Kereső toggle

Hova vezet a hollywoodi botránysorozat?

A bűnös város

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ahogy telnek a hetek a Weinstein-ügy kirobbanása óta, egyre durvább és ocsmányabb csontvázak dőlnek ki az álomgyár szekrényéből. Sokan bizakodóak, remélve, hogy végleg véget ér a „perverz férfiak rémuralma”, ám a történelem óva int minket mindennemű naivitástól.

Hollywood mindig is a bűn szinonimája volt, egy paradicsomi hely, ahol a ragyogás jelen van, az erkölcs viszont nincs” – foglalta össze egyetlen mondatban Kenneth Anger az elmúlt időszakban kirobbant skandalumsorozat hátterét a The Hollywood Reporternek adott interjújában. A kilencvenéves okkultista szerző a filmipar legidősebb bulvársajtósa, aki a hatvanas években olyannyira sokkolta a közvéleményt Hollywood Babylon című, először 1959-ben megjelenő botránykönyvével, hogy azt 10 nappal az 1965-ös, második kiadása után be is tiltották. Végül egy évtizeddel később publikálták a művet, amelyben a filmrendezőként és színészként is tevékenykedő underground művész kendőzetlenül és rendkívül naturalisztikusan veszi sorra a filmgyár történetének legsokkolóbb fejezeteit.

A nyíltan sátánista szerző szerint Hollywood már az ősidők óta mesteri módon gyártja a botrányokat, ezért egyáltalán nincsen meglepve a Weinstein-ügy óta gombamód szaporodó lelepleződéseken. Merthogy a darabokra szedését világhírű filmproducert követően más nagyágyúk is reflektorfénybe kerültek. Kevin Spacey Oscar-díjas amerikai színészt egy sor munkatársa vádolta meg azzal, hogy szexuálisan zaklatta őket. A legelső vádat Anthony Rapp fogalmazta meg, akit a gyanú szerint még 14 éves korában molesztált a rendező. A közvéleményt külön sokkolta Spacey reakciója a vádakra, amelyben azzal próbált meg védekezni, hogy részeg volt, és egyébként is, mostantól homoszexuálisként éli az életét. Előkerültek Dustin Hoffman perverz ügyei is, aki még a nyolcvanas években inzultált egy tinédzser gyakornoklányt Az ügynök halála című film forgatásán. Az elmúlt hetekben cikkeztek Charlie Sheenről is, aki egy 13 éves fiút vett rá, hogy feküdjön le vele, míg Steven Seagal állítólag mutogatta a meghallgatáson nemi szervét, Louis C. K. akaratuk ellenére végzett önkielégítést nők előtt, Jeremy Pivent pedig öten vádolják azzal, hogy sarokba szorította és fogdosta őket. S a sort, ha nem is a végtelenségig, de hosszasan lehetne folytatni. S bármennyire sokkolja is a közönséget a szinte minden napra jutó újabb dermesztő beszámoló, sajnos a valós probléma ezeknél jóval elemibb és súlyosabb.

Pedofilhálózat

Sok újságíró, közszereplő és véleményformáló igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a zaklatási ügyekkel kapcsolatban rendszerszintű a „válság” a szórakoztatóiparban. Az egyik leginkább vérlázító és ki nem beszélt téma a hollywoodi pedofilkörök tevékenysége. Az úttörő a kiskorúakkal kereskedő filmesek körének leleplezésében Corey Feldman volt, akit viszont sem a sajtó, sem a közvélemény nem vett igazán komolyan furcsa öltözködése és bizarr énekes fellépései miatt. Feldman állítása szerint a legjobb barátját, Corey Haimot 11 éves korától kezdve rendszeresen megerőszakolta egy producer. Úgy fogalmazott, a tettesek ide-oda passzolgatták kiskorú áldozataikat. A titkos pedofil körről szóló vádakat azóta megerősítette Elijah Wood és Sean Astin is, akik főszerepet játszottak A Gyűrűk Ura-trilógiában.

Az Index a napokban itthon is felhívta a figyelmet az An Open Secret nevezetű filmre is, amit még 2015-ben rendezett Amy Berg Oscar-díjra jelölt filmrendező. A dokumentumfilmben egykori gyerekszínészeket szólaltattak meg, akik kendőzetlenül vallottak arról, hogyan erőszakoskodtak velük a filmipar nagyjai. „A film, amit Hollywood nem akar, hogy láss” – reklámozták a leleplező művet, miután a forgalmazók sora állt el attól, hogy piacra dobja az alkotást. Annak ellenére, hogy a szakma elitje válogatott szavakkal dicsérte Berg filmjét, arra már senki nem vállalkozott, hogy Hollywood maga öntse ki saját szennyesét. Végül két kisebb forgalmazó húsz amerikai városban vállalta a vetítést, de az alkotók a cél érdekében ingyen közzétették a teljes dokumentumfilmet az interneten. Azóta több millióan látták a feltöltött anyagot, amiből többek között az is kiderült, hogy az X-Men filmek atyja, Bryan Singer, valamint munkatársai, Brian Peck és Gary Goddard hogyan erőszakoskodott fiatal fiúkkal.

A legtöbb esetben a gyerekszínészekkel foglalkozó szakemberek különféle ajándékokkal és más kiváltságok biztosításával a kiskorúak bizalmába férkőztek, majd a kellő időben ajánlatot tettek nekik a szexuális aktusra, azt hangsúlyozva – mintha csak igazolni akarnák Kenneth Anger megsemmisítő maximáját Hollywood és a bűn azonosságáról –, hogy ez a showbizniszben teljesen elfogadott és természetes dolog. A pedofíliával megvádolt rendezők, színészek és producerek általában pár hónap büntetést követően szinte szó szerint „ott folytathatták, ahol abbahagyták”. Volt, aki a börtönből szabadulva azonnal folytathatta a gyerekek toborzását a Nickelodeon produkciói számára. De hasonlóan Woody Allen hányingerkeltő tetteinek elfedezéséhez, a népszerű filmrendező, Bryan Singer is minden probléma nélkül rendezhet továbbra is a filmgyár számára annak ellenére, hogy a kilencvenes években arra kényszerített fiatal színészpalántákat, hogy meztelenül zuhanyozzanak előtte, majd egy 17 éves fiút meg is erőszakolt. Singer a napokban fejezte be a Queen együttesről szóló életrajzi filmjét.

Százéves háború

Mint annyi mindenre az életben, a jelenlegi botránysorozatra is illik az a bölcs salamoni mondás, hogy nincs új a nap alatt. Ahogyan azt egy hónappal ezelőtt megírtuk, (Ragadozók klubja. Mit üzen a Weinstein-botrány? Hetek, 2017. október 20.) Hollywoodnak közel száz éves tapasztalata van a különféle zaklatási ügyeket és azok elrendezését illetően. Meglepő, de majdnem egy évszázaddal ezelőtt hasonló botránysorozat rázta meg a Los Angeles-i „álomgyárat”, aminek még ekkora távlatból is rendkívüli tanulsága van. Kenneth Anger Hollywood Babylonja tételesen végigveszi a ’20-as évek főbb skandalumait, amik alapjaiban rengették meg a filmes világot.

1920 szeptemberében valóságos hidegzuhanyként érte a színésztársadalmat a hír, hogy a világ legszebb nőjének tartott Olive Thomas mérgezésben meghalt Párizsban. A halál okát a kiérkező orvosok abban állapították meg, hogy a nő túl sokat vett be férje, Jack Pickford szifilisz elleni orvosságából. A duó a sajtóban hollywoodi álompárként volt beállítva, akik befutott színészként gondtalanul élik fényűző életüket. A valóságban azonban a pletykák szerint a férj igazi nőfaló és súlyos heroinfüggő volt, míg felesége komoly depresszióban szenvedett. A tragikus eset olyannyira felháborította a társadalmat, hogy több szervezet bojkottot hirdetett a filmgyárral szemben. George Mundelein chicagói bíboros egészen odáig ment, hogy könyvet adott ki Hollywood veszélyei: Figyelmeztetés a fiatal lányok számára címmel. Az „álompár” másik tagja, Pickford is tragikusan végezte: 36 évesen belehalt a mértéktelen alkoholizmusba.

A szépségikon halála olyannyira uralta a bulvársajtót, hogy mellette eltörpült egy másik drámai öngyilkosság, amit Bobby Harron követett el. A több mint 200 filmben szereplő színész egy New York-i hotelszobában végzett magával, miután egy készülő szuperprodukcióhoz a rendező az eredeti tervekkel ellentétben mégsem őt kérte fel a főszerepre. Szinte egy év sem telt el, mire újabb, már-már kezelhetetlen szituáció rázta meg a filmipart.

Roscoe Arbuckle. A vád szerint úgy megerőszakolt egy színésznőt, hogy az belehalt sérüléseibe.
Roscoe „Dagi” Arbuckle neve ma már nem sokat mond a rajongóknak, de a húszas években elképesztően népszerű komikus volt, aki többek között Charlie Chaplin mentoraként is tevékenykedett. A vízvezetékszerelő-segédként dolgozó megtermett legényt váratlanul fedezte fel Hollywood. Karrierje pár év alatt meredeken ívelt felfelé, 21 dolláros heti fizetése négy év alatt 5000-re ugrott. Amikor a Paramount szerződtette, Arbuckle óriási partit szervezett Bostonban, amire berendelt 12 prostituáltat is. Amikor a prostituáltak vetkőzni kezdtek egy asztalon, egy karakán biztonsági őr ráhívta a rendőröket a mulatozó filmesekre. Korabeli sajtóinformációk szerint a partin részt vevő neves producereknek hatalmas összeget kellett fizetniük a polgármesternek, hogy nyelje le az incidenst. Pár évvel később viszont már nem lehetett ennyire egyszerűen elintézni.

A „Dagi” becenévre hallgató színész sikert sikerre halmozott, így a Paramount egy hárommillió dolláros szerződést ajánlott neki. A gigantikus összeget ünnepelendő, Arbuckle más férfiakkal és egy sor fiatal lánnyal egy San Franciscó-i hotel 12. emeletének két lakosztályát bérelte ki. A szeptember eleji, több napig tartó partin aztán igazi dráma vette kezdetét, amikor a részeg filmsztár rátámadt Virginia Rappe színésznőre, és a vádak szerint brutális módon megerőszakolta. A szemtanúk beszámolói szerint a 25 éves nő torkaszakadtából üvöltött, majd amikor rátaláltak, le voltak szaggatva róla a ruhái. Rappét azonnal kórházba kellett szállítani, ahol négy nappal később belső sérülések miatt meghalt. Száz év távlatából borzasztóan nehéz megfejteni a felmerülő kérdéseket, annyi bizonyos, hogy a több hónapon át tartó tárgyalássorozat végül egy meglehetősen furcsa szövegezésű bocsánatkérő nyilatkozattal ért véget a bíróság részéről, amelyben felmentették a vádlottat. A másik oldalon viszont több olyan hír is napvilágot látott, mely szerint Arbuckle egy jégdarab és pezsgős üveg használatával erőszakoskodott áldozatán. Pletykák szerint még a nyomozást sem indították volna el, ha az egyik rendőr nem ért volna tetten a kórházban egy, az orvosi leletekkel éppen meglépni készülő ismeretlent.

Bár az igazságszolgáltatás felmentette a nemi erőszak és emberölés vádja alól, a sajtó és a közvélemény valósággal keresztre feszítette Arbuckle-t. Beszédes az is, hogy a tárgyalások után a Paramount Pictures azonnal kirúgta a színészt. A San Francisco Examiner 97 évvel ezelőtt azt írta: „Hollywoodnak abba kellene hagynia, hogy San Franciscót a szemetesének használja”. A keresztény közösségek Arbuckle filmjeinek betiltását követelték, volt olyan mozi, ahol szó szerint letépték a vásznat, amin éppen a komikus filmjét vetítették. A színésznek minden felhalmozott pénze ráment az ügyvédi díjakra, végül súlyos alkoholproblémák miatt 46 évesen meghalt.

A következő években olyannyira elszaporodtak a droggal, zaklatással és gyilkosságokkal kapcsolatos botrányok Hollywoodban, hogy a filmgyárnak lépnie kellett. Megelőzve a bajt, Will H. Hays-t bízták meg azzal, hogy a republikánus pártban szerzett politikai hátterét felhasználva állítsa helyre a szakma imázsát. Hays rövid időn belül a sajtó, a politika és a filmes világ kezelésével látszólag megrendszabályozta, megmentve ezzel a mai napig „virágzó” filmipart. (Aranykor vagy luxusnyomor? Hetek, 2017. április 13.)

„Fátylat a múltra”

Az elmúlt száz év tapasztalata azt mutatja, hogy bármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy most valami tényleg megmozdult, sajnos valószínűleg semmi nem változik. Bár megdöbbentenek bennünket a naponta érkező borzasztó történetek, egy sor leleplezett színész, producer és rendező miatt Hollywood nem fog kifordulni önmagából. A rengeteg értékes alkotás mellett egy olyan, intézményesült perverz szabályrendszer és kultúra manifesztálódik a városban, amelyet sem száz éve, sem most nem képes megreformálni néhány száz cikk, vagy akár a teljes társadalom haragja. Ahogyan a szórakoztatóipar Hays idejében, úgy most is felismeri, hogy néhány látszólagos intézkedés után a nézők százmilliói ugyanúgy önteni fogják a dollármilliárdokat a filmmogulok feneketlen zsebeibe, mint azelőtt. Mindössze kis ráncfelvarrásra van szükség, hogy akik most #metoo hashtaggel tiltakoznak, ismét popcornt ropogtatva rajongjanak új kedvenceikért. Akik között sajnos ismét lesznek Weinsteinek, Spacey-k és Corey Haimok.

Külön tanulsága az elmúlt heteknek, hogy a mindenkori sajtó mennyire képes befolyásolni a közvéleményt. Ahogyan száz éve a bírósági ítélet ellenére gátat szabtak a „Dagi” visszatérésének, úgy ma is a különféle orgánumok gyakorolják az igazságszolgáltatást a felmerülő ügyekben. Ugyanazok a lapok, amelyek éveket ültek a Weinstein-sztorit feldolgozó első cikken, most százával ontják magukból a leleplező írásokat. A változás örvendetes, de azt is megmutatja, hogy ma már a média dönti el, hogy mikor kívánja kiteregetni a ragadozók szennyesét. S ha úgy tetszik, akkor Hollywooddal együttműködve tovább hagyja dolgozni a pedofil rendezőket, vagy Oscar-díjat ad a notórius zaklatóknak.

Olvasson tovább: