciónak a részletei csak most kerülnek nyilvánosságra, de már az eddig publikált részletek is elégedettséggel tölthetik el a legvadabb kémregényrajongókat is.

Aszad elnök atomprogramjának a létrehozásában és sikeres eltitkolásában ugyanis kiemelt szerepet játszott az elnök beteges félelme az izraeli titkosszolgálatoktól. Annak érdekében, hogy ki tudja cselezni az ellenséges hírszerzést, arra utasította ezredesét, Mohamed Szulejmánt, hogy hozzon létre egy titkosszolgálatot a szíriai biztonsági szolgálaton belül, ami végrehajtja a különleges programjaikat. 

A szíriai gyárépület a bombázás előtt és után. Itt rejtegették az atomreaktort.

Szulejmán így is tett: egy olyan szervezetet hozott létre Szíriában, mely kizárólag az elnöknek jelentett, és amelyre az izraeli szolgálatok is csak úgy hivatkoztak, hogy „Szulejmán árnyékhadserege”. Ő alá tartozott a Deir ez-Zór-i atomfegyver projekt is.

Bár a napvilágra került jelentések szerint az izraeli katonai hírszerzés gyanította, hogy Aszad atomfegyvereket akar gyártani vélhetőleg Észak-Korea segítségével, azonban egészen a Moszad egy sikeres hírszerző akciójáig  nem volt erre közvetlen bizonyíték.

A „füstölgő pisztolyt” a Moszad Ausztriában, Bécsben találta meg, egészen pontosan Ibrahim Oszmannak, a szíriai atomenergiai bizottság delegáltjának a számítógépén, aki a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség konferenciájára utazott. Néhány fényképről van szó, mely alapján néhány héttel Oszman számítógépének feltörése után a Moszad és az izraeli katonai hírszerzés számára már nyilvánvalóvá vált, hogy Szíria atomfegyvert fejleszt. A vezérkar nem késlekedett sokáig, hamar megszületett a parancs a fenyegetés likvidálására, amit végre is hajtottak a vadászgépek.

Aszad elnök eléggé összezavarodottan reagált az izraeli katonai akcióra. Először azt állították, hogy a szíriai légierő elűzte a betörő vadászgépeket, majd azt, hogy a vadászgépek egy üres gyárépületet robbantottak fel. Beismerni – félve a nemzetközi szankcióktól – sosem ismerte be az atomfegyver fejlesztését.

Tíz évvel az aktuális akció után, olvasva ezeket a jelentéseket, az olvasó képet alkothat arról, hogy milyen hatásfokon működik az izraeli hírszerzés – nem mellesleg érdemes elgondolkodni azon is, hogy mi lett volna, ha a szervezet nem lép időben, és Szíriának tényleg lett volna atomfegyvere, amely akár a polgárháború által kitermelt szélsőségesek kezébe is kerülhetett volna.

Olvasson tovább: