Kereső toggle

Halálraítéltek és halálra szántak

Török offenzíva a kurdok ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Múlt vasárnap Törökország katonai offenzívát indított a kurd kantonok ellen Észak-Szíriában. A halottak száma erősen kozmetikázott, a törökországi nyilatkozatok cinikusak. A nyugat és Oroszország csendben asszisztál.

Észak-Szíria, vagy Rozsává, ahogyan a kurdok mondják, már akkor is készült a török offenzívára, amikor 2015-ben ott voltam. Nemcsak a dél-törökországi etnikai tisztogatások, a diyarbakiri történelmi óváros elpusztítása miatt, de politikai szükségszerűségből is. A szíriai PYD (Demokratikus Egyesülés Pártja) a testvérszervezete a törökországi PKK-nak (Kurd Munkáspárt), amely szeparatista törekvései miatt terrorszervezetként van nyilvántartva Törökországban, Erdogan elnök pedig abszolutista hatalmát előszeretettel támasztja alá a „kurd fenyegetés” ütőkártyájával, ami általában etnikai tisztogatásokban és a kurd városok konkrét katonai megszállásában csúcsosodik ki.

A szíriai polgárháborúban gyakorlatilag teljes függetlenséget szerzett északi kurd területek már régóta szúrják a török vezérkar szemét, konkrétan például ők akadályozták meg (elvágva az északi utánpótlási utakat), hogy Törökország fegyverrel, pénzzel és egyéb forrásokkal lássa el szélsőséges iszlamista szövetségeseit (például az An-Nuszra frontot), akik Aszad elnök megdöntésén ügyködtek. Az egyesült kurd kantonok emellett menedéket és utánpótlást biztosítottak a törökországi PKK-s kurd gerillák számára, akikre igencsak rájárt a rúd, mert a szíriai konfliktus kirobbanása óta gyakorlatilag akármi történt is Törökországban, az biztos, hogy válaszként a török hadsereg megbombázott néhány kurd települést, offenzívát indított ellenük.

Egyetlen politikai elemzőnek sem lehet meglepő, hogy a törökök által „Olajfaág”-nak nevezett hadművelet elkövetkezett. Mégis, a török cinizmus, ami az egész eljárást jellemzi, és a nagyhatalmak cinkos hallgatása azért elgondolkodtatja az embert, hogy mi, a „haladó Nyugat” nevezhetjük-e haladónak magunkat, beszélhetünk-e igazságosságról és tisztességről egyáltalán.

Személy szerint úgy gondolom, hogy nem. Hogy hallgatólagosan éppen most áruljuk el a Közel-Keleten az egyik legfontosabb szövetségesünket, és nézzük végig, hogyan hajt végre etnikai tisztogatást a NATO második legnagyobb hadserege, az egyértelmű. Hogy Törökországgal már évek óta komoly problémák vannak, az ismert. Elég csak arra utalni, hogy hogyan zsarolják a törökök a szír menekültekkel Európát, kvázi EU-tagságot és vízummentességet követelve.

Lassan azonban a háború ködébe vész Törökország dicstelen szereplése a szíriai válság elmélyítésében; hogy minden eszközt bevetve támogatták az ilyen-olyan szunnita felkelőcsapatokat Aszaddal szemben. Nem számított, hogy ezzel gyakorlatilag a valaha létezett legbrutálisabb szunnita terrorszervezet (Iszlám Állam) felemelkedését hozták el, az egyetlen szempontjuk az érdekszférájuk kiterjesztése volt azzal, hogy egy szunnita, törökbarát kormányt juttassanak hatalomra. Köztudott volt, hogy az önjelölt kalifátus megszállt szír és iraki területeinek kőolaját a törökök vásárolták fel a határon átfutó rögtönzött vezetékeken, és hogy a magát An-Nuszra Frontnak nevező szíriai al-Kaida-fiók is aktív török közreműködéssel tudta megtartani Idlib tartományt egészen az orosz beavatkozásig.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: