Kereső toggle

Összeomlás vagy megváltás?

Interjú Európa válságáról és jövőjéről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Giulio Meotti a római Il Foglio, a Gatestone Intézet és az izraeli Arutz Sheva publicistája és szerzője. A konzervatív újságírót a bevándorlásról, az iszlamizációról és a közel-keleti eseményekről kérdeztük.

Donald Trump Jeruzsálemmel kapcsolatos bejelentése nagy vihart kavart az elmúlt hetekben. Mi a véleménye az amerikai döntésről?

– Ez egy történelmi, igaz és bátor döntés. Jeruzsálem már 1950 óta Izrael fővárosa, és több mint háromezer éve a judaizmus bölcsője. Csak 1948 és 1967 között volt megosztva szögesdróttal és aknamezővel a jordán fennhatóság alatt, amikor egy zsidónak sem volt szabad az Óvárosban laknia, illetve a Siratófalnál imádkoznia. Jeruzsálem kvázi iszlám várossá vált. A szent várost mindenképp izraeli fennhatóság alatt kell tartani, és az Egyesült Államok döntése ezt az irányt erősíti. Európának követnie kellene az amerikai álláspontot, és elismernie Jeruzsálemet Izrael Állam és a zsidó emberek fővárosának. Hiszen mindeközben a másik két világvallás – az iszlám és a kereszténység – is teljes szabadsággal gyakorolhatja ott a hitét.

Úgy tűnik, Európa nem igazán hajlik erre a lépésre. A legtöbben a kétállami megoldást szorgalmazzák. Működőképesnek tartja ezt a fajta megosztást?

– Teljesen irreális ez az elképzelés. Ráadásul a tapasztalatok azt mutatják, hogy egyben egy véres utópia is. Egyetlen palesztin vezető sem fog aláírni egy észszerű békeegyezményt, nem hajlandóak elismerni Izraelt mint zsidó államot, sem annak védhető határait. Ők is ellene vannak a kétállami megoldásnak, ők egy „palesztin állam” hívei, ami mellett egy nem zsidó Izraelt tűrnének csak meg. Ráadásul minden alkalommal, amikor Izrael feladott egy területet, azt dzsihadisták vették uralmuk alá: így volt ez Gázában, Libanonban és a Nyugati parton is. Gáza történelmi leckéje, hogy a béke helyett Izrael háborút kap. A helyes formula viszont úgy működne, hogy békét békéért, nem pedig földet békéért.

Írt már könyvet a Vatikán Izrael-ellenességéről. Hogyan látja a katolikus egyházvezetés viszonyát Jeruzsálem státuszához?

– Gyalázatos az az arabpárti politika, amit a Vatikánban látni. Izrael az egyetlen ország Marokkótól Iránig, ahol a keresztények száma növekszik, és a templomaik védelem alatt állnak.

Lassan Európa is szembefordul saját zsidó–keresztény gyökereivel.

– Ez a legfontosabb aspektus. Öngyilkosságot követünk el, és likvidáljuk önmagunkat. A templomokat bezárjuk vagy leromboljuk, esetenként mecsetekké vagy éttermekké alakítjuk át. Franciaországban most azt fontolgatják, hogy fizetőssé teszik a katedrálisok látogatását. A politikai korrektség teljesen megfertőzte a nyugati gondolkozást. A hisztéria teljesen elburjánzott. A relativizmus lett az új dogma, amelyben szégyen a saját kultúránk fölényében hinni, abban, hogy ez a legjobb civilizáció, amit az emberiség valaha is megtapasztalt. Az iszlám szimbólumok elhomályosították ezt a felfogást.

Mi lehet az oka annak, hogy Nyugat-Európa élen jár a muszlimok és kultúrájuk abszolút védelmében, miközben szemet hunynak a Közel-Keleten zajló keresztényüldözés fölött?

– A keleti keresztényeket a gyarmatosítás maradványainak tekintjük ahelyett, hogy az adott területek őslakosaiként kezelnénk őket. Cserben hagytuk őket a szükség órájában, amikor például a kalifátus kiűzte őket Moszulból. Mindeközben saját keresztény örökségünk halálával kellene szembenéznünk. Az ’50-es években a zsidók kényszerültek menekülni, most pedig a keresztények. A radikális iszlám mindenhol terjeszkedik. Egy kisebbség sem élheti túl az elnyomó környezetet vagy az „odium fidei”-t, a vallási gyűlöletet. Az európai diplomácia, média és az elit több időt szentelt a transznemű mosdók ügyének megvitatására, mint a saját fivéreinek és nővéreinek közel-keleti üldöztetésére.

A nyugati liberális média sokszor azonnal darabokra szedi az iszlámot vagy a muszlimokat korlátozó intézkedéseket. Viszont a saría bíróságokról, a nők elnyomásáról, becsületgyilkosságokról már jóval kevesebb szó esik.

– Félelem és öncenzúra: halálos vegyület.

A tömeges bevándorlás és a kontinens iszlamizációja egyre égetőbb probléma. Hogyan osztályozná Európa teljesítményét az elmúlt két év eseményeinek távlatából?

– Megbuktunk. Nemcsak Európa határait mulasztottuk el megvédeni, hanem a saját kultúránkat is. Nem véletlen, hogy Európa akkor került dzsihadista támadások kereszttüzébe, amikor a migránsválság elkezdődött. Egzisztenciális válságon megyünk keresztül. Európa fáradt, unott, pacifista és egyre inkább elöregedik.

Mégis mi jelenthetné a megoldást?

– Az ausztrál modell. A „No Way” politikája. Vagy megnyitod a kapukat, vagy egy védvonalat húzol a civilizációk határai mentén. Nincsen középút.

Ezek szerint visszafordíthatónak tartja még az iszlamizációt?

– Ha Európa visszanyeri a kontrollt a határai felett, akkor van még esély. Másképp Európából Eurábia lesz. Úgy vélem, még nincs minden veszve.

A jelenlegi irány viszont nem sok jóval kecsegtet. A Pew Research Center friss felmérése egészen drámai demográfiai mutatókat jósol.

– Svédország például már elesett, ott 20 és 30 százalék között van a muszlim populáció. Ott háború van. Az elmúlt pár napban bombákat dobtak zsinagógákra, izraeli zászlókat égettek, „halál a zsidókra” szólamokat kiabáltak több svéd városban is. Franciaország lesz Európa legfontosabb próbája. Ott 18 százalékos a muszlim kisebbség. A jövőben szerintem folytatódni fog ez a tendencia egy erőteljes iszlamizációval. Sok városban már most muszlim többség van, máshol kiterjedt intézményhálózattal rendelkeznek. Európa megszűnik létezni a jelen formájában, s ezt az alacsonyabb társadalmi osztályokba tartozók fogják először megszenvedni. A gazdag réteg elkülönül egyfajta buborékba, ahol védve vannak a tömeges bevándorlás hatásaitól.

A konzervatív és a liberális média között nincsen igazán konszenzus a no-go övezeteket illetően. Mindkét oldal szállítja a bizonyítékokat. Ön szerint mi az igazság?

– Brüsszel, Malmö, Birmingham, Saint-Denis… Több száz ilyen terület van Európában, ahol a bűnözés és a saría dominál. Ennek a tagadása totális vakságra utal.

Olyan ország lakójaként, amelyben elenyésző a muszlimok aránya, nehéz ténylegesen átérezni a Nyugat helyzetét. Tudná szemléltetni, hogy mit eredményez az iszlám terjedése Európában?

– Haldoklik a véleményszabadság, az iszlám kritizálása halálos fenyegetéseket és bírósági tárgyalásokat von maga után.

(A Charlie Hebdo-féle mészárlás óta nem hoztak le Mohamed-karikatúrát.) A multikulturalisták és feministák gyengesége miatt a férfiak és nők közötti egyenlőség, valamint a véleményszabadság csak az európai lakosokra van rákényszerítve, miközben a keletről érkező migránsok párhuzamos, Európa-ellenes társadalmakban élnek. Az antiszemitizmus burjánzik, sok helyről menekülnek a zsidók. Szinte nincs olyan nagyobb európai város, ahol ne történt volna terrortámadás. El tudtuk ezt képzelni 15 évvel ezelőtt? S akkor mi vár ránk 15 év múlva?

Ráadásul nem segít a helyzeten az Iszlám Államból visszatérő uniós állampolgárok ügye sem.

– Ez a „mérsékelt iszlám” ketyegő bombája. A hódítás nemcsak robbantásokon és támadásokon keresztül történik, hanem propagandán, térítésen, családegyesítésen és bevándorláson keresztül is. Lefegyverezték a kontinenst. Külföldi harcosok ezrei térnek haza Szíriából és Irakból, mintha mi sem történt volna az elmúlt két évben. A háborúnak vége. De úgy viselkedünk, mintha nem is lett volna háború. Mert mi nem is harcoltunk. Rakkát az Egyesült Államok és a kurdok szabadították fel.

Ha az iszlamizációt nézzük, akkor a visegrádi országok kvázi a béke szigetei az unión belül. Ön szerint fenntartható, hogy ez így is maradjon?

– Ebben sajnos nem vagyok biztos. A visegrádi országok súlyos demográfiai válságon mennek keresztül, ami részben a szovjet megszállásnak köszönhető. Viszont ahhoz lehet elég erejük, hogy megvédjék a saját kultúrájukat. Ezt már korábban is megtették a kommunizmus ellenében.

Kelet-Európa, s különösen Magyarország már többször is megvédte Európát az iszlám térnyeréstől. Várható, hogy a jövőben is betölt majd hasonló szerepet?

– Már most ezt teszi. A kereszténység szinte csak Kelet-Európában él. Mindeközben Nyugat-Európában radikális szekularizációnak lehetünk szemtanúi. Vallás nélkül a kultúra megbukik. 

A fentiek függvényében hogyan értékeli a magyar kormány és Orbán Viktor tevékenységét?

– Attól függetlenül, hogy kinek mi a véleménye a magyar miniszterelnökről, tény, hogy el tudja érni Brüsszelnél, hogy változtasson a politikáján. A legtöbb európai ország most osztja Orbán álláspontját. Három éve ez elképzelhetetlen lett volna.

Jövőre választások lesznek Olaszországban. Mi lenne a legjobb megoldás az országa számára?

– Olaszország is rendkívüli társadalmi és demográfiai hanyatláson megy keresztül. S ez a válság leképeződik a politikusokon is. Jelenleg egy jelöltet sem látok, aki erőt tudna injekciózni az országba.

Az év végével sokan értékelik az elmúlt esztendőt, és latolgatják, mit hozhat a következő. Ön mit mondana a Hetek olvasóinak?

– 2017 leckéje Európa destabilizációja volt. 2018 hatalmas kérdése, hogy a teljes összeomlás vagy a megváltás következik-e. A döntés a mi kezünkben van. 

(Közreműködött Kulifai Sára és Nagy Teodóra)

Olvasson tovább: