Kereső toggle

A koronaherceg egész pályás letámadása

Sivatagi Show

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyik meglepetést a másik után okozza Szaúd-Arábia júniusban kinevezett koronahercege, Mohamed bin Szalmán. Az elmúlt hetekben a trónörökös előbb közölte, hogy országa úgymond visszatér egy „mérsékelt és toleráns” iszlámhoz, a szélsőségességet pedig „hamarosan elpusztítja”, majd letartóztatta az országot uraló Szaúd-klán 11 tagját (köztük a világ leggazdagabb arab emberét), gyakorlatilag eltüntette Libanon miniszterelnökét, és háborús konfliktus közelébe sodorta az országát Iránnal egy, a szaúdi főváros felé kilőtt jemeni rakéta miatt.

A 32 éves Mohamed bin Szalmán október végén azzal lepte meg egy rijádi befektetési konferencia 2500 résztvevőjét, hogy kijelentette: Szaúd-Arábia úgymond visszatér „egy mérsékelt iszlám gyakorlásához, amely nyitott a világra és minden más vallásra”. Mohamed bin Szalmán szerint Szaúd-Arábia 1979-ben tért el a „mérsékelt iszlámtól”, azóta került szélsőséges ideológiák befolyása alá – a trónörökös beszédében ezeknek az ideológiáknak az elpusztítását ígérte.

A „mérsékelt iszlám” hazugsága

Ám ha a koronaherceg komolyan mondja, hogy országa 1979-ig valamiféle „mérsékelt iszlám” oázisa lett volna, nem ismeri saját hazája és dinasztiája történetét. Az Arab-félsziget egymással időnként gyilkos rivalizálásban álló törzsi vezetői közé tartozó szaúdi dinasztia ismert története a 18. századra nyúlik vissza, amikor a félsziget törzsfőinek egyike, Muhammad ibn Szaúd emír szövetséget kötött a korabeli arabok életmódját erkölcsileg romlottnak, vallási szokásaikat (például Mohamed és rokonai sírjának tiszteletét) bálványimádásnak minősítő kérlelhetetlen szunnita „reformátorral”, Ibn Vahhábbal. Az emír és a fanatikus hittudós szövetsége rövid idő alatt felforgatta Arábia lakóinak életét – bár a szaúdi monarchia csak a 20. század húszas éveiben lett az „iszlám szent helyeinek” őrzője. (Szaúd-Arábia születéséről és 20. századi történetéről szóló ötrészes sorozatunk a Hetek 2012. október 26. és november 30.-a közötti lapszámaiban jelent meg, míg Szaúd-Arábia és a globális iszlamista terrorizmus kapcsolatával a Hetek 2015. augusztus 19-i számában foglalkoztunk.) Szaúd-Arábia, illetve a Szaúd-klán hatalma tehát az iszlám legszélsőségesebb irányzatából jött létre; története pedig évtizedek óta összefonódik a globális iszlám terrorizmus leghírhedtebb figuráinak tevékenységével.

A dinasztia és a vahabizmus muszlim világban betöltött szellemi befolyását Mekka és Medina 1920-as évekbeli elfoglalása alapozta meg (ezt követte 1932-ben a Szaúd-Arábiai Királyság megalapítása), ám politikai befolyásuk növekedéséhez kellett az Arab-félszigeten az 1950-es évektől fellendülő kőolaj-kitermelés is. Az 1973-as jóm-kippúri háború után az Arab-félszigetet elárasztotta az égbe szökő olajáraknak köszönhető pénz. Olajkutak, új városok emelkedtek ki a semmiből, autópályák hálózata szelte át a félszigetet. A mérhetetlen mennyiségű olajbevételből Szaúd-Arábia a vahabizmus világméretű exportjára törekedett. A szaúdi „vahabizmus-export” révén Fekete-Afrika nyomortelepeitől Pakisztánig, később Algériától Nyugat-Európa országain át Boszniáig egyenmecsetek százai emelkedtek ki a földből. Milliárdos példányszámban egységes, szaúdi hittudósok által szigorúan ellenőrzött Korán-fordítások és -magyarázatok, szaúdi fenntartású vallási iskolákban tanult vallási elöljárók érkeztek a mecsetekbe, ahol az iszlám legszigorúbb előírásai szerint terelgették a rájuk bízott muszlimokat.

De miért emlegeti a koronaherceg 1979-et mint azt a dátumot, amikor Szaúd-Arábia úgymond letért a mérsékelt iszlám útjáról?

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: