Kereső toggle

Az elnök sámánja

A volt dél-koreai államfő és okkult tanácsadója

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Csoj Sun Szil, „Dél-Korea Raszputyinja”

Húsz év börtönre ítélték Dél-Korea volt elnökének okkultista tanácsadóját, aki nemcsak a halottidézésbe vezette be Pak Gun Hjet, hanem olyan vállalatoktól csikart ki támogatást alapítványai számára, mint a Samsung.

Miközben a világ a koreai nukleáris helyzet és a téli olimpia miatt figyel Dél-Koreára, Szöulban meghozták az első bírósági ítéletet az ország modern történetének egyik legnagyobb belpolitikai botrányában. Az ügy két főszereplője Pak Gun Hje, aki Dél-Korea első női elnöke volt egészen addig, amíg tavaly tavasszal idő előtt kényszerült távozni hivatalából (szintén precedenst teremtve), illetve a semmilyen hivatalos státusszal nem rendelkező, ám annál nagyobb befolyással bíró spiritiszta tanácsadója, Csoj Szun Szil. Utóbbit a napokban elsőfokon 20 év börtönbüntetésre ítélte a bíróság hatalommal való visszaélés, vesztegetés és kormányzati ügyekbe való beavatkozás miatt.

Az ítélethirdetéskor a bíró úgy fogalmazott: az egykori tanácsadó az elnökasszonyhoz fűződő, „régóta tartó személyes kapcsolatát” kihasználva vállalatokat kényszerített arra, hogy támogassák az ő alapítványait, amelyektől személyes bevételei is származtak. Több mint 13 millió dollárt kapott ilyen módon a Samsungtól, illetve a Lotte nevű kiskereskedelmi cégcsoporttól. (A tárgyalások során kiderült: az elektronikai cégóriás több millió dollárt költött például lovak és lovas felszerelések vásárlására, amelyeket Csoj lánya használt edzései során; a Lotte elnöke pedig dollármilliókat adományozott egy sportközpont felépítésére – cserébe engedélyt kapott a kormánytól vámmentes üzletek beindításához.)

Ezen kívül – bár nem volt hivatalos titulusa, és nemzetbiztonsági átvilágításon sem ment keresztül – a tanácsadó számos hivatali kérdésbe beavatkozott, mint például a kabinettagok vagy a nagykövetek jelölése – mint ahogy az elnök számos beszédét is ő szerkesztette. A bíró indoklása szerint Csoj cselekményei különösen súlyosnak minősülnek annak fényében, hogy milyen nagy anyagi haszonra tett szert, milyen súlyos zavarokat okozott az állam működésében, és mekkora hátrányt okozott a koreai embereknek. (Az ügy kipattanása nyomán kitört tüntetések megrengették az Ázsia negyedik legnagyobb gazdaságával rendelkező országot, és az elnök parlament általi eltávolításához vezettek.)

Az ügyben – amelyben egyébként a Lotte cégcsoport elnöke 2 és fél év, Pak elnökasszony egyik munkatársa pedig 6 év börtönbüntetést kapott elsőfokon – Csoj nem ismerte el bűnösségét. Mint mondta, soha nem tett szert a kapcsolatból személyes haszonra, csupán az elnök munkáját igyekezett segíteni. Ügyvédje szerint fellebbezni fognak a „kegyetlenséggel határos” ítélettel szemben. 

Hírmagyarázatok szerint az ítélet súlyossága előre vetíti, hogy a szintén vád alá helyezett exelnökasszony is súlyos verdiktre számíthat – már csak azért is, mert a Csoj ügyében tárgyalt tizennyolc vádpontból tizenötben ő is érintett. A jelenleg is előzetes letartóztatásban lévő Pak – aki akár 25 évet is kaphat – azt állítja, „politikai bosszú” áldozata lett. 

A „koreai raszputyin”

Pak Gun Hje és Csoj Szun Szil kapcsolata valóban hosszú időre nyúlik vissza, ám bírálóik szerint ez nem hagyományos értelemben vett barátság volt. „Pak soha nem kommunikált az emberekkel. Soha nem kommunikált a közszolgákkal, miniszterekkel vagy miniszterhelyettesekkel. Mindig is a Csojjal való szellemi kapcsolatára hagyatkozott” – jegyezte meg egy ízben az egyik ellenzéki politikus, aki szerint az okkult praktikákkal operáló tanácsadó hatására a Pak-rezsim egy „rémisztő teokráciává” vált. 

Pak Gun Hjet, Dél-Korea volt elnökét elvezetik a rendőrök.

A hivatalából eltávolított elnök apja, Pak Csong Hi Dél-Korea leghosszabb ideig – 16 éven keresztül – uralkodó elnöke volt, miután egy puccs nyomán 1963-ban hatalomra került. 1974-ben egy ellene irányuló merényletben felesége életét vesztette – ezt követően lányuk, Pak Gun Hje töltötte be a first lady szerepét. A húszas éveiben járó hölgy ebben az időben került kapcsolatba Csoj apjával, aki a mentorává vált. Csoj Te Min azt állította neki, hogy álmában többször is megjelent neki Pak elhunyt édesanyja, akinek az üzeneteit képes közvetíteni. A meglehetősen ellentmondásos férfi korábban, az ország japán megszállásának idején rendőrként dolgozott, majd a felszabadulást követően buddhista szerzetes, később (ál)keresztény prédikátor lett. A ’70-es évek elején alapított Örök élet elnevezésű szektája a buddhista és keresztény vallási elemeket igyekezett ötvözni az őskoreai konfucianista-sámánisztikus hiedelemvilággal. Egy 2007-ben kelt diplomáciai jelentésben az akkori amerikai nagykövet a „koreai Raszputyinként” említi a vallási vezetőt, aki teljes kontrollt gyakorolt a személyiségében még formálódó Pak „teste és lelke felett”, és ennek eredményeként hatalmas vagyont gyűjtött össze saját gyermekeinek.

1979-ben az idősebb Pak is merénylet áldozatává vált: a titkosszolgálat vezetője lőtte agyon, aki a bíróságon azt állította, hogy tettének indokai között az is szerepelt, hogy az elnök semmit sem tett Csoj korrupciója és lánya felett szerzett befolyása ellen.

Csoj Te Min 1994-ben bekövetkezett halála után lánya, Csoj Szun Szil töltötte be a szellemi vezető szerepét Pak életében, akit ő is meggyőzött arról, hogy képes szellemi kapcsolatba lépni meggyilkolt édesanyjával. Mindennek akkor lett az eddigieknél is nagyobb jelentősége, amikor Pak visszatért a politikai életbe, és a kétezres évek elején egyre többen tekintettek rá úgy, mint Dél-Korea jövendőbeli első női elnökére – 2012-ben végül meg is választották.

Beszámolók szerint Csoj nemcsak különféle amulettek viselésében és az öltözködésben adott tanácsokat Paknak – a vöröstől és a fehértől óvta –, hanem az elnöki palotában spirituális rituálékat is szerveztek, amelyeken az államfő meggyilkolt édesanyjára „emlékeztek”. Sámánista prófétaként Csoj egy alkalommal azt is kijelentette, hogy Észak-Korea két éven belül össze fog omlani, ami befolyásolta az elnök külpolitikáját. Az ő hatásának tudják be azt is, hogy Pak beszédeiben feltűntek olyan fordulatok, mint például, hogy „ha komolyan akarod, az univerzum megsegít téged”; vagy azt, hogy a Nemzeti Hírszerző Szolgálat hirtelen megváltoztatott logója egy sárkányt formázott (ami magyarázatok szerint Csoj egyik alapítványát szimbolizálja). Az okkult tanácsadó állítólag létrehozott egy titkos belső kört is, az úgynevezett „Nyolc tündér” csoportot, amely az állami ügyeket volt hivatott felügyelni. Akár így volt, akár nem, a bírósági tárgyalás rávilágított: Csojnak komoly befolyása volt a politikai döntéshozatalra és az állami tisztségviselők kijelölésére.

 

Sámáni tradíciók

1900-ban még mindössze egy százalék körüli volt a keresztények aránya a mai Dél-Korea területén – ma a Krisztus-hívők aránya 29 százalék a több mint ötvenmillió lelket számláló országban. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy többségük a hitet aktívan megvalló, a bibliai újjászületést képviselő (neo)protestáns felekezetekhez tartozik (köztük a világ legnépesebb teljes evangéliumi gyülekezetéhez, az egymillió főt számláló Youido Full Gospel Church-höz), akkor egyértelmű, hogy nemcsak gazdasági, hanem vallási területen is jelentős változások mentek végbe a társadalomban.
A kereszténység a 18. század végén, egy Pekingből hazatért, jezsuiták által megkeresztelt koreai arisztokrata tevékenysége nyomán kezdett gyökeret verni a félszigeten, egy évszázaddal később pedig a protestáns misszionáriusok is megjelentek a térségben. A kereszténység 1900-ban indult, azóta világmozgalommá vált pünkösdi irányzata pedig már 1907-ben jelen volt az országban.  
A keresztény gyülekezetek – főként a protestánsok, és ezen belül a pünkösdi-karizmatikus jellegű közösségek – különösen a második világháború után indultak erőteljes növekedésnek. Ebben szakértők szerint szerepet játszott az erőteljes amerikai politikai-kulturális befolyás – ám a szabadság légköre mellett legalább ilyen meghatározó volt a konfucianizmus nyomán a koreaiakban meglévő erős tekintélytisztelet és teljesítményközpontúság is.
Ugyanakkor Dél-Korea vallási térképét vizsgálva szembetűnő, hogy a társadalom legnagyobb része (46 százalék) vallástalannak vallja magát (23 százalék pedig buddhistának). Azt pedig már a helyi szokásokat jól ismerő szakértők jegyzik meg, hogy a hétköznapokban elevenen élnek a sámánizmushoz köthető családi-nemzeti tradíciók. Vidéken és a nagyvárosokban sem ritka, hogy üzleti vagy egyéb döntések előtt jövendőmondókat kérdeznek meg az emberek – ettől remélve sorsuk jobbra fordulását. Az elhunytakra való emlékezés és a velük való kapcsolattartás szintén része a hagyományoknak. Ezért a dél-koreai közvéleményt a Pak-botrányban nem annyira az botránkoztatta meg, hogy Csoj Szun Szil különféle szertartásokat rendezett az elnöki palotában – ezt jellemzően nem a koreai, hanem a nyugati sajtó emelte ki –, hanem az, hogy átláthatatlan módon befolyásolta az elnök politikáját, aki gyakorlatilag nem hozott önálló döntéseket, hanem tanácsadója bábjaként gyakorolta hatalmát.

Olvasson tovább: