Kereső toggle

Vesszőfutás

Merre tart a Republikánus Párt?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az alabamai rendkívüli szenátorválasztás nemcsak erkölcsi szempontból – a republikánus jelölt, Roy Moore körüli botrány miatt – meghatározó az amerikai közélet számára, hanem azért is, mert rávilágít a párt belharcaira.

 

A választás tétje több, mint egy kongresszusi hely: eldőlhet, hogy a Republikánus Párton belül az új kormány törvényhozási kudarcaiért okolt elit vagy a Steve Bannon nevével fémjelzett „populista” mozgalom erői kerekednek felül.

Rezeg a léc

A 2014-es időközi választások előtt a Politico magazin egy portrét közölt Mitch McConnellről, melyben azt írta, hogy a szenátus (akkor kisebbségben lévő) republikánus frakciójának vezetője „legendás” politikai befolyással rendelkezik, amit sem az érdemei, sem a személyisége nem igazán indokol. A szenátor ideológiai elkötelezettségének hiányával és hatalomvágyával mások is sokat foglalkoztak. Alec MacGillis újságíró, McConnell 2014-ben megjelent életrajzának (The Cynic: The Political Education of Mitch McConnell) szerzője például megjegyzi, hogy „sokkal hangsúlyosabban, mint más politikusoknál, nála kifejezetten minden magáról a felemelkedésről szól”. (A Louisville-i Egyetemen a politikus tiszteletére létrehozott kiállításon például szinte semmit nem találni a szenátorként töltött több, mint harminc év eredményeiről, ehelyett az összes anyag a megnyert választásokkal kapcsolatos, egészen a középiskolai diákönkormányzatba való bekerüléstől a szenátusi újraválasztásokig.)

McConnell az Obama-kormány alatt egyfelől a republikánus obstrukcionizmus arcaként mutatta magát, másrészt a demokraták legegyüttműködőbb tárgyalópartnere volt, az utolsó pillanatban tető alá hozott, nem túl előnyös megállapodásokkal, például az adóplafon emeléséről vagy a „költségvetési szakadék” elkerüléséről. Ezzel mindkét párt ellenszenvét kivívta, mégis sikerült megőriznie pozícióját, sőt megvalósítania élete célját, hogy a szenátusi többség vezetője lehessen. A választásokat megelőző években kifejezetten kereste a megfelelő republikánus jelölteket, akiknek a győzelemig egyengette az útját. Pedig a párton belüli – a jelenlegihez hasonló – polgárháborús viszonyok miatt sem volt könnyű dolga; a Tea Party mozgalom például több olyan szenátort ütött ki a nyeregből, akiket McConnell barátainak vagy szövetségeseinek tudhatott. 

Sokan érettnek látják a helyzetet Mitch McConnell republikánus szenátor nyugdíjazására.

Jobboldali „hatalomátvétel”

Steve Bannon, a Breitbart News ügyvezető igazgatója, korábbi fehér házi tanácsadó azokkal ért egyet, akik érettnek látják a helyzetet Mitch McConnell nyugdíjazására, mivel éles szakadék tátong a Politico által is ecsetelt hatalmas politikai befolyás és a kongresszus, elsősorban a szenátus republikánusainak katasztrofális teljesítménye között. Egy nemrégiben a New York Timesnak adott interjújában azt mondta, célja egy konzervatív-populista „hatalomátvétel” elősegítése mindkét házban. Rámutatott, hogy – bár a média szereti úgy láttatni – ez nem egy egyszemélyes mozgalom. Részt vesznek benne alulról szervezett csoportok, de a gazdasági nacionalizmus híveitől kezdve a Tea Partyn át a keresztény jobboldalig még sokan. A tét pedig nem más, mint a Republikánus Párt jövőbeni pályája: vajon Bush és Rubio (akik a közelmúltban tartott virginiai kormányzóválasztáson alulmaradt Ed Gillespie-vel kampányoltak) lazább bevándorlási és Amerika globális részvételét növelő politikáját vagy Trump megközelítését követi-e.

Ez utóbbiról egyébként a Los Angeles Times nemrégiben szokatlan elismeréssel azt írta: „Ez az eddig ideológiailag sodródó ember konzervatívabb kormányt hozott működésbe, mint amilyen Ronald Reagané volt. Miközben a választott pártja által irányított kongresszus egy helyben toporog, Trump sorra helyezi hatályon kívül az Obama-adminisztráció szabályozásait és legellentmondásosabb eredményeit. Újszerű külpolitikai kezdeményezései egyre magabiztosabbak. Bírói kinevezései egyöntetűen konzervatívok. Elképzelhetetlen, hogy a 2016-os ciklusban induló bármelyik másik republikánus jelölt olyan merészen kormányozna, mint Trump.” 

Steve Bannon mozgalmával kívülről próbálja megreformálni a Republikánus Pártot.

Alabamai ütközőzóna

A McConnel, illetve Bannon által képviselt két irányvonal harcának az ütközőpontjává vált a most folyó alabamai szenátorválasztás, melynek december 12-én lesz az utolsó fordulója. Az előválasztásokat republikánus oldalon Roy Moore nyerte, aki az állam politikai életének évtizedek óta megosztó alakja. Miután 2000-ben megválasztották főállamügyésznek, a törvényszék épületében felállíttatott egy Tízparancsolat-emlékművet, amit még szövetségi bírósági végzés ellenére sem volt hajlandó eltávolíttatni, ezért neki kellett távozni. (Az Egyesült Államokban több Tízparancsolat-emlékmű van nyilvános helyeken, mint vallási célra használt intézményekben.) 2012-ben újra indult a posztért, de hiába nyerte vissza, hamarosan felfüggesztették, mert visszautasította a melegházasságot legalizáló legfelsőbb bírósági döntés hatályba léptetését Alabamában.

Miután Jeff Sessions szenátor az új kormány igazságügyminisztere lett, Robert Bentley, Alabama akkori kormányzója a Republikánus Pártban népszerű Luther Strange-et ültette a helyére. A kinevezést azonban sokan gyanúsnak találták, mivel Bentleynek zűrös ügyei voltak, melyekben főállamügyészként Strange vizsgálódott. Ez is hozzájárulhatott, hogy Strange – McConnell, sőt Trump elnök támogatása ellenére – legyőzhetőnek bizonyult. A Steve Bannon által favorizált Moore útja innentől kezdve egyenesnek tűnt a győzelemig – csakhogy a Washington Post egy cikke nyomán szexuális zaklatással vádolták meg a republikánus jelöltet. Több nő elmondta, hogy az 1970-es években, amikor ők 16–22 évesek voltak (tehát betöltötték az alabamai beleegyezési korhatárt), a harmincas éveiben járó Moore udvarolt nekik – néha találkoztak, de csókolózásnál nem történt több, és Moore semmit nem tett, amit ők nem akartak. A lányok kora mindenesetre megdöbbentő, két másik nőnél pedig még ennél is többről lehet szó; egyikük, aki akkor 17 éves volt, egyenesen azt állítja, hogy Moore majdnem megerőszakolta. Moore elismerte, hogy randizott fiatal lányokkal, a súlyosabb vádakat viszont határozottan tagadja. A vallomásokban valóban vannak megkérdőjelezhető, egymásnak ellentmondó részletek, sőt az egyik bizonyíték feltehetően hamisítás eredménye, a politikus egyértelmű tisztázásához azonban ezek egyelőre nem elegendőek. 

Roy Moore alabamai szenátorjelölt.

Sorsdöntő szavazás

McConnell kijelentette, hogy elhiszi, amit a nők állítanak, valamint politikai holdudvara Bannont hibáztatja a botrányért. A frakcióvezető korábbi tanácsadója, Josh Holmes nem válogatta meg a szavait: „Ez van, amikor felelőtlen, inkompetens idióták, mint Steve Bannon elkezdenek jelölteket toborozni, akiknek semmi keresnivalójuk a szenátusi választásokon.” A republikánus vezetés felszólította Moore-t, hogy lépjen vissza, és többen – köztük Ted Cruz texasi szenátor – visszavonták támogatásukat. Esélyesnek látszik továbbá, hogy ha Moore be is jutna a szenátusba, azonnal elmozdítanák (ezt a testület kétharmadának kell megszavaznia). A Fehér Ház eleinte annyit közölt, hogy Donald Trump nem fog nyomást gyakorolni Moore-ra, hogy kiszálljon a versenyből. „Az elnök szerint a vádak aggasztóak, és komolyan kell venni őket – mondta Sarah Sanders szóvivő –. Ugyanakkor úgy látja, Alabama lakosságának kell eldöntenie, ki legyen szenátor.” Trump végül, hosszú hallgatás után bejelentette, hogy támogatja Roy Moore-t.

A konzervatív oldal megosztottsága ellenére az elnökön kívül mások is kitartanak Moore mellett; az alabamai Republikánus Párt úgy döntött, továbbra is jelöltjének tekinti. Moore és a hozzá lojális alabamaiak magyarázatában a baloldal és az establishment támadása zajlik a keresztény értékek iránt elkötelezett politikus ellen. Bár ellenfele, a demokrata Doug Jones a vádak nyilvánosságra kerülése után egy felmérés szerint 12 ponttal átvette a vezetést, a múlt heti adatok már azt mutatták, hogy Moore-nak sikerült két százalékkal (47–45 százalék arányban) ismét maga mögé utasítania. Mivel Jones támogatja a részleges szülés beindításával végrehajtott abortuszt, az illegális bevándorlóknak biztosított amnesztiát, a szén-dioxid- kibocsátás szabályozását, valamint a transzneműek jogainak kibővítését, sokan valószínűnek tartják, hogy a mélyen konzervatív Alabama választópolgárai ténylegesen zömmel Moore-ra voksolnak.

Ellenkező esetben a két párt megoszlása a szenátusban 51–49 arányra szűkül. Emellett a megbízhatóan republikánus Alabamában bezsebelt győzelem a többi szenátorjelölt esélyeit is megdobná azokban az államokban, melyeket tavaly Trump megnyert. Roy Moore jelöltsége, sőt a korábban New Jersey-ben és Virginiában republikánus kudarccal zárult kormányzóválasztás arra enged következtetni, hogy ha nem sikerül a kongresszust hatékonyabbá tenni – ennek elkezdésére most kiváló alkalmat jelenthetne az adóreformnak még ez évi megszavazása –, a republikánusok a jövő novemberi időközi választásokon mindkét házban elveszíthetik a többségüket. Az alabamai választás kimenetele évtizedekre meghatározó lehet.

Olvasson tovább: