Kereső toggle

Függetlenednének - Autonómiatörekvések az EU-ban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Úgy tűnik, újabb válsággal kell szembenéznie az Európai Uniónak, az európai integráció ugyanis regionális szinten is repedezni látszik. A kontinensen az önálló köztársasággá alakulásukról népszavazást tartó katalánokon kívül több olyan nemzetet és régiót találunk, melyek nagyobb autonómiát, vagy akár teljes függetlenséget szeretnének maguknak kivívni.

Bár a történelmi, kulturális, politikai tényezők országonként változnak, általánosságban elmondható, hogy Nyugat-Európa nemzeti függetlenségi mozgalmai főként erős gazdasággal rendelkező térségekben zajlanak, illetve a nemzeti törekvések az etnikai-regionális pártok választási sikereivel és döntéshozói pozícióba kerülésével felerősödtek az utóbbi időben. Elterjedt nézet, hogy az EU felépítése és megerősítése a nemzetállamok rovására a régiók előnyhöz juttatásával történt, ami akár vissza is üthet. Az alábbiakban azokat a legjelentősebb törekvéseket foglaltuk össze, melyek átrajzolhatják Európa térképét, különösen, ha a katalán példa ragadós lesz.

Katalónia

Katalóniában 7,5 millióan élnek, Spanyolország GDP-jének 20 százaléka is ebből a térségből származik. Az oktatás, rendőrség, egészségügy és néhány más terület saját kormányuk hatáskörébe tartozik, ellenben az adózás, külpolitika, infrastruktúra Madrid kezében van. Az 1979 óta élvezett jelentős mértékű autonómia ellenére Katalónia régóta többet szeretne, egyik indokként arra hivatkozva, hogy sokkal többel járul hozzá a közös büdzséhez, mint amennyit a központi kormánytól visszakap.

A múlt vasárnapi referendum egyik előzménye, hogy 2006-ban a spanyol és a katalán parlament megegyezett Katalónia új státuszáról. 2010-ben azonban az alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte az ezt körvonalazó okmány egyes cikkelyeit, és Spanyolország „megbonthatatlan egységére” hivatkozva törölte a „katalán nemzet” kifejezést, illetve nem engedélyezte, hogy a katalán nyelv legyen a regionális adminisztráció első nyelve. Ennek nyomán felerősödtek az önrendelkezési jogot, illetve egy ezzel kapcsolatos népszavazást követelő hangok.

2015-ben a katalán parlamenti választások után szeparatista pártok alkothattak koalíciót. Ez a parlament tűzte ki ez év október 1-jére a mostani referendumot még tavaly szeptemberben, ám egy napra rá az alkotmánybíróság semmisnek nyilvánította a döntést. Az Ara.cat katalán portál a hét elején hozott nyilvánosságra videófelvételeket arról, hogyan szervezték meg a katalánok szinte földalatti mozgalom aktivistáiként, hogy voksolhassanak. Miután három hónappal korábban a spanyol kormány 10 millió szavazólapot elkobzott, Dél-Franciaországban nyomtattak és rejtettek el újakat. Ezeket aztán teljes titokban csempészték rendeltetési helyeikre (például egy autó előrement, majd jelezte az utána jövő „szállítóknak”, hogy vannak-e rendőrök az úton). A referendumhoz használt urnákat (átlátszó műanyag dobozokat, melyekbe a katalán kormány jóváhagyásával boríték nélkül lehetett bedobni a voksokat) Kínából rendelték az Alibabán keresztül, és napokig a barcelonai kikötőben tárolták őket.

A másik fél ugyanilyen elszánt volt. Miután a spanyol kormány alkotmányellenesnek nyilvánította a referendumot, a bíróság elrendelte a rendőrség beavatkozását. A több mint kétezer szavazóhelyből közel 320-at bezártak, a már leadott voksokat sok helyen elkobozták, miközben amatőr videófelvételek tanúsága szerint indokolatlan és elképesztő brutalitást alkalmaztak.

Az 5,3 millió regisztrált szavazóból így is 2,26 millióan járultak az urnákhoz, akiknek 90 százaléka igent mondott Katalónia elszakadására és önálló köztársasággá alakulására – a távolmaradók nagy száma is jelzi, hogy az elszakadást nem támogatók közül sokan bojkottálták a referendumot; a maradáspártiak nem is szerveztek hivatalos kampányt.

Baszkföld

Madrid akár duplán is veszíthet, ha nem sikerül a katalánokkal megegyezni, hiszen a baszkok is könnyen „fellázadhatnak”. Baszkföld a múlt század első felében már félautonóm önkormányzatokkal és saját adóhatósággal rendelkezett, melyeket Franco szüntetett meg. Ezt követően alakult meg az ETA terrorszervezet 1959-ben, amely több mint fél évszázad alatt 829 ember életét oltotta ki robbantásos merényletekben. 2010-ben felhagyott a véres akciókkal, és elkötelezte magát, hogy békés eszközökkel küzd az autonómiáért.

Amikor az alkotmánybíróság illegálisnak minősítette az akkor még csak tervezett katalán népszavazást, az ETA kilátásba helyezte, hogy a referendum eredményei meghatározzák majd Baszkföld jövőjét is. Inigo Urkullu baszk elnök felszólította Madridot, hogy ismerje el a baszk és katalán nemzeteket, valamint döntési jogukat a saját jövőjükkel kapcsolatban.

Skócia

A skót függetlenségi törekvéseknek 2007-ben a Skót Nemzeti Párt (SNP) váratlan, a Labour 50 éve tartó többségének véget vető győzelme adott lendületet. Skócia első minisztere az SNP vezetője, Alex Salmond lett, akit 2011-ben újraválasztottak. David Cameron akkori brit miniszterelnökkel aláírt egy megállapodást a népszavazás 2014-es megrendezéséről. A szavazólapokon szereplő kérdésre: „Önálló ország legyen-e Skócia?” a voksolók 55 százaléka nemmel felelt. 2016 júniusában a Brexit kapcsán újra napirendre került az eurofil skótoknak az Egyesült Királyságból való kiválása, és ez év márciusában az SNP be is jelentette egy újabb referendum kiírását. A kedélyeket azonban jócskán lehűtötték a júniusi előrehozott választások, ahol az SNP 21 helyet veszített.

Korzika

Az 1769 óta Franciaországhoz tartozó Korzikán szintén előretörtek az önrendelkezésért küzdő pártok, és a 2015-ös regionális és parlamenti választásokon megszerezték a szavazatok többségét. Korábban – akárcsak a baszkoknál –, itt is egy terrorszervezet, a Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front (FLNC) tevékenységéhez kötődtek a nemzeti függetlenségi törekvések, most először viszont átkerülhettek politikai színtérre. A korzikaiak elsődleges követelése nem a teljes elszakadás, hanem autonóm státuszuk elfogadása. A 2014-ben a fegyveres harctól visszavonult FLNC azzal fenyeget, hogy ha ebben nem lesz előrelépés, a katalánokhoz hasonlóan kézbe veszik a sorsukat.

Flandria

A 2014-es választásokon a szeparatista Új Flamand Szövetség (N-VA) párt Flandria majdnem minden kantonjában fölényes győzelmet aratott, és Belgium új koalíciós kormányának legerősebb tagja lett.

A belga nemzeti mozgalom különlegessége például a skótokéval vagy a katalánokéval szemben, hogy valójában a többséget képviselik, hiszen a hollandul beszélők a lakosság 60 százalékát teszik ki. Céljaik és azok elérésének módjai is sajátosan belgának tekinthetők. Bart De Wever, az N-VA vezetője a 2014-es siker után csak a gazdaság szerkezeti átalakításáért cserébe volt hajlandó félretenni pártja alkotmánymódosító igényeit. Belgium ugyanis megosztott nemcsak a francia és a holland anyanyelv szerint, hanem gazdaságilag is. A függetlenségi törekvések egyik mozgatórugója, hogy a virágzóbb Flandria lakói nem akarják finanszírozni a gazdasági válsággal küzdő vallon területeket. Az N-VA tisztában van vele, hogy a flamandok többsége nem Flandria teljes függetlenségét kívánja kivívni, ezért mindkét országrész maximális autonómiáját jelölte ki célként.

Észak-Olaszország

Az 1991-ben megalapított Északi Liga nevű párt Olaszország Pó folyó körüli, általuk Padánia névre keresztelt részének függetlenné válásáért indított mozgalmat. Többféle elképzelés létezik; a legnagyobb támogatottságot élvező változat szerint a délieknél gazdagabb északi területek gazdasági szövetségbe tömörülnének. Lombardia és Veneto kormányzói saját régiójuk számára a legszélesebb körű autonómiát szeretnék kivívni; a kérdésben október 22-ére tűztek ki referendumot.

Forrnak az indulatok

Interjú Dr. Lénárt Andrással, a Szegedi Tudományegyetem Hispanisztika Tanszékének adjunktusával
– Mennyire tekinthető legitimnek a népszavazás?
– Egyáltalán nem tekinthető törvényesnek. A spanyol alkotmány nem tesz lehetővé ilyen referendumot, és a spanyol alkotmánybíróság is megtiltotta. A katalán önkormányzat azonban úgy véli, mindenkinek joga van az önrendelkezéshez. Tovább bonyolítja a képet, hogy a szavazás nemcsak a rendőri fellépés miatt vált kaotikussá, hanem azért is, mert a spanyol kormány elzárta a katalán önkormányzat elől a választói névjegyzéket; ezek után nem lehetett azt biztosítani, hogy csak a jogosultak szavazzanak. Sőt, többen is büszkén osztották meg a közösségi médiában, hogy egymás után 2-3 szavazókörben is szavaztak, mert nem volt informatikai összeköttetés a szavazóhelyiségek között.
– Miért vállalta be Spanyolország a rendőri erőszak alkalmazását? Miért nem volt elég illegitimnek nyilvánítani a szavazást, és figyelmen kívül hagyni?
– Ha Mariano Rajoy kormánya csak szavakban reagál, akkor ez „csak” egy alkotmányellenes szavazás, továbbra is hivatkozhatnak a fennálló törvényekre és az alkotmánybírósági döntésre. Így viszont a brutális reakció került reflektorfénybe, és ezzel teljesen ellentétes célt ért el Madrid. A kormány reakciója még a Katalónián kívül élő, a katalánok kiválását ellenző spanyolok számára is túlzás volt. Ha nem lép fel a kormány erőszakosan, akkor az eredeti felállás marad érvényben, vagyis hogy a spanyol alkotmány, a törvények, a spanyol nép elsöprő többsége és – még a katalán felmérések szerint is – a katalánok többsége ellenzi a függetlenséget. Most viszont egy szintre került a népszavazás megtartásának joga, illetve a kiválás joga; a spanyol sajtó egy része és a nemzetközi sajtó nagyobb hányada leegyszerűsíti a képet elnyomottak és elnyomók, Dávid és Góliát párharcára, és ezzel elterelődik a figyelem a lényegi kérdésekről.
– Milyen folytatás várható?
– Először is az elkövetkező pár napban fel kell dolgozni a történteket. Általános sztrájkot hirdettek Katalóniában, ami egyelőre sikeres. Közben az autonóm közösségben állomásozó spanyol rendőröket már több inzultus is érte a vasárnapi eseményekre reagálva, tehát egyáltalán nem kizárt, hogy lesznek még utcai összeütközések. A katalán kormányzat most egyeztetni szeretne a jövőről, kivizsgálni az erőszakos cselekményeket, valamint nemzetközi közvetítők segítségével tárgyalóasztalhoz ülni.
– Milyen nehézségekkel nézne szembe egy független Katalónia? Milyen kapcsolatra számíthatna például az EU-val és az eurózónával?
– Számos függetlenséget támogató katalán politikus kiemelte, hogy a független Katalónia is az Európai Unió része marad. Ez gyakorlatilag lehetetlen. Egy újonnan létrejött államnak végig kellene járnia azt a felvételi procedúrát, amelyen minden egyéb országnak keresztül kell mennie, hogy tel-jesítse a feltételeket. Az EU-tagság nem „öröklődik” át. Ráadásul gazdasági nehézséget jelentene, hogy a Katalóniában székelő multinacionális vállalatok, amelyek tevékenységéből – a turizmus mellett – Katalónia legnagyobb bevétele származik, már el is kezdték keresni a lehetőségét annak, hogy mely spanyol városba tegyék át a székhelyüket. Számukra ugyanis fontosabb, hogy az uniós gazdaság részei legyenek. Gazdasági szempontból még nem tudjuk, hogy ezek helyébe léphetne-e valamilyen más ország. Oroszország máris élénken érdeklődik, Kína sem szalasztaná el azt a lehetőséget, hogy egy új állam gazdaságában főszerepet játszhasson.
– Milyen következményekkel járhat ez a válság Spanyolország számára?
– A függetlenedéssel elveszítené a lakosságának közel 18 százalékát és a GDP-jének 20 százalékát. Másrészt hatalmas presztízsveszteség lenne. Katalónia, de mindenekelőtt Barcelona Spanyolország egyik ékköve, a turizmus fellegvára. Ezenfelül, ha a katalánoknak sikerülne ezt véghezvinniük, akkor Baszkföld is jogosan követelhetne valami hasonlót, és ettől kezdve beindul a dominóhatás.
A reálisabb forgatókönyv szerint nem lesz függetlenség. Tárgyalásos úton lehetne elérniük szélesebb autonómiát – ehhez azonban két fél kell, Katalónia tárgyalna, a spanyol kormány egyelőre nem, ehhez kérik Brüsszel közvetítését. Az Európai Parlament már napirendre vette a katalánkérdést, és remélhetőleg valóban elindulhat egy párbeszéd a két fél között.
Ha nem oldódik meg a válság, egyes katalán politológusok szerint még az sincs kizárva, hogy radikális independentista körök alakulnak, akár a baszk ETA mintájára is – ez persze a legrosszabb és remélhetőleg csak a feltevések szintjén létező prognózis.

Olvasson tovább: