Kereső toggle

Rés a pajzson

Jogi kiskapuk a menekültügyi rendszerben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A menekültügyi eljárás objektív szempontok alapján állapítja meg a kérelmezők üldözött voltát, sokan viszont a rendszerben lévő jogi kiskapuk kijátszásával próbálják pozicionálni magukat, amivel legtöbbet a valóban rászorulóknak ártanak.

Magának a menekültstátusznak nemzetközi gyökerei vannak, melynek egyik központi eleme a már hazánkban is sokat emlegetett genfi egyezmény.

A dokumentumot 1951-ben fogadta el az ENSZ. Az egyezmény meghatározza azokat a kritériumokat, amelyek alapján valakit menekültnek lehet minősíteni, valamint definiálja, milyen jogvédelem, támogatás és szociális jogok illetik meg. A nemzetközi dokumentum meghatározza a menekültek kötelezettségeit is a befogadó állammal szemben, és leszögezi, hogy bizonyos kategóriákba tartozó személyek – például háborús bűnösök, súlyos bűncselekmények elkövetői – nem kaphatnak menekültstátuszt. Ezek mellett kiemelt figyelmet fordít a kiskorú kérelmezők védelmére, szem előtt tartva a család egységének az elvét.

Ki a menekült?

A genfi kritériumok alapján nemzetközi védelemben (azaz menekültstátuszban) kell részesíteni azt a személyt, aki a származási országában faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyőződése miatti üldözésnek lenne kitéve, ezért a saját országa védelmét nem tudja (vagy akarja) igénybe venni. A védelem addig tart, amíg a menekültté nyilvánítás feltételei fennállnak.

Visszaküldés tilalma

A nemzetközi jog sajátossága, hogy szabályai nincsenek aprólékosan kidolgozva, ennek eredményeként olyan alapfogalmak definiálása is hiányzik, mint hogy mi minősül olyan súlyos bűncselekménynek, ami alapján meg lehet tagadni a menekülti védelmet. Ezek kidolgozása legtöbbször a nemzetállamokra marad. Így lehetséges az, hogy az azonos alapokon álló nemzeti eljárások azonos személyek esetében eltérő kimenetelűek lehetnek.

Az eljárás biztosítékait kihasználva nem pusztán az arra jogosultak igyekeznek státuszt szerezni. Az egyik ilyen garanciális intézmény a visszaküldés tilalma (non-refoulement principle). A kiutasítás és a visszaküldés tilalma olyan kérelmezők esetében áll fenn, akiknek faji, vallási okból, nemzeti, társadalmi hovatartozásuk vagy politikai nézeteik miatt az életük vagy szabadságuk veszélyeztetve van. Az elv lényege, hogy a kérelmező nem irányítható vissza olyan országba, ami nem minősül számára biztonságosnak (egyéni, szubjektív okokból). Például egy keresztény hite miatt valamely iszlám államból származó üldözött személy nagy valószínűséggel más muszlim vallású országban sem lesz biztonságban.

Előfordulhat azonban az is, hogy valakit köztörvényes bűnöző volta miatt ítéltek el, és azt állítja be koncepciós perként. A kérelmezőknek könnyebbség, hogy nem kell minden kétséget kizáró bizonyítékot szolgáltatniuk, a befogadó állam viszont nem tud teljesen meggyőződni az állítás valóságtartalmáról.

Egy másik jogi kiskapu a személyazonosság kérdése. A befogadott köteles személyazonosságának megállapítását elősegíteni. Önmagában azért, mert a kérelmezőnek nincsenek úti okmányai, nem lehet megtagadni tőle a nemzetközi védelmet. Ezt a hézagot használják ki a leggyakrabban: a kérelmezők csekély százalékának van „papírja” arról, hogy üldözték, sőt még személyazonosságot igazoló okmányaik sincsenek, így legtöbbször csak a személyes elbeszélésükre tudják a hatóságok alapozni az eljárást, minden tárgyi bizonyítékot nélkülözve.

Kiskorúak

Mind a családjukkal együtt érkező kiskorúak, mind a ́kísérő nélküliek, automatikusan (törvényi előírás alapján) különleges bánásmódban részesülnek. A kísérő nélküli kiskorúak eljárását soron kívül kell lefolytatni, továbbá nem rendelhető el velük szemben idegenrendészeti vagy menekültügyi őrizet. Emellett jogosultak kedvezményes honosítási eljárásra: legalább ötéves törvényes, folyamatos országhatáron belüli tartózkodás után honosítási kérelmet adhatnak be.

A menedékkérő gyermekek a befogadó országban élő gyermekekkel azonos feltételek mellett járhatnak óvodába és iskolába.

A kísérő nélküli kiskorúakat (még abban az esetben is, ha nem állnak nemzetközi védelem alatt) további garanciák védik: kizárólag családegyesítés céljából lehet őket kiutasítani, vagy ha a befogadó országban nem részesülnek megfelelő állami gondozásban. A kiskorúak egyik legfontosabb jogosultsága a szüleikkel való családegyesítés kérelmezése, ami azt jelenti, hogy akár a származási országban maradt szüleiket is a befogadó országba hozathatják.

Miért éri meg egy felnőttnek kiskorúként regisztrálni?

A kedvezményes feltételeken túl minden európai országban enyhébb elbírálás alá esnek a 18 év alatti bűnelkövetők. A menekültügyi eljárásban az életkorral kapcsolatos hazugságok veszélyeire Husszein K. esete hívta fel a közvélemény figyelmét. Az afgán férfi 2015-ben menedékkérőként érkezett Németországba. Ismerve a kiskorúaknak járó kedvezményeket, 16 évesnek mondta magát, papírok hiányában a német hatóságok így is regisztrálták, később ez alapján meg is kapta a nemzetközi védelmet. Nagykorúságára jó eséllyel soha nem derült volna fény, ha 2016 októberében nem gyilkol meg egy fiatal orvostanhallgató lányt. Az áldozat egy magas rangú uniós diplomata gyermeke volt. A férfi a bíróság előtt ekkor 19 évesnek vallotta magát, holott a szakértők legalább 25 évesre becsülték a korát. Végül a férfi apja adta meg a választ a kérdésre: a vádlott lefoglalt telefonjában lévő számon sikerült beszélni az apával, aki 1984. január 29-ét jelölte meg fia születési idejeként. Husszein K. múltjában nem ez volt az első súlyos bűncselekmény: 2013-ban Korfu szigetén lelökött egy egyetemista lányt egy szikláról, aki súlyos sérüléseket szenvedett, ezért 2014-ben emberölés kísérlete miatt tíz év börtönre ítélték. 2015 októberéig volt börtönben, jó magaviselete miatt azonban feltételesen szabadlábra került. 2015 novemberében a menekültáradattal együtt érkezett Németországba. Elítélt bűnözőként a német állam nem lett volna köteles még a menekültügyi eljárást sem lefolytatni esetében, ám az információk hiánya miatt valódi kilétére csak egy újabb bűncselekmény elkövetése után derült fény.     

Egy ember esetéből nyilván nem lehet általánosítani, viszont több európai ország bevándorlási hivatala jelezte, hogy sokan annak ellenére kiskorúnak vallják magukat, hogy szemmel láthatóan felnőttek.

Svédországban például a kiskorúak gyanúsan nagy száma miatt tömeges korvizsgálatot rendeltek el. A 7858 vizsgált személyből 6628-ról állapították meg, hogy biztosan felnőttkorú, további 112-ről azt, hogy valószínűleg felnőttek. Emellett 430 olyan kérelmezőt is találtak, akik kiskorúságuk ellenére felnőttnek vallották magukat.

A dániai eredmények alapján négy kiskorú kérelmezőből három valójában nagykorú. A brit hatóságok is hasonló eredményekről számoltak be még 2015-ben: 574 gyerekkorú bevándorló ügyében kezdeményeztek életkor-megállapítási eljárást, és 65 százalékuk nagykorúsága bizonyosodott be. A brit bevándorlási hivatal szerint az életkor megállapítására a leghatékonyabb eszköz a csontok, valamint a fogazat röntgenes vizsgálata, amellyel 10 százalékos hibahatáron belül lehet megállapítani az életkort.

Bevándorlókat segítő NGO-k szerint a kérelmezők mentségére szól, hogy sokszor valóban nem tudják, mennyi idősek, lévén más kultúrákban más az időszámítás és anyakönyvezés. Afganisztáni kistelepüléseken például az adott évben születő összes gyereket következő év január 1-jére anyakönyvezik, nem lévén állandó hatóság a területen. A menekültügyi aktivisták azért lobbiznak, hogy a fizikai tulajdonságokon alapuló kormeghatározás (csontok, fogak állapota, testszőrzet) mellett vegyék figyelembe a világ különféle népei között a pubertáskor, a gyermekek fiziológiai és érzelmi fejlődése, valamint kulturális hátterük és az eltérő táplálkozás okozta hatások miatt fennálló különbségeket. Szakértő orvosok szerint 18 éves emberek esetén 2-3 éves hibahatárral tudják megállapítani az életkort, egy 25 éves csontozata és fogazata viszont már teljesen más, mint egy kiskorúé. A pszicho-szociális elemek hangsúlyozásával pedig azt mondhatnánk, hogy az a gyerek, aki annak érzi magát – ami egyszerűen nem igaz.

Érdekkapcsolatok

Amennyiben a család a menekülés során szétszakadt, és különböző európai államokban nyújtanak be menedékkérelmet, családegyesítésre kerülhet sor, és a családtagok menekültkérelme együtt kerül elbírálásra. Családtagok közül a házastárs, kiskorú gyermek, eltartásra szoruló nagykorú gyermek, szülők, illetve testvérek csatlakozhatnak a kérelmező személyhez. Az eltartásra szorulást orvosi igazolással kell bizonyítani, ha ilyen nincs, egészségügyi szakápoló véleménye is megteszi. Házastársa csak akkor csatlakozhat a kérelmezőhöz, ha a házasságot a befogadó országba való beutazás előtt kötötték.

Családegyesítés terén a leggyakoribb visszaélési forma az érdekházasság és a hamis apaságot elismerő nyilatkozat. Érdekházasság esetén a betelepedni kívánó, anyagi előny fejében házasságot köt egy európai polgárral, így nem kell átesnie hosszú eljárási procedúrán. Mint uniós polgárnak, házastársának a családi élet egysége érdekében joga lesz az adott tagállamban tartózkodnia.

A visszaélések számára jelenleg nincsenek kézzel fogható adatok, felderítésük sokszor nehézségekbe ütközik. A csalások elleni küzdelem érdekében a gyakorlatban ezen érdekkapcsolatokat a házas felek párhuzamos meghallgatásával próbálják kiszűrni a hatóságok. A személyes beszélgetések alkalmával ilyenkor részletesen rákérdeznek a megismerkedés körülményeire, a házaspár másik tagjának előéletére, családi kapcsolataira, az esetleges közös élményekre, a házasságkötési szertartásra. Mindkét félnek ugyanazon kérdéseket kell megválaszolnia, így a meghallgatásról készült jegyzőkönyvek alapján sok esetben nyilvánvalóvá válik, hogy a felek alapinformációkkal sem rendelkeznek egymásról.

Az Európai Migrációs Hálózat jelentése szerint például magyar állampolgárságú, változó́ korú́ és anyagi hátterű̋, hölgyek vonatkozásában jellemző̋ tendencia, hogy nyaralás alkalmával egyiptomi, tunéziai állampolgárságú férfiakkal kötött futó ismeretségek rövid időn belül házassággal végződnek. A házasságok ilyenkor több esetben külföldön (Egyiptomban, Tunéziában, Algériában, Nigériában) köttetnek muszlim vallási szabályok szerint.

A nyaralásokon történő̋ személyes találkozások szintén nem véletlenszerűek. Az „érdeklődő̋” fiatalemberek már hetekkel korábban tudják, hogy milyen országokból, mely szállodákba érkeznek egyedülálló́, idősebb, magányos hölgyek, akikkel azután rögtön első̋ este mélyebb ismeretségre tesznek szert, mely általában gyors házasságkötésben teljesedik ki. A fenti körülmények és az előfordulások aránya nagyfokú́ szervezettségre utal, azonban a háttérben meghúzódó́ szálak kibogozhatatlan szövevényt alkotnak.

Az üldözött személyek kiszolgáltatott helyzetükre való tekintettel ténylegesen nemzetközi védelemre szorulnak. A genfi szabályokat a második világháború borzalmaiból tanulva alkották, felismerve azt, hogy a nemzetállamok nem minden esetben védik meg polgáraikat, sőt van, hogy egyenesen a vesztüket kívánják. Ilyenkor pedig a nemzetközi közösség köteles a hitbeli meggyőződésük, nemzeti hovatartozásuk vagy akár politikai nézeteik miatt sokszor halálra üldözött embereknek oltalmat adni. Viszont nagyon nehéz úgy egyoldalúan és jóhiszeműen eleget tenni a genfi kritériumoknak, ha nagyszámú kérelmező tárgyi bizonyítékok hiányában gátlástalanul használja ki a jogi kiskapukat.

Olvasson tovább: