Kereső toggle

Küszöbön a háború

Iráni célkeresztben Izrael

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A múlt hétvégén Izrael tizenkét légicsapást hajtott végre Szíriában. A támadások során egy izraeli vadászgépet lelőtt a szíriai légvédelem. Az összecsapás kiváltó oka az volt, hogy egy vélhetően iráni drón megsértette az izraeli légteret. Az iráni–izraeli háború első fejezeténél vagyunk.

Tavaly decemberben, amikor kijöttem a Gázai övezetből, először Lehavimba mentem, majd onnan Eilatba. Egyrészt remek gondolatnak tűnt, hogy a karácsonyt a tenger partján töltsem huszonegy fokos melegben, másrészt vissza kellett adnom egy izraeli–magyar IDF-katonának a golyóálló mellényét, akivel még Budapesten ismerkedtem meg, amikor itt tartott előadást. Azt mondta, szóljak, ha kell mellény, én pedig kapva kaptam az alkalmon, hogy ne a sajátomat cipeljem Magyarországról. Az ilyen felszerelések elég drágák. Az volt a minimum, hogy személyesen viszem vissza neki, ha már kölcsönadta.

Négy órán keresztül zötykölődtem a távolsági buszon, bámulva a Negev-sivatag sziklás-homokos dűnéit, mire Eilatba értem. Abban maradtunk a katonával, hogy a következő napot azzal fogom tölteni, hogy különböző izraelieket hallgatok meg a palesztin konfliktusról, hogy kiegyensúlyozzam a túlnyomórészt palesztin anyagaimat. Megérkezésemkor csak egy rövid időre futottunk össze, éppen annyira, hogy visszaadjam a mellényét. Azt terveztük, hogy másnap délelőtt bejön értem a városba, és kivisz a kibucába, ahol élnek. A találkozóból és az interjúkból semmi sem lett. Másnap, közvetlenül a találkozó megbeszélt időpontja előtt telefonon mondta le a találkozót.

A hangjából érezni lehetett, hogy valami baj van, de részleteket nem árulhatott el. Annyit mondott, hogy ebben a pillanatban indul a Golán-fennsíkra, és hogy sajnos nem tudja velem tölteni a hétvégét. Riadóztatták az egységét.

A Golán-fennsíkot Izrael 1967-ben foglalta el Szíriától a hatnapos háború során, és 1981-ben annektálta, igaz, ezt nem ismerte el a nemzetközi közvélemény. Azóta egészen a szír polgárháborúig folyamatos tárgyalások zajlottak a fennsík sorsáról. Izrael jelentős részét visszaadta volna a békéért cserébe Szíriának, de a tárgyalások folyamatosan vakvágányra futottak. Amikor az akkor még An-Núszrának nevezett szíriai al-Kaida-fiók vette át az ellenőrzését, és kiverte a szír kormányerőket a fennsík általuk ellenőrzött részeiről, Nethanjahu izraeli miniszterelnök kérte az Egyesült Államok adminisztrációját, hogy ismerjék el a Golán-fennsík annektálását, de az erőszak nem lángolt fel a fennsíkon. Bármilyen mélységesen is gyűlöli vallási alapon az al-Kaida Izrael államát, a helyi fiókjának a szíriai konfliktusban az elsődleges ellensége a kormányerők voltak – nem is csaptak össze nagyon az izraeli csapatokkal a határ túloldalán. Igaz, az iszlamistáknak nem voltak olyan fegyvereik, amikkel komoly problémát tudtak volna okozni Izraelnek.

Rendes fegyverek, rendetlen hadseregek

A helyzet az iráni és az orosz beavatkozással változott meg drasztikusan Szíriában. A teokrácia „önkénteseket”, fegyvert, pénzt és hadifelszerelést küldött Bassár el-Aszad elnök segítségére a szunnita felkelők ellen, és Vlagyimir Putyin orosz elnök ugyanígy tett. Ennek az eredményét ismeri az olvasó: a vesztésre álló szíriai kormányerők egy év után megszilárdították pozíciójukat a csatatéren, és gyakorlatilag szétzúzták a felkelők jelentős egységeit, már azokat, akiket éppen nem az Egyesült Államok támogatott.

A határ ellenőrzését nagyjából már visszaszerezte a szíriai hivatalos hadsereg, és ezzel párhuzamosan kezdődtek is a határvillongások, melyek legutóbbi fejezete a hétvégén lelőtt iráni drónrepülőgép volt. A határsértésre válaszként felszállt nyolc izraeli vadászbombázó, amelyekre a szíriai hadsereg több mint húsz, többségében orosz légvédelmi rakétát lőtt ki. Egy izraeli F16-os vadászgépet le is lőttek a szíriai kormányerők, ami évek óta az első valódi harci helyzetben elszenvedett vesztesége az izraeli légierőnek. Itt tartunk most. Bár Izrael eddig is beleavatkozott a szíriai konfliktusba, de főleg sebészi pontosságú légicsapásokkal iráni célpontokat támadott, ezeket az akciókat pedig nyilvánosan soha nem ismerték el. Most mind a nemzetközi média, mind az izraeli sajtó azt latolgatja, hogy meddig eszkalálódhat tovább a helyzet az izraeli–szír határon, és lesz-e háború az iráni proxicsapatokkal Szíriában és Libanonban. Nagyon úgy tűnik, hogy lesz. Nézzük végig, hogyan jutottunk el idáig! 

Irán regionális érdekei

Már a 2011-es forradalmi hullám kitörésekor érzékelhető volt, hogy Irán semmilyen körülmények között nem fogja hagyni, hogy az érdekszférájába tartozó (értsd síita lakossággal és vezetéssel rendelkező) országok kihulljanak az ellenőrzése alól, ennek érdekében pedig mindent bevetett. Nemcsak a szíriai konfliktusban játszott a kezdetektől meghatározó szerepet, de az iraki háborúban is aktívan részt vállalt. Az iráni forradalmi gárdából származó önkéntesek ezrei lépték át a határokat, hogy harcoljanak a szunnita felkelő csoportok ellen (beleértve az arab tavasz mérgező hajtását, az Iszlám Államot is), és milicisták ezrei érkeztek az Irán által kézivezérelt, vallási alapon szerveződő síita hadseregtől, a libanoni Hezbollahtól is, hogy megvédjék Aszad pozícióját.

Oroszországgal hirtelen szövetséges lett Irán Szíriában, hiszen az érdekeik egyeztek: megtartani a rezsimet. Amikor azonban a polgárháború kimenetele eldőlni látszott, az iráni külpolitikai doktrína másik oldala is napvilágra került, miszerint nemcsak meg kell védeni az iráni befolyás alatt álló országokat, de a befolyási zónát ki is kell terjeszteni. Ezért kezdett Irán háborúba Jemenben. Csakúgy, mint Szíriában és Libanonban, a célja ott is egyértelmű: proxihadseregeivel megszilárdítani a hatalmát az adott országokban, majd körbevenni az „ellenséges” országokat a szövetségeseivel, kvázi az ellenség fizikai határaihoz vinni a háborút.

Ez az ellenség Jemen esetében a szunnita szaúd-arábiai királyság, Szíria és Libanon esetében pedig Izrael. Az egyre gyakoribb határvillongások Izrael libanoni és szíriai határán csak az előjátéka annak a műveletnek, amely során Irán-szövetséges milíciák komoly csapásmérő erőket szeretnének közvetlenül a határszakaszba telepíteni, és adott parancsra rakétacsapások ezreit zúdítani a zsidó államra. Ezt szerette volna elkerülni mindeddig Izrael azzal, hogy célzott csapásokat mért iráni célpontokra Szíriában. A hivatalos szíriai hadsereg bevonódásával azonban kérdésessé válik, hogy meddig eszkalálódhat tovább ez a konfliktus. Bár Izrael többször is azt nyilatkozta, hogy nem akar egy újabb szíriai vagy libanoni háborút, a kérdés mégiscsak az, hogy mikor érkezik el az a pont, hogy Izrael stratégiailag beavatkozik. Már nem arról van szó ugyanis, hogy telepítenek-e olyan fegyverzetet az iráni proxik a határra, amelyek elérik és konkrétan veszélyeztetik Izrael teljes területét, hanem hogy mikor fogják használni azt. Dacára ugyanis az izraeli erőfeszítéseknek, mind a libanoni Hezbollahnak, mind a szíriai proxicsapatoknak már jelentős arzenálja van. Ha használni fogják, az mindenképpen fájni fog Izraelnek, de erről később.

A konfliktus deeszkalálódását Oroszország segíthetné elő, amely mind Iránnal, mind Izraellel jó diplomáciai kapcsolatokat ápol. A kérdés persze az, hogy Putyin mennyire tartja a saját érdekének, hogy hatástalanítsa ezt a ketyegő bombát, és ha kell, akár fegyveresen is fellépjen eddigi szövetségesei ellen, hogy ne rántsák egy újabb háborúba az amúgy is megtépázott régiót. 

Légitámadás Szíriában. Képünk illusztráció.

Fájni fog

Mielőtt azt gondolnánk, hogy Izrael nem veszíthet sokat egy esetleges összehangolt szíriai-libanoni rakétatámadás során, hiszen ott van a Vaskupola rakétavédelmi elhárító rendszer, nem árt, ha megnézzük, hogy milyen fegyverekkel is rendelkezik például a libanoni Hezbollah. A legutóbbi izraeli nyilatkozatok szerint a 2006-os konfliktushoz képest, amikor is a Hezbollah ballisztikus csapásmérő ereje nagyjából 13 ezer rakétából állt, napjainkra ezt az erőt 120 ezer, illetve 150 ezer ballisztikus rakétára teszi az izraeli hadügyminisztérium. Ezeket a rakétákat nem érdemes összekeverni a házi barkácsolású és irányítás nélküli palesztin Khasszám rakétákkal: mind robbanótöltetben, mind irányításban sokkal fejlettebbek. Legyen bármilyen kifinomult is, egy nyílt háborúban mindet nem fogja tudni hatástalanítani a Vaskupola, ami azt jelenti, hogy az amúgy kis területű zsidó államnak akár több stratégiailag fontos épületét is találat érheti (erőművek stb.), nem is beszélve a civil áldozatok magas számáról. A konfliktus pedig a gazdaságot is térdre kényszerítheti, hiszen amint kitör a háború, a befektetők hanyatt-homlok menekülnek majd el Izraelből.

Izraelnek így tényleg nem igazán érdeke, hogy háborúba kezdjen a szíriai és a libanoni szomszédokkal (akik ugye jelenleg egy irányítás alatt állnak), de e sorok írásakor nagyon úgy tűnik, hogy bármikor kitörhet a háború. A Hezbollah ugyanis nemcsak a határ mellé telepített rakétákról beszél, hanem arról is, hogy előbb-utóbb be fogja vetni őket.

Olvasson tovább: