Kereső toggle

Van visszaút

Bermudán mégis eltörlik a melegházasságot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben az európai országokban sorra legalizálják az azonos neműek házasságát, az Egyesült Királyság egyik tengerentúli területén a kormány most visszakozott. Döntésük példaértékű lehet más nemzetek számára is.

A nemzetközi közvélemény mélységes felháborodása övezte John Rankin kormányzó azon döntését, amellyel törvénybe foglalta a melegházasság intézményének leépítését. Annak ellenére tette ezt, hogy a helyi Legfelsőbb Bíróság tavaly még jogszerűnek ítélte a homoszexuálisok házasodását. Ezzel az Egyesült Királyság tengerentúli területének számító térség lett az első, ami az azonos neműek házasságának legalizálása után visszatért a hagyományos – „egy férfi és egy nő” – alapú házassághoz. Walton Brown belügyminiszter hangsúlyozta: továbbra is a házassággal teljes mértékben egyenlő jogokkal rendelkeznek az élettársi kapcsolatba lépő azonos nemű párok, csupán a házasság elnevezés jogát vették el tőlük. Azon homoszexuális párok házasságát viszont továbbra is elismerik, akik abban a rövid intervallumban keltek egybe, ameddig erre jogilag lehetőségük volt (2017 májusától mostanáig, ami alig fél tucat párt érint).

Meg kell jegyezni, a melegházasság bevezetése Bermudán a nép akarata ellenére történt: egy 2016-os népszavazás alapján a lakosság többsége ellenezte ezt az intézményt, sőt még a bejegyzett élettársi kapcsolatot is. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szavazás akkor nem érte el az 50 százalékos részvételi arányt.) A politikai vezetés (ha utólagosan is, de) megadta magát a népakaratnak. Brown szerint a fordulatnak, illetve az élettársi kapcsolat megtartásának oka az, hogy „tisztességes egyensúlyt hozzanak létre két egymással összeférhetetlen csoport között”.

Háborgó LMBTQ-csoportok

A helyi és nemzetközi LMBTQ-csoportok azonnal felemelték hangjukat a döntés ellen. Szerintük Bermuda homoszexuális állampolgárait ezzel „másodlagos státuszba” taszították, és megsértették a házasság egyenjogúságát. Rendkívül csalódottak Nagy-Britannia tétlenségével kapcsolatban is. Az Egyesült Királyság vezetésének kezei azonban meg vannak kötve, mivel a tengerentúli területei hiába tartoznak a szigetország szuverenitása alá, a külkapcsolatokon és honvédelmen túl a belügyekbe csak kivételes, alkotmánysértő esetekben szólhatnak bele. Hiába függ a brit koronától, e téren Bermuda (és rajta kívül 13 másik tengerentúli terület) önállóan dönt. Ennek ellenére a lobbisták felszólították Boris Johnson brit külügyminisztert, hogy térjen el a jogi szabványoktól, és avatkozzon be azáltal, hogy megvonja támogatását az új bermudai törvénytől. Arra hivatkoznak, hogy a döntés szembemegy Bermuda alkotmányával, amely tiltja a diszkriminációt. Theresa May bár „csalódott” a melegházasság eltörlése miatt, elhatárolódott attól, hogy a brit vezetés beavatkozzon, mivel tiszteletben tartja a bermudai parlament demokratikus döntését. A londoni kormányt azzal vádolják, hogy nevetség tárgyává teszik az Egyesült Királyságot, hiszen innentől „mégis ki fog majd hallgatni rá, ha bárhol a melegjogokért kardoskodik”?! Olyan hajózási vállalatok, mint a Cunard szintén háborognak, mivel Bermudára vannak bejegyezve, és így fedélzetükön sincs lehetőség több homoszexuális esküvő megtartására.

Nehezen követhető példa

Az igazi riadalom oka minden bizonnyal az, hogy amennyiben egy helyen visszavonható az azonos neműek házasodási joga, akkor talán máshol is követik a példát. Jelenleg a világon 26 országban van melegházasság (főleg dél-amerikai és európai országokban, de a közelmúltban az USA és Ausztrália is csatlakozott; 

a sort Hollandia nyitotta meg még 2001-ben), és hamarosan két újabb állam, Tajvan (Ázsiában elsőként) és Ausztria is bevezetheti.

Az Egyesült Államokban sokan tartanak attól, hogy a Trump-adminisztráció visszájára fordítja a meleglobbi 2015-ös győzelmét, mikor is az amerikai Legfelsőbb Bíróság a „házasság egyenjogúsága” mellett tette le a voksát. A 2016-os republikánus pártgyűlés is azt üzente, hogy a Bíróság döntését közel sem tekintik véglegesnek a homoszexuálisok házasodásának szabályozásában; sőt, felmerült az igény, hogy ezt a döntést alkotmánymódosítással hatálytalanítani kellene. Rövid távon ez inkább elméleti, semmint gyakorlati megoldásnak tűnik, hiszen ehhez alkotmányos többséget kellene szerezni. Ahhoz, hogy a házasságot alkotmányi szinten egy férfi és egy nő kapcsolataként definiálják (mint például Magyarországon), a Kongresszus mindkét házában kétharmados többségre és az államok háromnegyedének támogatására volna szükség. Legutóbb George W. Bush próbálkozott meg ezzel, sikertelenül.

Változást hozhat, ha a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezi saját korábbi döntését, ám erre aligha kerül sor. Amennyiben viszont Anthony Kennedy legfelsőbb bíró (a 2015-ös ítélet szövegezője) helyére egy konzervatív szereplő kerülne, nem kizárható a fordulat. Neil Gorsuch kinevezése viszont kevés lesz ehhez, hiszen ő Antonin Scalia helyére került, aki eleve ellene szavazott a döntésnek. Önmagában még az sem tűnik biztosítéknak a melegjogi szabályozás megváltoztatásában, hogy Trumpnak jogában áll minden szinten konzervatív bírókat helyezni az igazságszolgáltatásba. A tapasztalat ugyanis azt mutatja: a bíróságok alkotmányértelmezése nem nagyon tér el a nép többségi akaratától (jelenleg a Gallup szerint több mint 60 százalékos összlakossági támogatása van a melegházasságnak, más felmérések szerint ez az arány 50 százalék).

Kibúvó

Mivel az átfogó változtatás nehéz, a gyakorlatban egyelőre hatékonyabb kibúvót biztosítanak a már számos helyen felbukkant úgymond „vallási mentességről” szóló rendeletek. Több állam engedélyezi egyházainak, civil szervezeteinek és olykor még a helyi vállalatoknak is, hogy mentességet élvezzenek az új házassági döntés alól vallási meggyőződésük okán. A liberális sajtó szerint ezek a kiskapuk legális diszkriminációt biztosítanak az LMBTQ közösség tagjai ellen, mások szerint viszont pontosan a vallásszabadság továbbélését biztosítják a megváltozott alkotmányos szisztémában.

Már szövetségi szinten is van olyan törvényjavaslat, ami „az első alkotmánykiegészítés (vagyis a szólásszabadság) védelmét” célozza, tehát azt, hogy ne lehessen diszkriminatív lépéseket tenni azon természetes vagy jogi személyek ellen, akik hitbéli meggyőződés mentén a házasságot ellenkezű nemű párokra értelmezik, és akik a szexualitást csak e kontextusban tartják legitimnek. A meleglobbi e javaslat ellen az állam és vallás szétválasztásával érvel. Egy ilyen törvény megszavazása, valamint a bírói testületek lecserélése együttesen komoly védelmet biztosíthatna a keresztényeknek és más, melegházasságot nem támogató közösségeknek, még akkor is, ha az alkotmány módosítására vagy a Legfelsőbb Bírósági döntés hatályon kívül helyezésére egyelőre nem is kerül sor. Trump, úgy tűnik, lépéseket tesz ebbe az irányba; első évében egy szólás- és vallásszabadságot elősegítő elnöki rendeletet hozott.

Németországban 2017-ben szavazta meg a Bundestag az azonos neműek házasodását legalizáló törvényt. Hans-Jürgen Papier, korábbi alkotmánybíró megkérdőjelezte a törvény jogszerűségét, mivel a német alkotmány alapján a család és házasság védelmének szabályozását csakis alkotmányozó hatalommal lehetne megvalósítani, márpedig a szóban forgó törvény nem kétharmados többséggel született. Heiko Maas igazságügyminiszter szerint viszont az alkotmány nem definiálta a házasságot és nem is zárta ki a meghatározás kiterjesztését. Ezen tehát csakis alkotmánymódosítással, esetleg egy újabb német törvényhozással lehet változtatni, ami hatályon kívül helyezi az előbbi döntést. Ez a modell általánosságban jellemző Európa számos más országára is.

Olvasson tovább: