Kereső toggle

Kormányt mindenáron

Merkel mindent beáldozott a hatalomért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Német kampányplakátok a választások idején

Megszületni látszik az új német kormány. A kialakult helyzet csak arra bizonyíték, hogy Angela Merkel körömszakadtáig ragaszkodott a kancellári székhez, amiért kulcspozíciókat is hajlandó volt feladni.

 

Martin Schulz, az SPD volt elnöke végül mégis sikerrel járt a helyzetmentésben, ugyanis a koalíciós szerződés feltétele az volt, hogy ő lehessen a német külügyminiszter a következő ciklusban. A kulcsfontosságú poszt mellé a szociáldemokratáknak sikerült még behúzni a pénzügyminisztériumot, a munkaerőpiaci posztot, az igazságügyi miniszteri pozíciót, valamint a családügyi és a környezetvédelmi minisztériumot.  Ez a siker lehet az ellensúlyozása annak a korábbi ígéretnek, hogy nem kívánnak újra nagykoalíciót létrehozni a CDU/CSU pártunióval, hiszen így sokkal hatékonyabban képviselhetik érdekeiket a kormányban, mint ellenzékből. A párt ifjúsági tagozata ugyan még ellenzi a koalíciós szerződés aláírását, valószínű, hogy a 450 ezres SPD-tagság áldását adja a következő négyéves együttműködésre. A hogyan és miként csak az április 22-i pártgyűlés után derül ki.

Az eddig nyilvánosságra került információk alapján a hamburgi polgármester, Olaf Scholz kaphatja meg a pénzügyminiszteri posztot, aki ezzel a tervek szerint Merkel mellett alkancellárként is funkcionál majd. Martin Schulz már előre kijelentette, nem kíván a továbbiakban a külügyi tárcán kívül más poszton tevékenykedni, így lemond pártvezetői tisztségéről.

A pártján belül kialakult nyomás eredményeképpen viszont  ezt is visszamondta, így egyelőre nem tudni, ki lesz az SPD soraiból az új német külügyminiszter.

A hamburgi polgármester, Scholz színrelépésével valószínűleg sok szempontból meg fog változni az a német gazdaságpolitikai irány, amit eddig Wolfgang Schäuble irányított vaskézzel. Scholz két fő programpontja a német lakásépítési program, illetve a térítésmentes gyermekellátás. A hamburgi gazdaságpolitikai intézkedések azt is mutatják, hogy Scholz szívesen költ pénzt az általa fontosnak ítélt ügyekre, ami egyértelműen a szociális kiadások növekedését jelenti.

Egy másik poszton is kvázi biztosnak tekint egy jelöltet a német sajtó: egy régi motoros, Heiko Maas a legesélyesebb jelölt az igazságügyi és fogyasztóvédelmi miniszteri posztra. Maas 2013 óta tölti be ezt a pozíciót a Merkel-kormányzatban, így logikusnak tűnik, hogy marad a következő ciklusra is.

Martin Schulz pályafutása kérész-életűnek bizonyult az SPD élén, alig váltotta fel Siegmar Gabrielt a választások előtt, a koalíciós tárgyalások után azonnal lemondott. Az eddig megjelent hírek szerint Martin Schulzot Andrea Nahles követheti majd a pártelnöki poszton, Siegmar Gabriel további sorsáról egyelőre nem szól a fáma. Nahles mellett a szavazás napjáig Olaf Scholz látja el a pártvezetői tisztséget, ugyanis Nahles kinevezéséről is a tagság fog dönteni. Az viszont máris egyértelmű, hogy Scholz és Nahles lesz a két új erős ember az SPD élén. A váltás nem lesz könnyű, a tagság egy része úgy érzi, hogy ezt a döntést is a kulisszák mögött hozták meg. Ennek hatására Simone Lange, a flensburgi főpolgármester bejelentette, hogy ő is indul a pártvezetői posztért.

Merkelnek az új kormányzati pozíciók jó alkalmat nyújthatnak arra, hogy megtalálja az utódját a párt élén. Ennek megfelelően igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy a kereszténydemokraták oldalán kevesebb a bizonytalanság. Itt már lehet tudni, hogy Ursula von der Leyen marad a védelmi miniszter, ám a többi poszton egyelőre nem született megállapodás. Mindemellett nagyon érdekes, hogy a sajtóban a megjelent lehetséges Merkel-utódok közül csak Julia Klöckner kerülhet kormányzati pozícióba, ráadásul a mezőgazdasági tárca élén.

Sem Jens Spahn, sem pedig Annegret Kramp-Karrenbauer, a Saar-vidéki miniszterelnök nem jött szóba a kormányalakítás kapcsán, pedig előbbit szinte egyöntetűen befutónak tekintették mind a párton belül, mind a sajtóban. Jens Spahn úgy látja, hogy a CDU már most tökéletesen alkalmas arra, hogy elkezdje a „Merkel nélküli korszakot”. Arra a kérdésre, hogy vajon ki vehetné át azonnal a kormányrudat, Spahn csak annyit mondott, hogy „tapasztalataim szerint mindig akadt valaki, amikor itt volt az idő”. Spahn azt is elmondta, hogy Németország nem királyság, hogy trónörökösöket kelljen keresni, minden jelöltnek „át kell verekednie magát”. Ezt lehet akár nyílt hadüzenetnek is tekinteni, ugyanis a fiatal politikusnak biztosan nem ad lehetőséget Angela Merkel. 

Martin Schulznak pártja nem bocsátotta meg a rossz szereplést.

Klöckner miniszteri pozícióba emelése viszont azt jelentheti, hogy a rheinland-pfalzi CDU-tagozat vezetője komoly kihívója lehet a fiatal, dinamikus Spahnnak. A választások előtt „kiesett a pikszisből”, mert nyílt levélben fordult ellene Merkel bevándorláspolitikájának, így taktikailag hiteles kihívó lehet az iszlámot és a kudarcot vallott bevándorlóintegrációt nyíltan ostorozó Spahnnal szemben, akinek a pénzügyi tárca átadása is szimbolikus üzenet lehetett volna. A zsinórban ötödik ciklusát kezdő fiatal politikus ugyanis mindeddig pénzügyminisztériumi államtitkár volt, és logikus lehetett volna, hogy akár miniszterré is avanzsálhat, ami egyértelmű jelzést adott volna párton belül az utódlás kérdésében. Ez az esély azonban elúszott, mivel a posztot az SPD oldaláról fogják betölteni. Spahn azt nyilatkozta, hogy a pénzügyminisztérium átadása „mélyütés” a CDU számára.

Bárki lesz  a befutó, az biztos, hogy Merkelnek ez lesz az utolsó ciklusa kancellárként. A német sajtó szerint a három vezető, akik tető alá hozták a megállapodást, olyanok, mint három féllábú, akik egymásra támaszkodnak, hogy fel ne boruljanak. Egyes cikkek szerint Martin Schulz ezzel végleg elveszítette legitimitását. Rövid pártvezetői ideje alatt ugyanis az SPD történelmi mélyponton zárt a választáson, és most, a korábbi ígéreteikkel szöges ellentétben, mégis összebútoroznak Merkellel. Ez a szövetség mindkét oldalról lerántja a leplet: egyik pártnak sincs más célja, mint hogy bármi áron hatalmon maradjon.

A 177 oldalas koalíciós szerződésben ugyanis sok a bizonytalan, általános frázis, ami nagyon jól hangzik, ám kevés esély van a megvalósításra. A bevándorláspolitikával kapcsolatosan kikerült a szövegből a „felső határ” kifejezés, annyi maradt, hogy „a bevándorlási számok nem haladják majd meg az éves 180–220 ezer főt”. Bevezették emellett a másodlagos bevándorlás kifejezést is, ami azokra az emberekre utal, akik az Európába érkezésük után úgy döntenek, hogy mégis egy másik tagállamban kívánnak élni. A két koalíciós partner uniós szinten azt fogja képviselni, hogy ezek az emberek csak ott részesülhessenek szociális juttatásokban, ahová úgymond leosztják őket. Ez feltételezi a menekültkvóta bevezetését is, ennek hiányában a gyakorlati megvalósulás esélye csekély. Fontos a védelmi kérdésekben való együttműködés is: a kormány 15 ezer fővel kívánja a terror elleni harchoz szükséges rendőrségi és bűnüldözési létszámot megnövelni. A probléma itt mindössze azzal van, hogy a rendőrség hosszú ideje krónikus létszámhiánnyal küzd. 

Olaf Scholz lesz az új pénzügyminiszter

Ezzel is összefügg az az utóbbi évekre jellemző tendencia Németországban, hogy a különböző rendőrakadémiákon egyre több a bevándorló hátterű kadét, és a nők aránya stabilan 50 százalék az új állományi létszámban. Sokan vitatják, hogy ez egyfajta integrációs vagy emancipációs sikertörténet lenne. Az új kormány mindenesetre a rendőrség megerősítésével párhuzamosan növelni kívánja a beavatkozás mértékét azokban a térségekben, amelyek a menekültáradatot generálják.

Az SPD helyét az ellenzék vezetőjeként most az Alternative für Deutschland (AfD) párt veszi át, akiknek egyelőre szokniuk kell az új felállást. Nincs könnyű dolguk, ugyanis a többi párt, amelyek régóta részt vesznek a tartományi parlamentek és a Bundestag munkájában is, különböző bürokratikus trükkökkel igyekeznek az AfD mozgásterét korlátozni, és a házirendben kötelezően előírt formális együttműködésen kívül minden más, tartalmat érintő kérdésben elzárkóznak a közös munkától. A következő négy év az AfD számára is kritikus lesz, ugyanis a folyamatos belső viták és konfliktusok továbbra sem szűntek meg. A paralamenti munkába való sikeres beilleszkedés érdekében létfontosságú számukra a párton belüli konszenzus megtalálása.

 

Izraellel szemben

A CDU/CSU és az SPD koalíciós szerződésének tervezete több Izraellel kapcsolatos kérdésben is meglehetősen szokatlan és kritikus módon foglal állást. Úgy fogalmaznak, hogy az ország telepespolitikáját nem támogatják, mert gátolja a kétállami megoldást, valamint nyíltan elítélik Je-ruzsálem Izrael fővárosaként történő elismerését is, amíg a felek el nem jutnak a béketárgyalások végső stádiumába. A koalíciós tervezet továbbá elkötelezi magát az ENSZ palesztinokat segítő kétes hírű szervezete, az UNRWA támogatása mellett.

Olvasson tovább: