Kereső toggle

Amerika véget nem érő háborúja

Trump is folytatja a megnyerhetetlen afganisztáni kalandot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Egyesült Államok folytatja 16 éve tartó afganisztáni háborúját, de mostantól a győzelem nélküli háborúskodás és a nemzetépítés helyett az afganisztáni tálibok kiirtására koncentrál majd – közölte Donald Trump elnök az arlingtoni Fort Myer katonai támaszponton mondott beszédében. Az új afganisztáni stratégiával szövetséges erőket kíván kovácsolni a környező Pakisztánból és Indiából, és a NATO-tagállamokra is nagyobb nyomást gyakorol majd.

Trump beszéde fordulatot jelent a tavalyi kampányban a demokráciaexporttal, azaz a véget nem érő háborúkkal történő szakítást ígérő elnök politikájában. Bár mostani kijelentése szerint Trump szakít azzal a gyakorlattal, amely demokratikusnak hazudja a 2001 után amerikai támogatással felállt afganisztáni rezsimet (ez lenne a nemzetépítés politikája), és a háborút kizárólag a tálibok és az Iszlám Állam terroristáinak likvidálására akarja koncentrálni.

Hét évvel több, mint Vietnam volt

Az Egyesült Államok egy megnyerhetetlen háborúba bonyolódott egy koldusszegény országban; az amerikaiak már most hét évvel többet töltöttek Afganisztánban, mint annak idején Vietnamban, és szintén hét évvel többet, mint a Szovjetunió a maga vesztes afganisztáni háborújában.

Afganisztán közel fél évszázada tartó megpróbáltatásai 1973-ban kezdődtek, amikor Muhammad Daud herceg, aki 1953 és 1963 között miniszterelnök is volt, egy vértelen puccs során megdöntötte a hivatalos látogatáson épp Rómában tartózkodó unokatestvére, az 1933 óta uralkodó Zahir sah uralmát. A már miniszterelnökként is a muszlim vallási vezetők és Pakisztán visszaszorítására törekvő, szovjetbarát politikát folytató Daud 1974-ben Moszkvába látogatott, ahol egyezmények sorával mélyítette el országa szovjet kapcsolatait.

A szovjet befolyásszerzésre adott reakció nem maradt el: a szekuláris diktatúrát kiépítő Dauddal szemben a pakisztáni kormány olyan iszlamista felkelő csoportokat karolt fel, amelyek évtizedekig az ország meghatározó politikai szereplői maradtak. Ilyen volt Dzsaluludin Hakkani (a máig létező, ma a tálibokkal szövetséges) Hakkani hálózata, a tádzsik származású, mérsékelt iszlamistának mondható, tadzsik származású Ahmed sah Maszúd csoportja, valamint a pastu, vallásilag pedig akkoriban a legszélsőségesebb Gulbuddin Hekmatyar milíciája – Hekmatyar hívására érkezett a nyolcvanas években Oszama bin Laden is Pakisztánba a szovjetellenes afgán felkelők támogatására.

A szovjetbarát Daud politikája néhány évig kielégítette a kommunista Afgán Népi Demokratikus Pártot, pontosabban annak mérsékeltebb, Parcsam (zászló) nevű frakcióját. A radikális, zömmel vidéken erős Halk (nép) nevű kommunista frakció ebben az időben háttérbe szorult, egészen Daud 1976-os fordulatáig, amikor olyan Nyugat-barát muszlim rezsimek felé próbált meg orientálódni, mint Szaúd-Arábia, a Mohammed Reza Pahlavi sah uralma alatt álló Irán és a Szadat vezette Egyiptom.

A herceg tévedett, ha azt hitte, hogy sikerülhet egyszerre fenntartani a jó viszonyt Moszkvával és a Nyugat-barát rezsimekkel. 1977-ben Leonyid Brezsnyev maga figyelmeztette a Moszkvába látogató Daudot az afganisztáni nyugati befolyás veszélyeire; az államfő számára viszont ennél is konkrétabb fenyegetés volt a Népi Demokratikus Párt két frakciójának ugyanebben az évben bekövetkezett kibékülése és egyesülése a Halkot irányító Taraki vezetésével.

A kommunista hatalomátvétel

1978. április 17-én ismeretlenek meggyilkolták a Parcsam frakció ideológusát, Mir Akbar Kaibart. Kaibar április 19-i temetése tömegtüntetéssé változott, a Népi Demokratikus Párt 15 ezer szimpatizánsa özönlötte el Kabul utcáit, a CIA-t és az iráni sah titkosszolgálatát, a SZAVAK-ot téve felelőssé a politikus haláláért. A pánikba esett Daud eldöntötte, hogy lecsap a kommunisták vezérkarára, akik viszont a Szovjetunió támogatásával felkelést indítottak ellene. Daud rendszerét április 28-án döntötték meg. Az államfő nem úszta meg olyan olcsón, mint az általa megpuccsolt unokatestvére – Daudot összes rokonával együtt meggyilkolták.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: