Kereső toggle

A vízválasztó – Így reagált a világ

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Az Iszlám Együttműködési Szervezet (OIC) rendkívüli ülése Isztambulban.

Alaposan felkavarta a nemzeteket Donald Trump Jeruzsálemmel kapcsolatos bejelentése. A reakciók azonban sok mindent elárulnak arról, milyen bonyolult folyamatok zajlanak a muszlim világon belül.

Recep Tayyip Erdogan lett az élharcosa annak a küzdelemnek, amely Donald Trump Jeruzsálemre vonatkozó döntése ellen irányul. Egyértelmű, hogy a török elnök, aki finoman fogalmazva nem éppen nevezhető az emberi jogok élharcosának, megfelelő alkalmat lát arra, hogy a muszlim országok vezetőjeként pozicionálja magát. Erre szolgált az az Iszlám Együttműködési Szervezet (OIC) rendkívüli ülése is, amelyet Isztambulba hívtak össze az amerikai elnök bejelentését követően. Ezen Erdogan, Mahmúd Abbász palesztin és Hasszán Roháni iráni elnökkel együtt arra szólította fel a muszlim nemzeteket, hogy egységesen lépjenek fel az amerikai döntéssel szemben, amely Jeruzsálemet Izrael fővárosaként ismeri el. A gyűlésen azonban látható volt, hogy az egység nem megy olyan könnyen. 

Bár Trump lépését valamennyi muszlim ország bírálta, a reakciókban már közel sincs akkora egyetértés. Ezt bizonyítja, hogy Szaúd-Arábia, Egyiptom, Bahrein és az Egyesült Arab Emirátusok csak alacsonyabb szinten képviseltette magát az OIC-konferencián. Ezeket az államokat ugyanis jobban aggasztja Irán és a hozzá kötődő terrorszervezetek terjeszkedése a térségben, mint a palesztinok helyzete. Teheránnal szemben pedig szükségük van Washingtonra, sőt még Izraelre is.

Nyilván ezzel magyarázható, hogy az egyiptomi elnök meglehetősen óvatosan reagált Trump bejelentésére. A nyilvánosság előtt elítélte a lépést. Abdel-Fattah al-Szíszi azt is hagyta, hogy az emberek kifejezzék haragjukat. Ugyanakkor a kormányhoz köthető média, amely előszeretettel gerjeszt Amerika-, illetve Izrael-ellenes indulatokat, most feltűnően ügyelt arra, hogy a népharagot kordában tartsa. Trump bejelentésének a jelentőségét inkább lebecsülte, és a Hamaszt tette felelőssé, amiért nem volt képes megvédeni Jeruzsálemet. Al-Szíszi támogatói pedig arról igyekeztek meggyőzni az embereket, hogy Egyiptomnak van elég saját problémája, amivel foglalkoznia kell. Kairóban egyébként válságtanácskozást is tartottak az arab országok külügyminiszterei a Jeruzsálemre vonatkozó döntésről, de a végeredmény egy olyan határozat lett, amely hosszadalmas retorikát tartalmazott, konkrét lépéseket pedig alig.

Szalman szaúdi király is bírálta Trump bejelentését, de Rijád reakciója is visszafogottnak tekinthető. Sőt, egy szaúdi egyetemi tanár nemrég arra szólította fel az arabokat, hogy ismerjék el a zsidók kötődését Jeruzsálemhez. Abdulhameed Hakeem szerint „Jeruzsálem olyan szent hely a zsidók számára, mint Mekka és Medina a muszlimoknak”. Arról is beszélt, hogy „Izrael és Szaúd-Arábia egy közös, nácizmushoz hasonló fenyegetéssel szembesül Irán részéről”. Hakeem úgy véli, „az arab elmét fel kell szabadítani Gamal Abden Nasszer (egykori egyiptomi elnök), valamint a szunnita és síita szekták örökségeitől, amelyek politikai okokból a zsidógyűlölet kultúráját és történelmi jogaik megtagadását nevelték bele a térségben élő emberekbe”. Az egyetemi tanár természetesen kapott hideget-meleget kijelentéseiért. Az viszont tény, hogy Szaúd-Arábia és Izrael között tapasztalható közeledés, amit nemrég az izraeli energiaügyi miniszter is elismert. Ezt támasztja alá az is, hogy az egyik szaúdi internetes oldal interjút közölt az izraeli vezérkari főnökkel és a közlekedési miniszterrel.

Hogy az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) tagországai végül milyen irányvonalat képviselnek Jeruzsálem kérdésében, az sok mindenre hatással lehet a jövőben. Eldöntheti például, hogyan alakul a zsidó állam kapcsolata nemcsak Szaúd-Arábiával, hanem Bahreinnel is. Az elmúlt évben ugyanis az iráni fenyegetés közel hozta a két országot egymáshoz. Manama az 1990-es évektől folytat nem hivatalos kapcsolatot a zsidó állammal. Év elején azonban mérföldkőhöz érkezett a két ország közötti érintkezés, amikor két amerikai rabbi arról beszélt a kaliforniai Simon Wiesenthal Központban, hogy Bahrein királya ellenzi azt a bojkottot, amit az arab államok folytatnak Izraellel szemben, és  arra bátorította a két ország állampolgárait, hogy szabadon utazzanak.

A rendezvényen bahreini méltóságok is részt vettek, amiből többen azt a következtetést vonták le, hogy Bahrein lehet az első GCC ország, amely hivatalos diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat létesít Izraellel. Szakértők azt is kiemelik, hogy az ország vezetése támogató a helyi kis létszámú zsidó közösséggel is, és itt működik a GCC országainak egyetlen zsinagógája. Bahrein tisztségviselői pedig zsidó hanuka-ünnepségeken is részt vettek az elmúlt években. 2013-ig Bahreinnek zsidó származású nagykövete volt Washingtonban, aki az első zsidó vezető diplomata, aki arab kormányt képviselt. Giorgio Cafiero, az Öböl Menti Országok szakértője arra is felhívja a figyelmet, hogy mivel Bahrein nagyon is függ Szaúd-Arábiától, valószínűsíthető, hogy a közeledésre Rijád rábólintott. Sőt, az is elképzelhető, hogy a szaúdiak utasították Manamát, hogy kezdjen nyitni a zsidó állam felé. Bahrein szokott ugyanis a GCC országok közül elsőként lépni, Katarral is ők fagyasztották be először a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat.

Törökország ugyanakkor Iránhoz került közelebb Jeruzsálem kérdésében, annak ellenére, hogy jelentős vallási, illetve kulturális különbségek vannak közöttük, és a szíriai polgárháborúban is ellentétes oldalon állnak. Teherán tetszését elnyerte, hogy a törökök Katar mellé álltak, amikor Szaúd-Arábia és a többi öbölmenti állam terrorizmus és szélsőségesség támogatásával vádolta meg Dohát. Erdogan a nyáron katonákat is küldött Törökország katari támaszpontjára, amikor a Perzsa-öböl menti emírség lényegében gazdasági blokád alá került. Nyilván megvolt a közös nevező: Dohához hasonlóan Ankara is támogatta a Hamasz palesztin terrorszervezetet, illetve a Muzulmán Testvériséget.

Teherán mindenesetre sikernek könyvelheti el, hogy nem síita országokat (Katar, Törökország) is sikerült a maga oldalára állítania, és kétségkívül ki fogja használni Jeruzsálem kérdését, hogy Izrael határai mentén feszültségeket szítson. Törökországnak pedig jól jött, hogy az otthoni problémákról elterelheti a figyelmet. A Jeruzsálemmel kapcsolatos heves retorikával pedig nemcsak országában, hanem az egész Közel-Keleten támogatókat tud szerezni. Elemzők ugyanakkor úgy vélik, számításai végül nem fognak bejönni, ahogy korábban sem. A török–amerikai kapcsolatok mindenesetre újabb mélypontra süllyedtek.

A közel-keleti erőviszonyok, illetve szövetségek tehát rendkívül összetettek és képlékenyek, sőt vannak országok, amelyek még bonyolultabbá teszik a helyzetet. Ott van például Jordánia: királya Erdogant látja Jeruzsálem kérdésében szövetségesnek. Amman ugyanis attól tart, Trump döntésével elveszítheti a jeruzsálemi muszlim és keresztény szent helyek fölötti ellenőrző-felügyelő szerepét. A jordániai vezetés a népharagot sem hagyhatta figyelmen kívül (lakosságának fele palesztin), éppen ezért Abbász és Erdogan mellé állt. A fejlemény alaposan próbára teszi az Egyesült Államok és Jordánia kapcsolatát is, hiszen a palesztin és a török elnök is kemény retorikát enged meg Washingtonnal szemben. Kérdés, hogy Amman mennyire meri kockáztatni stratégiai kapcsolatát az Egyesült Államokkal, amikor egyre jobban rászorul az amerikai gazdasági és katonai segélyekre.

Ami Európát illeti, Izrael a következő évben sem várhat pozitív hozzáállást Jeruzsálem kérdésében. Az uniós vezetők egyértelművé tették, hogy nem hajlandóak követni Trump példáját, továbbra is kitartanak amellett, hogy Jeruzsálem státuszáról tárgyalásokon kell megegyezni. Az izraeli miniszterelnök 22 év után először vett részt Brüsszelben az uniós külügyminiszterek ülésén, mindhiába. Már magát a látogatást is többen bírálták, mert Litvánia egyoldalúan, nem a megszokott formalitásokon keresztül hívta meg. Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ezért gyorsan biztosította Mahmúd Abbászt arról, hogy 2018 elején őt is várják egy ilyen ülésre. Kelet-Európában azonban jobb a helyzet: Csehország támogatását fejezte ki Trump döntése mellett, Magyarország pedig megakadályozta azt az európai közös nyilatkozatot, amelyben elítélték volna az elnöki lépést.

Érdekes fejlemény, hogy miközben Nagy-Britannia vagy Franciaország határozottan elítélték Trump döntését, India nem foglalt állást. Az indiai külügyminisztérium egy rövid közleményt adott ki, amely azt tartalmazta, hogy India álláspontja következetes, és független harmadik féltől. Több arab állam nemtetszését fejezte ki India felé. Az ázsiai ország ugyanis egykor az elsők között volt, akik látványosan a palesztin ügy mellett kampányoltak. Természetesen a színfalak mögött Izraellel is volt kapcsolatuk. Narendra Modi miniszterelnöksége alatt viszont már a nyilvánosság előtt is felvállalták a két ország közötti jó viszonyt. Modi az első indiai kormányfő, aki Izraelbe látogatott, a Palesztin Hatóság központjába, Ramallahba viszont nem ment el, pedig a világ vezetői mindkét helyre el szoktak menni. Modi Kelet-Jeruzsálemre se tett utalást idén, amikor Abbászt fogadta Új-Delhiben.

Olvasson tovább: