Kereső toggle

Miért? - A tömeggyilkosságok motivációs háttere

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amikor azt látjuk, hogy látszólag normális emberek egyik pillanatról a másikra véreskezű gyilkosokká válnak, felmerül a kérdés: hogyan jut el valaki odáig, hogy ismeretlenek tucatjait mészárolja le? Hogyan lesz valakiből tömeggyilkos? Mi készteti arra, hogy a végén magával is végezzen? Mit akar üzenni ezzel a világnak?

Október első napján helyi idő szerint késő este a 64 éves Stephen Paddock a Las Vegas-i Mandalay Hotel 32. emeletéről elkezdett tüzet nyitni a közelben koncertező 40 ezres tömegre. A felhalmozott fegyverarzenállal a milliomos ingatlantulajdonos összesen 59 embert ölt meg és további 527-et megsebesített. Ezzel a Las Vegas-i lett minden idők leghalálosabb tömeglövöldözése az Egyesült Államokban. A sajtó pillanatok alatt számos információt kiderített az elkövetőről, s elkezdte keresni a lehetséges indítékokat. Az Iszlám Államtól kezdve, a szélsőséges baloldali radikálisokon keresztül a szerencsejáték-függőségig sokféle ok állhat a háttérben. Szociológusok, pszichiáterek és kriminológusok már évek óta vizsgálják, milyen közös pontok lehetnek a legkegyetlenebb tömeggyilkosokban.

Kié a felelősség?

Alapvetően két tudományos perspektíva létezik az erőszakos bűncselekmények magyarázatára: az individuális és a társadalmi modell. Az előbbi szerint minden embernek a saját döntése, hogy elkövet-e valamit, vagy sem. A zavart állapot, a félelem és az agresszió valóban ösztönzőleg hathat, de sok embernél ezek nem vezetnek erőszakhoz. Így tulajdonképpen az ember egyéni felelőssége, hogy enged-e ezeknek a destruktív érzéseknek. A társadalmi modell viszont a környezet felelősségét vizsgálja, mely szerint a nem megfelelő szociális háló és környezet elősegítheti a drámai események megtörténtét.

Émile Durkheim francia szociológus hosszasan elemezte, hogy milyen kulturális tényezők játszhatnak szerepet az öldöklésbe torkolló mentális zavar kialakulásában. A kutatása során arra jutott, hogy az individuális társadalmakban sokkal kevesebb a szociális integráció a kollektivista társadalmakhoz képest, ezért gyakrabban válnak emberek magányos farkasokká. A tömeggyilkosok rendszerint izolált személyek, akik folyamatosan építik fel a társadalommal szembeni agressziójukat. Az elkövetők rendszerint egyedül érzik magukat az „ellenségekkel teli világban”, az iskolai lövöldözések is rendszerint a társadalmi beágyazódás hiányára vezethetők vissza. Peter Squires brit kriminológus hasonló véleményen van, szerinte nem a fegyverviselés engedélyezése, hanem a társadalom felépítése generálja az ilyen jellegű bűncselekményeket. Példaként felhozta Norvégiát, Finnországot, Svájcot és Izraelt, ahol sokkal erősebbek a szociális kapcsolatok, így ritkábbak az Egyesült Államokra jellemző tömeggyilkosságok is. Az erősebb társadalmi kapcsolatok támogatást, segítséget jelenthetnek, de segíthetik az előrejelzést és a megelőzést is.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: