Kereső toggle

Ez volt az év 2017 a világpolitikában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

1. Egyesült Államok Az elmúlt év Amerikában Donald Trump elnökségéről és az ország megosztottságáról szólt. Miközben a januárban beiktatott elnököt a gazdasági szereplők (és a tőzsde), valamint a konzervatív tábor pozitívan, az ország „demokrata” fele negatívan fogadta. A Fehér Házban továbbra is súlyos problémát jelentenek a személyi és ideológiai ellentétek, miközben Trump egy sor frontot nyitott a külpolitikában Jeruzsálemtől Phenjanig. Az alabamai szenátorválasztáson elszenvedett vereség jól jelzi a bizonytalan hátországot, mindemellett az év végén megfogalmazott nemzetvédelmi célkitűzések (radikális iszlám, Irán, orosz–kínai befolyás) fényében a következő esztendő is hatalmas fordulatokat rejthet magában. Főleg, hogy jövőre félidei választásokat is tartanak az országban.

2. Venezuela A Dél-Amerikával kapcsolatos cikkek zöme az elképesztő méreteket öltő venezuelai válságról szólt. Ha Maduro kormánya nem tud megállapodni Wall Street-i és egyéb hitelezőivel, akkor az ország hivatalosan is fizetésképtelen lesz. A jövő évben tartandó választások ennek ellenére kevés meglepetéssel kecsegtetnek, hiszen az államfő a legfontosabb ellenzéki erőt kizárta a versenyből.

3. Németország 2017 egyik legnagyobb vesztese egyértelműen Angela Merkel, aki az idei választáson győzött ugyan, de kormányt már hónapok óta nem tud alakítani, miután a Jamaica-koalíció harmadik tagja, az FDP felállt a tárgyalóasztaltól. Szóba került egy újabb, SPD-vel kötendő nagykoalíció, de nincs kizárva az sem, hogy pár hónap múlva újabb választást kell kiírni.

4. Nagy-Britannia Miután a júniusi előre hozott választáson Theresa May a várakozásokkal szemben elvesztette stabil többségét, nemcsak az unióval, hanem odahaza is jóval nagyobb meccseket kellett vívnia a Brexit kérdéseiben. A kilépés könnyebbik szakaszán már túl van a szigetország, jövőre jóval nehezebb tárgyalások jönnek az átmeneti egyezményről és a jövőbeni kapcsolatról.

5. Franciaország A népszerűségi mutatók nyári meredek esését követően ismét erősödni látszik Emmanuel Macron, aki májusban került az ország élére. A magát Jupiterhez hasonlító francia elnök egy új típusú „többsebességes” uniót vizionál, miközben még a munkatörvénykönyv átfogó reformja előtt áll, amibe a vezetők többségének eddig rendszerint beletört a bicskája.

6. Brüsszel Az eddig folytatott európai politika külső kényszerek hatására (migrációs válság, népességcsökkenés, gazdasági stagnálás, Brexit stb.) idén válaszút elé került. A szorosabb együttműködést propagáló Nyugat és a tagállami szuverenitásért küzdő keleti államok között az ellentétek egyre kiélezettebbek. A közeljövőben ki fog derülni, hogy az Egyesült Európai Államok víziója vagy tagállamok laza szövetsége irányába fordul át az együttműködés.

7. Visegrádi országok A visegrádi országok számára is izgalmasra sikerült a 2017-es év. Mialatt hatékonyan működnek a határvédelmi eszközök, az Európai Unió igyekszik még nagyobb nyomást helyezni a keleti blokkra, főként Lengyelországra. A nemzetállami–globalista konfliktusban jelentősen pozicionálta a visegrádi országokat Netanjahu történelmi látogatása, különösen, ha párhuzamba állítjuk a napokban történt brüsszeli vizittel. Sok kérdésre csak a jövő év adhat választ, különösen, ha Csehország Donald Trumpjára (Andrej Babis), a lengyelekkel szembeni eljárásokra, vagy a magyar választásokra gondolunk.

8. Ausztria Az októberben tartott előre hozott választásokkal nagy fordulat állt be a nyugati szomszédunkhoz való viszonyban. A világ legfiatalabb államfőjének tartott Sebastian Kurz és a bevándorlásellenes szólamairól ismert Heinz-Christian Strache által vezetett pártok koalíciójával a két nemzet vezetése közös nevezőre jutott egy sor kardinális kérdésben. Az új osztrák kormány több szigorítást helyezett kilátásba a migránsokkal kapcsolatban, miközben állampolgárságot adnának a dél-tiroli (olaszországi) osztrákoknak.

9. Olaszország Növekvő államadósság és migrációs krízis jellemezte a 2017-es esztendőt. A jövőre esedékes választások kapcsán az előrejelzések és az idén tartott önkormányzati választások alapján nagy a valószínűsége annak, hogy egyetlen politikai erő sem tudja megszerezni a kormányzáshoz szükséges többséget.

10. Spanyolország Az ország egységében törést hozott a katalán népszavazás és az ezt követő rendőri fellépés. Ráadásul Katalóniában sem teljes az összhang, az abszolút többség hiányában nincsen valódi konszenzus a kilépési szándékot illetően sem. A spanyol–katalán ellentét rendezése még várat magára, és ennek az unión belül zajló szeparatista törekvések fényében kiemelt jelentősége lehet.

11. Oroszország 2017 egyik legnagyobb nyertese Vlagyimir Putyin. Egyrészt annak ellenére van szokatlanul jó kapcsolatban az amerikai elnökkel, hogy a média szinte minden nap az orosz befolyásolásról cikkezik. Mindeközben az orosz elnök lett tulajdonképpen a Közel-Kelet erős embere. Az Iszlám Állam legyőzését követően sikerült megszilárdítania a szövetséges Aszad-kormányt is, miközben a térség muszlim országai mind nála kopogtatnak, hogyha valamit szeretnének. Putyin indul a jövőre tartott elnökválasztáson, szinte borítékolható győzelmével már több mint két évtizede vezetheti majd a keleti nagyhatalmat.

12. Törökország Miután lenácizott és megfenyegetett néhány európai országot, Erdogan egy időre letett arról, hogy csatlakozzon az unióhoz. Egy ideig úgy tűnt, hogy az évet Törökország a vesztesek oldalán zárja a szíriai fejlemények miatt, ám a Jeruzsálem-ellenes hangulatot meglovagolva a török államfő ismét megpályázta az arab világ vezetői posztját. Kérdés, hogy a török álmokból és fenyegetésekből mit sikerül 2018-ban valóra váltani.

13. Irán Az év másik nagy nyertese egyértelműen Irán, aki győztesen került ki a szíriai polgárháborúból, miközben kiépítette a „síita félholdnak” titulált befolyási övezetét. Az Izrael elpusztítására rendszeresen ígéretet tevő rezsim Szíriában, Libanonban, Gázában, Jemenben, Katarban és Dél-Irakban is megvetette a lábát. Nem véletlenül tekinti az amerikai nemzetbiztonsági jelentés kiemelt fenyegetésnek Iránt a térségben.

14. Iszlám Állam Bár az Iszlám Állam feletti győzelmet már többször is kihirdették, a helyzetet nem sikerült sem Irakban, sem Szíriában teljesen stabilizálni. Különböző dzsihadista csoportok még mindig hajtanak végre támadásokat a régióban, miközben a propagandagépezet továbbra is terrortámadásokra buzdítja a Nyugat országaiban lakó radikális muszlimokat. Sajnos semmi jel nem mutat arra, hogy az elmúlt évben tapasztalható véres merényletsorozatnak jövőre vége szakadna.

15. Izrael Trump közel-keleti útjával és Jeruzsálemmel kapcsolatos bejelentésével ismét Izraelre irányította az egész világ figyelmét, zömében a haragosokét. A zsidó állam már hozzászokott ahhoz, hogy állandó fenyegetettségben éljen és virágozzon, de talán még sosem jelentett ekkora fenyegetést a szomszédban fegyverkező iráni „birodalom”, különösen, hogy Erdoganban most szokatlan szövetségesre talált. Tovább nehezíti Netanjahu helyzetét, hogy továbbra is folynak ellene a korrupciós eljárások, az erőteljes amerikai támogatás viszont megszilárdíthatja pozícióját. A nemzetközi kapcsolatainak rendkívüli erősítésével (India, V4, afrikai országok) az izraeli elnök mindent egybevéve a Balfour-nyilatkozat századik évfordulóján egy rendkívül sikeres évet zárt.

16. Szaúd-Arábia Mohamed bin Szalmán koronahercegnek történő kinevezésével a kommunikáció szintjén megkezdődött a „mérsékelt és toleráns” iszlámra történő váltás. A valóságban a szaúdi vezetés hiperagresszív bel- és külpolitikába kezdett, míg bent a vahabita és gazdasági elittel, kint az épülő iráni birodalommal szemben tesznek erőfeszítéseket. Nincs kizárva egy regionális háború lehetősége sem.

17. Katar Váratlan fordulat következett be idén Katar helyzetében, hiszen kvázi izolálódott a Közel-Keleten, miután „terrorszervezetek támogatása” miatt a környékbeli országok mind ellene fordultak. Egyedüli támogatóként Törökország és Irán maradt mellette.

18. Afganisztán, Pakisztán Bár már évek óta ígérgetik, az Egyesült Államok nem képes szabadulni az afgán „kaland” szorításából. A tálibok ismételt térnyerésére reagálva Donald Trump az intervencionizmust ellenzők nagy bánatára újfent csapatbevonásokat jelentett be.

19. Jemen Az évek óta polgárháborútól szenvedő országban az Irán által támogatott hútik és a Szaúd-Arábia által segített kormányerők összecsapásaiban eddig tízezren haltak meg és 14 millió ember nem jut tiszta vízhez, 7 millió embert fenyeget az éhínség. Lényegében összeomlott az egészségügy és az oktatás is.

20. Egyiptom Az országot idén novemberben modern történelmének legsúlyosabb terrortámadása érte. Az al-Rawda mecsetnél 305 ember vesztette életét, de sorozatos támadások érték a keresztény közösségeket is. A Sínai-félszigeten terjeszkedő Iszlám Állam mellett komoly belső kihívásokkal is szembe kell néznie az újraválasztásért induló al-Szíszinek.

21. Líbia Hiába szigorították az olaszországi migrációs politikát, és hiába nyújtott pénzügyi segítséget Tripolinak az EU, a Moammer Kadfhafi 2011-es megbuktatása óta polgárháborútól sújtott ország továbbra is a kontinensre irányuló fekete-afrikai menekültáradat elosztóközpontja. 2016-ban rekordszámú, 173 ezer migráns érkezett innen Olaszországba – idén ez a szám várhatóan 120 ezer lesz. 

22. Zimbabwe Novemberben megpuccsolták a 93 éves Robert Gabriel Mugabét, miután kiderült, hogy az elnök a saját feleségét akarja utódként látni az ország élén.  Csaknem negyvenéves uralma alatt a diktátor fehérellenes, szocialista alapú földújraosztással kívánta megújítani az ország gazdaságát, aminek az eredménye rekordméretű infláció lett. Utódja eddigi helyettese, Emmerson Mnangagwa lett. 

23. Kína A kommunista ország „központi szereplő”, azaz szuperhatalom kíván lenni a világban, és ennek érdekében gőzerővel növeli katonai és gazdasági befektetéseit. Utóbbit főként Európában az új selyemút mentén, valamint Afrikában. Hszi Csin-ping az októberi szavazás során még nagyobb hatalomra tett szert, így tovább élesedhet a konfliktus az Egyesült Államokkal, amely meg van győződve róla, hogy Kína gazdaságilag az egyik legfőbb ellenfele az országnak.

24. Mianmar Az Orvosok Határok Nélkül becslése szerint augusztusban és szeptemberben 6700 civil – köztük 730 gyerek – esett áldozatul a mianmari hadsereg és milíciák rohingya kisebbség elleni atrocitásainak. A nemzetközi közösség szerint a buddhista országban etnikai tisztogatás zajlik a muszlim vallású népcsoport ellen. A kormány szerint az akciók a muszlim terrorakciókra adott válaszok. 

25. Észak-Korea Az Egyesült Államok idén igyekezett nagy nyomást helyezni a távol-keleti diktatúrára, jelezve, hogy a „stratégiai türelem időszaka” véget ért. Kim Dzsongun válaszul nemcsak nukleáris háborúval fenyegetett, hanem rászabadította a világra a WannaCry zsarolóvírust is. Kérdés, hogy a Hetek szerkesztőségébe is rendszeresen eljuttatott észak-koreai fenyegetéseket a rezsim a jövőben valóra váltja-e.

Összeállította: Kulifai Máté, Nagy Teodóra, Sebestyén István

Olvasson tovább: