Kereső toggle

Fokozódó nyomás az izraeli miniszterelnökön

Össztűz alatt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Sara és Benjamin Netanjahu

Bár a tavaly novemberi amerikai elnökválasztás nyomán az Obama-érához képest sokkal inkább Izrael-barát kormányzat került hatalomra az Egyesült Államokban, a végéhez közeledő szíriai polgárháborúban a végső győzelem felé masírozó orosz-iráni koalíció megerősödése miatt teljesen jogosan aggódnak Jeruzsálemben. Arról már nem is beszélve, hogy a miniszterelnök és felesége elleni nyomozások éppen akkor áshatják alá az izraeli belpolitika stabilitását, amikor a Golán-fennsík szomszédságában Irán-barát milíciák vetik meg a lábukat. Túlélheti-e Netanjahu az ellene indult támadásokat?

Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő súlyos kritikát fogalmazott meg az ENSZ-közgyűlés 72. ülésszakának általános vitáján mondott keddi beszédében. „Nincsen határa az ENSZ őrültségeinek, ha Izraelről van szó” – mondta Netanjahu. Példaként az ENSZ Biztonsági Tanácsának az izraeli telepespolitikával szembeni határozatait említette. Azt pedig, hogy az UNESCO a részben Izrael által ellenőrzött Hebront palesztin világörökségi helyszínné nyilvánította, átverésnek nevezte, és kijelentette: „Ez rosszabb a hamis híreknél. Ez meghamisított történelem.”

Netanjahu a hat nagyhatalom által 2015-ben Iránnal megkötött atomalku kapcsán azt mondta, az egyezményt vagy módosítani kell, eltörölve azon pontjait, amelyek Teherán nukleáris programjának korlátozásait idővel feloldják, vagy pedig teljes egészében el kell vetni. Egyben ígéretet tett arra, hogy Izrael meg fogja akadályozni, hogy Irán katonai bázisokat hozzon létre Szíriában.

A latin-amerikai látogatása után az Egyesült Államokba érkezett izraeli miniszterelnök előzőleg melegen üdvözölte Donald Trump amerikai elnök ENSZ-közgyűlés előtt elmondott beszédét, amelyben Trump Észak-Korea esetleges teljes elpusztításáról beszélt és – Netanjahuhoz hasonlóan – problémásnak nevezte a 2015-ös iráni atomalkut.

Ignorált izraeli érdekek?

A hat és féléves vérontás végéhez közeledő szíriai polgárháború hevességét csökkentő, orosz–amerikai védnökség alatt létrejött dél-szíriai tűzszünet életbe lépése óta egyre nyilvánvalóbb, hogy Izrael északkeleti szomszédjában Oroszország és Irán javára tolódtak el az erőviszonyok. Amellett, hogy a tűzszünet július eleji életbe lépésével az Egyesült Államok elfogadta, hogy Bassár el-Aszad marad Szíria elnöke, továbbá szintén belement, hogy Oroszországnak kulcsszerepe legyen az ország háború utáni rendezésében, egyúttal lehetővé tette azt is, hogy Irán-barát milíciák rendezkedjenek be Dél-Szíriában, az izraeli határ tőszomszédságában.

Az a tény, hogy a Netanjahuval egyaránt kiváló személyes viszonyt ápoló Donald Trump és Vlagyimir Putyin által személyesen tető alá hozott tűzszünet feltételei ennyire látványosan negligálták az izraeli biztonsági érdekeket, jelezte, hogy az Obama–Trump-váltás ellenére sem csökkent a nemzetközi nyomás, amely Jeruzsálemre nehezedett mind a palesztin békefolyamattal, mind Szíriával és Iránnal kapcsolatban. Ráadásul az izraeli miniszterelnök mindeközben odahaza is kemény próbatételek előtt áll.

Egy párját ritkító pályafutás

Netanjahu, akinek pályafutását júliusi budapesti látogatása alkalmából méltattuk a Hetekben, kétségkívül a modern Izrael történetének legmeghatározóbb alakjai között van, akinek elképesztően nehéz körülmények között sikerült hatalmon maradnia az utóbbi nyolc év viharaiban. Nemcsak az izraeli belpolitikában lavírozott párját ritkító eredménnyel, de azt is elérte, hogy a Szíriában érdekelt nagyhatalmak közül Oroszország és az Egyesült Államok is figyelembe vette lépései során Izrael érdekeit, miközben odahaza a Likud és a nála radikálisabb jobboldali pártok stratégiai szövetsége 2009 óta stabil kormánytöbbséget biztosított a számára, és ha ma lennének a választások, a Likud és szövetségesei magabiztosan nyernének.

2018. szeptember 23. nagy nap lehet Benjamin Netanjahu pályafutásában és Izrael történetében is. Netanjahu ekkor válna minden idők leghosszabb ideig hivatalban lévő izraeli miniszterelnökévé – már most is csak az államalapító David Ben Gurion előzi meg ezen a területen, aki 1948 és 1954, majd 1955 és 1963 között állt a kormány élén. Ám az utóbbi hónapok fejleményei azt mutatják, Netanjahunak elhúzódó háborúval kell számolnia, ha be akarja állítani a nagy előd rekordját – és itt nem elsősorban külső ellenségeire, hanem az izraeli média és ügyészség ellene irányuló akcióira gondolunk, amelyek akár komolyan is veszélyeztethetik Netanjahu pozícióját. Ne felejtsük el: a miniszterelnök közvetlen elődje, Ehud Olmert éppen börtönbüntetését tölti a még Jeruzsálem polgármestereként elkövetett, a bíróság által korrupciósnak minősített cselekedetei miatt.

December óta nyomoznak

Az izraeli ügyészségről kiszivárgott információk alapján az izraeli 10-es Csatorna tavaly év végén adott hírt arról, hogy Aviháj Mandelblit izraeli főügyész arra utasította a rendőrséget, hogy indítsanak nyomozást két, közelebbről meg nem nevezett, de a csatorna szerint a kormányfővel összefüggésbe hozható ügyben. Az egyik ügy a csatorna decemberi információi szerint Izrael történetének legnagyobb fegyvervásárlásával lehetett összefüggésben – ennek során a hadsereg 1,5 milliárd dollár értékben vásárolt három tengeralattjárót a német ThyssenKrupptól. Az üzlet megkötése során a Netanjahu ügyvédjeként is tevékenykedő David Simron egy időben képviselte a tengeralattjáró-biznisz során a ThyssenKruppot és dolgozott ugyanekkor Netanjahunak is. Az ügyben még tavaly decemberben eskü alatt kihallgatták a nyomozók a miniszterelnököt is.

Bár Netanjahu izraeli és külföldi ellenségei nyilván szívesen vennék, ha a miniszterelnök belebukna a tengeralattjáró-biznisz kétségkívül furcsa körülményeibe, erre ma nem látszik komoly esély. Netanjahu nem gyanúsított az ügyben, és annak ellenére, hogy Simron a kormányfő bizalmasa, mindeddig nem került elő olyan bizonyíték, amely arra utalna, hogy a miniszterelnök tudott volna a német cég és az izraeli hadsereg üzletének körülményeiről. Ráadásul az eddig ebben az ügyben őrizetbe vett legmagasabb rangú politikus, Eliezer (Moodi) Sandberg nem Netanjahu, hanem még Ariel Saron kormányzása idején, 2003-2004-ben volt kormánytag. Az már kellemetlenebb Netanjahu számára, hogy szeptember elején az izraeli rendőrség egy nappal Sandberg előtt szintén őrizetbe vette David Sarant, aki 2014 és 2016 között Netanjahu személyi titkára volt, akit vesztegetéssel, csalással, hivatali hatalommal való visszaéléssel és ezekre történt felbujtással vádolnak.

Ennél közelebbről érintheti a miniszterelnök pozícióját az a nyomozás, amely 2015 óta tart, és amelyben idén szeptember elején 16 oldalas vádemelési javaslat is készült a legfőbb ügyészségen. Az ügy egészen különleges: az ügyészség azzal vádolja a miniszterelnök feleségét, hogy havonta átlagosan 25 ezer sékel, azaz 1,8 millió forint értékű közpénzt költött illegálisan ételre Jeruzsálem luxuséttermeiben. Sara Netanjahut összességében valamivel több mint 26 millió forintnyi közpénz illegális elköltésével vádolják – derült ki az izraeli 10-es Csatorna birtokába került vádirattervezetből.

Sara Netanjahuval kapcsolatban még három ügyben zajlott nyomozás az elmúlt két évben. Az egyik egy egyébként a Likud Központi Bizottságában is szerepet vállaló villanyszerelő (!) kormányfői rezidencián történő alkalmazásával, a másik a miniszterelnöki rezidencia bútorvásárlásaival, a harmadik pedig a kormányfő néhai apósának orvosi kezelésével volt kapcsolatos. Azonban Mandelblit úgy döntött, vádemelés nélkül zárja le a nyomozást ezekben az ügyekben. Az éttermi számlák miatt azonban – ezt szeptember 8-án a főügyész hivatalosan is közölte – vádemelési javaslatig jutott az ügy.

Netanjahu teljes mellszélességgel kiállt felesége mellett, a kormányfői rezidencián történt – részben általa is elismert – visszaélésekért a rezidencia elbocsátott gondnokára, Meni Naftalira hárítva a felelősséget. Naftali 2011-12-ben, 20 hónapon át dolgozott a kormányfői rezidencián, távozása után pedig munkaügyi pert indított egykori munkáltatói ellen – állítása szerint Sara Netanjahu a rezidencián eltöltött 20 hónap alatt megalázó módon bánt vele, amiért a bíróság 2016-ban nem jogerősen 12 millió forintnak megfelelő kártérítést ítélt meg neki.

Médiaháború

A Netanjahuval és környezetével kapcsolatos nyomozások idén nyáron vettek fordulatot, amikor az egyébként egy, a kormányfőtől független csalási ügyben vád alá helyezett Ari Harow, a miniszterelnök volt kabinetfőnöke vádalkut kötött a főügyészséggel. Harow-ra saját csalási ügyében feltűnően enyhe büntetést, mindössze néhány hónapos közmunkát kért az ügyészség.

Ezt követően a rendőrség közölte, hogy több ügyben, vesztegetés, csalás és a bizalommal való visszaélés miatt vádemelést javasol két, a kormányfőhöz köthető ügyben – ám arról, hogy Netanjahu gyanúsított lenne, a rendőrség nem beszélt. Ráadásul a főügyészség még nem döntött arról, hogy helyt ad-e a rendőrségi indítványnak. Amennyiben igen, a miniszterelnök két ügyben lehet érintett: egyfelől az a kérdés, hogy a kormányfő lobbizott-e ellenszolgáltatás ellenében Arnon Milchan producer-üzletember amerikai vízumáért; másfelől hogy bizonyítják-e a Harow számítógépén talált hangfelvételek azt, hogy Arnon Mozesnek, a Jediót Ahronót című (egyébként vele szemben kritikus) izraeli lap tulajdonosának üzleti előnyöket ígért volna Netanjahu, ha a lap pozitív színben tünteti fel olvasói előtt.

Az „üzleti előny” a gyanú szerint nem lett volna más, mint a Jediót Ahronót legnagyobb konkurense, az ingyenesen terjesztett Jiszrael Hajom hétvégi megjelenésének korlátozása vagy megtiltása. A Jiszrael Hajom az izraeli politikában Netanjahu csodafegyverének számít; az üzletileg masszívan veszteséges, de Netanjahuval annál barátságosabb kiadvány elindítása és fenntartása legalábbis felvetette annak lehetőségét, hogy azzal a tulajdonos, Netanjahu régi barátja, az amerikai kaszinómogul Sheldon Adelson voltaképpen megkerülte volna a rendkívül szigorú izraeli pártfinanszírozási szabályokat (azaz az üzletileg ráfizetéses lap elindításával igazából Netanjahu kampányát támogatta volna). A legutóbbi, 2015-ös kampány előtt Netanjahunak nyilatkoznia is kellett arról, hogy semmilyen befolyása sincs a Jiszrael Hajom szerkesztésére, így a lap nem esett a pártfinanszírozási törvény hatálya alá.

Az izraeli 10-es Csatorna tényfeltáró újságírója, Raviv Drucker ennek a nyilatkozatnak a hitelességét kérdőjelezte meg. Druckernek a Jiszrael Hajomnál dolgozó kollégái azt mondták: gyanújuk szerint Netanjahu a 2015-ös Kneszet-választás előtt rendszeresen egyeztetett Ámosz Regev akkori főszerkesztővel, aki a beszélgetéseket követően módosításokat hajtott végre a másnapi újságban megjelenő cikkeken. Drucker közérdekű adatigénylésben kérte ki Netanjahu és Regev, illetve Netanjahu és Adelson beszélgetéseinek számát, idejét, és időtartamát. Az izraeli legfelsőbb bíróság végül idén nyáron kötelezte Netanjahut az információk kiadására, aminek a miniszterelnök részlegesen saját Facebook-oldalán tett eleget – közléséből az derült ki, hogy 2012 és 2015 között negyvenszer beszélgetett Adelsonnal (akivel évtizedek óta szoros barátságot ápol), és nyolcvanszor Regevvel – a beszélgetések pontos időpontját és időtartamát Netanjahu nem hozta nyilvánosságra.

Nem jött jókor

A Netanjahu elleni nyomozások rendkívül érzékeny időszakban érték Izraelt, amelynek az elmúlt nyolc évben példátlanul stabil kormánya volt, és amely biztonságát, gazdasági és katonai erejét tekintve ma lényegesen jobb helyzetben van, mint Netanjahu kormányra kerülése előtt. Izraelnek nyilvánvalóan nem érdeke a kormányzat körüli bizonytalanság, így Izrael barátainak érdemes azért szurkolniuk, hogy a kormányfővel kapcsolatos vizsgálatok mielőbb lezáruljanak.

Olvasson tovább: