Kereső toggle

Elhalasztott függetlenség, bizonytalan jövő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyelőre nem tudni, hogy milyen haszonnal járhat a spanyol ellenállással szemben kiharcolt katalán népszavazás: a függetlenséget nem kiáltották ki, de ha ezt meg is tennék, komoly problémákkal szembesülne Európa legfiatalabb állama.

Kedd este ismét hatalmas tömegek mozdultak meg a katalán fővárosban, ezúttal a katalán elnök, Carles Puigdemont parlamenti felszólalására várva; a vezető megkésett beszéde azonban nem hozott katarzist. Puigdemont mondhatni diplomatikusan kitért a független Katalóniát kihirdető drasztikus nyilatkozattétel elől. Csak közvetetten szólt a katalán kiválásról, melyet szerinte igenis megszavazott a nép, ugyanakkor fel is függesztette ennek azonnali végrehajtását néhány hétre. Mindazonáltal kifejezte, hogy Katalónia elnyerte a jogot egy független állam megalapításához, és a szavazás fényében már semmilyen más paradigmát nem hajlandóak elfogadni, ugyanakkor a kialakult feszültségen enyhíteni kíván. Ennek megfelelően dialógust kezdeményezett a spanyol központi kormányzattal a következő hetekre nézve, hogy kiutat találjanak az alkotmányos zsákutcából. Egyúttal persze elítélte Madrid reakcióját, különösen a szavazást szabotáló rendőri erőszakot.

A spanyol alkotmányos és politikai válság tehát még közel sem oldódott meg. Nemzetközi jogi szempontból kutyaszorítóba kerülne a független Katalónia, mivel mind Spanyolország, mind az EU támogatása nélkül kellene önálló lábra állnia. Az unió ugyanis egyértelműen kijelentette, hogy nem támogatja a kiválási törekvéseket, és a spanyol kormányzat és alkotmányos rend oldalára állt. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke szerint a függetlenség kihirdetésének semmi értelme, csak a párbeszédet lehetetlenítené el. A francia és német vezetés külön is megerősítette, hogy Katalónia magára marad, ha elszakad.

Ez gazdasági szempontból is válságos helyzetbe sodorná a jelenleg a spanyol és az uniós átlagnál is jobban teljesítő spanyolországi tartományt, aminek előszelei már most érezhetőek: egyes milliárdos cégek bejelentették, hogy áthelyezik székhelyüket Madridba (bár e tekintetben Barcelona polgármestere optimista: nem hiszi, hogy tömeges jelenséggé válna). Arról nem is beszélve, hogy még ha elölről is indíthatná az EU-s csatlakozást az újdonsült állam – a spanyol vétó ellenére -, átmenetileg elesne a közös piac és a szabad mozgás nyújtotta előnyöktől, illetve az EU-s kohéziós alapból jelenleg befolyó milliárdoktól. Ez a régiós kormányzat 42 milliárd eurós tartozásának fényében még inkább megfontolandó körülmény.

Egyelőre nem tudni, mit fog lépni Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök, ahogy azt sem, hogy a következő hetek mit hoznak. Ha a katalánok sikerre viszik a függetlenségi mozgalmat, ki tudja, milyen lavinát indítanak el, akár csak a közeli Baszkföldön, akár távolabbi területeken (például Skócia, Padánia (Észak-Olaszország), Flandria… stb.), ami teljesen felboríthatja az unió stabilitását. Ehhez képest apróság, hogy a nemzetközi jogászok eddig nem látott kihívással néznének szembe, és gyors jogalkotói munkára lenne szükség, hogy felzárkózzanak a frissen kialakult status quóhoz.

A legkonszolidáltabb megoldást egyesek szerint az hozná, ha a több milliós támogatottságot élvező autonómiával kapcsolatosan a spanyol kormányzat engedélyezné egy szabályos népszavazás kiírását, amelyre már többen el mernének és tudnának menni, mint október 1-jén, ahol a katalánoknak a csempészett urnákért valóságos közelharcot kellett vívniuk a spanyol rendőrséggel. Így egyértelműbbé válhatna, igazából mit is akar a katalán nép.

Olvasson tovább: