Kereső toggle

A félholdak csatája

Síita–szunnita ütközet a Közel-Keletért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Szaúd-Arábiában elinduló változásokról szólt múlt heti címlapsztorink. Most egy amerikai-izraeli geopolitikai szakértőt, Shay Hershkowitzot kérdezzük arról, milyen kimenetele lehet az eseményeknek az egész térségre nézve?

Mi váltotta ki a legutóbbi drámai eseménysort Szaúd-Arábiában?

– Ami Libanonban és Szaúd-Arábiában történik, azok nemcsak helyi események, az uralkodó család belügyei, hanem szélesebb összefüggéseket érintenek. Egyik oka a szaúdi külpolitika elmúlt évekbeli kudarcsorozatának, hogy Jemenben folyamatos háború zajlik, amelyet Rijád anyagi erőfeszítései és számos katonai áldozat ellenére sem tudott megnyerni, és ennek a konfliktusnak nem is látszik a pozitív kimenetele. Szíriában a szaúdiak által vezetett koalíció nem sok eredményt tudott felmutatni, különösen Irán aktivitásához képest, de az amerikai koalíció és Törökország is sikeresebben szerepelt az ISIS ellen. Irakról a szaúdiak sokáig mintha elfeledkeztek volna, és csak most kezdenek el aktívabban odafigyelni erre a térségre, miután az iráni, a török és a kurd befolyás megerősödött az országban, de ez valószínűleg már késő. Így aztán egyedül Libanon maradt számukra, ahol a befolyásukat érvényesíthetik, és érthetően nagyon zavarta őket, hogy Hariri miniszterelnök aktívan együttműködött az iráni befolyás alatt álló Hezbollahhal. Emiatt kényszerítették lemondásra a legutóbbi rijádi látogatása során. Az új szaúdi politika most egyértelműen arra épít, hogy az Egyesült Államok és Izrael segítségével megpróbálják visszaszorítani Irán növekvő befolyását a térségben. A síita félholddal szemben egy új – eddig nem látott – hatalmi centrum kezd kialakulni.    

Hogyan függ össze mindez a királyi család tucatnyi befolyásos tagjának a letartóztatásával?

– A koronaherceg, Mohamed bin Szalman (akit rövidítve csak MBS-ként emlegetnek) egyrészt le szeretne számolni a belső ellenzékkel, de ennél messzebb mutató céljai is vannak: felismerte, hogy a fiatal szaúdi generáció nagyobb szabadságot vár el, és ezért lazítani akar a vallási elit, valamint az iszlám hatóságok merev kontrollján az országban. Ez egybevág hatalmi céljaival, és ezért is kezdeményezett bizonyos társadalmi reformokat. A letartóztatások főleg olyan személyeket érintettek, akik kritikusak voltak Szalman királlyal és a koronaherceggel szemben.

Szerepet játszhatott a leszámolásban az is, hogy egyes sajtójelentések szerint az őrizetbe vett hercegektől összesen 800 milliárd dollár vagyont koboztak el?

– Feltétlenül. MBS nemcsak a személyes leszámolás miatt foglaltatja le ezt a hatalmas vagyont, hanem azért is, mert Szaúd-Arábia mély gazdasági, strukturális gondokkal küzd, elsősorban a kőolajtól való egyoldalú függősége miatt. Tisztában van azzal, hogy az ország csak akkor tudja fenntartani az életszínvonalát és a regionális szerepét, ha megpróbálja több lábra állítani. Ezt a célt szolgálja a koronaherceg nagyszabású terve, ami azt tűzte ki célul, hogy Szaúd-Arábia 2030-ra globális gazdasági csomóponttá váljon. Ehhez pedig sok-sok pénzre van szüksége, és a lefoglalt vagyon könnyen megszerezhető, „talált pénznek” számít, még akkor is, ha MBS szerintem nem fogja a teljes, 800 milliárd dollár körüli vagyont elkobozni a hercegektől. Egy ekkora tőkeelvonás ugyanis világméretű pénzügyi felfordulást eredményezhet, és ennél kisebb összeggel is be tudja indítani a tervezett új projektjeit.  

A külső vonatkozások között említette Libanont. Lehetséges, hogy itt lesz a szaúdi–iráni regionális versengés következő frontvonala?

– Igen, és ehhez érdemes végignézni, hogy hol ütközik már most a két közel-keleti hatalom egymással. Jemen, Szíria, Irak mellett most valóban Libanon a legfontosabb frontvonal. A szaúdiak nem engedhetik meg azt, hogy az iráni befolyás alatt álló Hezbollah maga alá gyűrje az egész államszervezetet, és ezért mondatták le Szaad Haririt. Libanonban még van lehetősége Rijádnak a beavatkozásra, míg a többi, említett konfliktusországban inkább vesztésre állnak. Több elemző szerint a szaúdiak arra játszanak, hogy bizonytalanságot keltsenek Libanonban, arra számítva, hogy a Hezbollah  hatalmának megerősítése érdekében kénytelen lesz belemenni egy kockázatos háborúba Izrael ellen.

Ez úgy hangzik, mintha Szaúd-Arábia odalökné Izraelt koncként a Hezbollah elé, hogy a saját hatalmát megerősítse Libanonban. Hogyan fér ez össze az új keletű amerikai–izraeli–szaúdi szövetséggel? Egy szövetségestől ez nem éppen barátságos magatartás, ha a „piszkos munkát” – jelen esetben a Hezbollah meggyengítését – a partnerével akarja elvégeztetni…

– Izrael számára nem feltétlenül hátrányos egy korlátozott katonai konfliktus a Hezbollahhal. A legtöbb izraeli szakértő elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezzen, bár lehet látni, hogy Netanjahu miniszterelnök igyekszik a lehető legtovább elodázni a katonai eszközök használatát. A Hamasszal szemben is ezt a stratégiát követi, azonban neki is reagálnia kell arra, ha a Hezbollah súlyos provokációt követ el. És ez a provokáció nemcsak Libanon, hanem Szíria irányából is érkezhet, mert a Hezbollah ott is aktívan jelen van.

Veszélyes provokáció volt az is, hogy Jemenből ballisztikus rakétát lőttek ki a több száz kilométer távolságban fekvő Rijádra. A szaúdi rakétavédelem – amerikai eszközökkel – semlegesítette a támadást, de könnyen háború keletkezhetett volna, ha célba talál, mondjuk a főváros nemzetközi repülőterén, amit állítólag a jemeniek célba vettek.

– Nem ez volt az első alkalom, hogy Jemenből rakétát lőttek ki Szaúd-Arábiára. Tavasszal, ha jól emlékszem, áprilisban volt már egy hasonló támadás. Az ilyen provokációk mögött nyilvánvalóan az irániak állnak. Ha igazán nagy rombolást akartak volna elérni, akkor nagyobb robbanófejjel szerelik fel a rakétát, így azonban szerintem inkább szimbolikus üzenete volt a kilövésnek Teherán részéről a legutóbbi szaúdi lépésekkel és személyesen a koronaherceggel szemben. Senki nem tudja azonban, hogy a szaúdiak mit tekintenek vörös vonalnak, ami után készek akár a közvetlen katonai lépésekre is Iránnal szemben.

Ezek szerint bármelyik pillanatban kitörhet az új közel-keleti háború?

– Elvileg igen, legfeljebb az tompíthatja ezt a veszélyt, hogy a Közel-Keleten nem szoktak télen háborút kezdeményezni, inkább késő tavasszal vagy nyáron, amikor az időjárás kedvezőbb.

Említette Trump elnököt, hogy aktívan támogatja a szaúdi befolyás kiterjesztését a térségben. Közben Oroszország Irán mögött áll. A nagyhatalmak szembenállása hogyan befolyásolja a hatalmi játszmákat a térségben?

– Úgy gondolom, hogy MBS előzetesen egyeztette a legutóbbi lépéseit Washingtonnal, és az, hogy végül meglépte azokat, jelzi, hogy a Trump-kormányzat is egyetért a koronaherceggel. Az oroszok ennél sokkal körültekintőbben járnak el a térségben. Egyrészt valóban támogatják Iránt, és ezen túl Szíriát, Irakot és a Hezbollahot is. Szalman király azonban nemrég történelmi látogatást tett Moszkvában, és abból, ahogyan Putyin fogadta, látszott, hogy Oroszország minden oldalon igyekszik az érdekeit érvényesíteni, beleértve Izraelt is. Nem érdekük, hogy egy regionális hatalmi centrum alakuljon ki a Közel-Keleten.

Szalman herceg a politikán kívül is reformokat ígért, és azt mondta, hogy szeretné a „mérsékelt iszlámhoz” visszavezetni Szaúd-Arábiát. Mennyire reális, illetve őszinte ez a célkitűzés?

Az al-Mamlaka felhőkarcoló Rijádban.
– Szerintem MBS valóban szeretne egy ilyen fordulatot megvalósítani, de ebben a nagyon erős vallási elit szemben áll vele. Valószínűbb, hogy a reformok apró dolgokban, például a nők jogainak óvatos kiterjesztésében, illetve gazdasági téren fognak megvalósulni, mintsem abban, hogy Szaúd-Arábia vallási helyett világi berendezkedést választana. Pedig reálisan látja, hogy Szaúd-Arábiának hosszabb távon változnia kell. De még ez is nagy konfliktusokkal járhat, és nem biztos, hogy a koronahercegnek lesz elég hatalma ahhoz, hogy megvalósítsa céljait.

Mi lehet ebben a bonyolult helyzetben Izrael érdeke, mi az optimális megoldás, és mi lenne egy apokaliptikus forgatókönyv?

– Rossz hír Izrael számára, hogy Amerika a szaúdiakra támaszkodva akarja megoldani a palesztin kérdést, ami kényszerhelyzetet jelent a megegyezésben. Az, hogy Trump újra a kétállami megoldást erőlteti, gyengíti Netanjahu koalícióját, és emiatt szerintem akár előrehozott választásokra is sor kerülhet Izraelben. Veszélyes lehet természetesen a Hezbollahhal egy katonai konfliktus, mert ha tudjuk is azt, hogyan kezdünk el egy háborút, akkor sem lehetünk biztosak abban, miként fogjuk befejezni. Nem mintha a Hezbollah le tudná győzni Izraelt, de a nála sokkal gyengébb Hamasz részéről is láthattuk, hogy fájdalmas veszteségeket képesek okozni, főleg a civil lakosságnak. Jó hír viszont, hogy Egyiptom és Jordánia mellett Szaúd-Arábia és az öbölországok többségével bővülhet a mérsékelt arab országok köre, ami ellensúlyozza a síita félhold megerősödését.

Olvasson tovább: