Kereső toggle

A sokat szenvedett kurdok függetlenedési törekvései

Nemzet születik?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Történelmi pillanat – megtartották a függetlenségükről szóló vitatott népszavazást az Irakban élő kurdok. A voksolást Irak mellett, a saját kurd kisebbséggel rendelkező Törökország és Irán ellenezte a leghevesebben, de a nyugati országok többsége sem támogatta. Helyszíni beszámolók szerint a színfalak mögött azonban a legtöbb ország elfogadta azt a tényt, hogy a független kurd állam létrejön. Az viszont biztos, hogy az önállósodás hosszú és lassú folyamat lesz.

„100 éve várunk erre a pillanatra” – mondta sok kurd, amikor a szavazóurnák elé járult a héten az Irakhoz tartozó kurdisztáni térségben. A voksolás a függetlenedésről szólt, igaz az eredmény nem kötelező érvényű, vagyis a régió nem lesz automatikusan önálló állam. Ennek ellenére a helyiek számára óriási jelentőséggel bírt a referendum, ezt tükrözi a magas részvételi arány is. Novák András, az ATV helyszíni tudósítója a Heteknek arról számolt be, hogy rendkívül örömteli hangulatban zajlott a voksolás, sokan képesek voltak órákat is sorban állni, hogy leadhassák a szavazatukat. A kurd fővárosban, Erbílben még ünnepségeket is tartottak, amikor a szavazóhelyiségeket bezárták.

Évszázados küzdelem

A kurdok a negyedik legnagyobb etnikai csoport a Közel-Keleten, önálló államra azonban sosem tudtak szert tenni. Az első világháború után úgy tűnt, van remény: a győztes antant hatalmak felosztották az Oszmán Birodalmat, az 1920-as Sèvres-i békeszerződésben a kurdoknak autonóm területet adtak Moszultól északra azzal az ígérettel, hogy egy éven belül elszakadhatnak az anyaországtól, Iraktól. Három évvel később azonban a Lausanne-i szerződéssel szertefoszlott a függetlenedési álom. A szerződés megrajzolta a modern Törökország határait, a kurd államról pedig nem tett említést. A térségben élő közel 30 millió kurd főként négy országba került kisebbségként: Irakba, Iránba, Törökországba és Szíriába, ahol üldöztetések között és elnyomásban élt.

A kurdok már több mint száz éve küzdenek egy független államért.
Iraknak körülbelül 20 százalékát teszi ki a kurd térség, amely az elmúlt években tovább nőtt. Az Iszlám Állam és a síita milíciák elől ugyanis sokan a kurdoknál találtak biztonságos menedéket. A kurd fegyveres erők ráadásul oroszlánrészt vállaltak a dzsihadista csoport elleni küzdelemben, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a terroristák jelentősen visszaszorultak.

Ide kattintva egy 3 perc alatt kitölthető online kérdőívvel Ön is részt vehet a Hetek megújulásában!

A kurd kisebbség maga is rengeteg atrocitást élt át Irakban. 1988-ban például Szaddam Husszein bosszúhadjáratot indított ellenük, mert az iráni-iraki háborúban az iszlám köztársaság mellé álltak. Halabdzsában vegyi fegyvert is bevetettek ellenük. Az 1991-ben, amikor Irak vereséget szenvedett az Öböl-háborúban Maszúd Barzani felkelést robbantott ki, amelynek erőszakos elfojtása miatt az Egyesült Államok és szövetségesei repülésmentes övezetet hoztak létre Irak északi részén. Ezzel lehetővé vált a kurdoknak, hogy autonóm térségként működjenek. Ettől kezdődően elindult a gyors talpra állás és az önállósodás folyamata: saját parlamentjük, minisztereik lettek, és saját fegyveres erőt is felállítottak. Parlamenti demokráciát alakítottak ki, erősödő gazdasággal. Később olajvezetéket is építettek Törökországba, amelyen keresztül függetlenül tudnak olajat exportálni.

A kurdok sokat vártak a Szaddam Husszein utáni érától, ezért belementek abba, hogy ideiglenesen újra csatlakoznak Irakhoz. Az amerikaiak és az irakiak cserébe azt ígérték, hogy a Kurdisztáni Regionális Kormány továbbra is viszonylag autonómként működhet, részesednek a szövetségi olajbevételekből, és tárgyalások kezdődnek az állandó határokról és a függetlenségről a bagdadi szövetségi kormánnyal. Ehelyett azonban az iraki vezetés minden lehetséges módon igyekezett megakadályozni a kurd térség autonómiáját. A kurd kormány vezetője, Barzani szerint Bagdad megsértette a 2005-ös iraki alkotmányt, megfosztotta a kurd régiót a költségvetésétől, és nem tartotta magát a hatalommegosztási egyezményekhez sem.

Fenyegetések

Bagdad igyekezett meghiúsítani a jelenlegi népszavazást is. Ebben segítségére volt az iráni és a török vezetés, mind hiába. Törökország és Irán leginkább attól tart, hogy a szeparatista törekvések az országukban élő kurdokat is megfertőzik. Törökországban a lakosság 15-20 százalékát teszik ki a kurdok, akik évtizedeken át kemény bánásmódban részesültek a török hatóságok részéről. Az 1920-30-as évek felkelései miatt sokakat áttelepítettek, a kurd neveket és ruhákat betiltották, korlátozták a nyelvhasználatukat. Még a kurd etnikum létezését is tagadták, helyette a „hegyi törökök” elnevezést használták. 1978-ban Abdullah Öcalan megalapította a Kurdisztáni Munkáspártot (PKK), amely később a fegyveres harcot választotta az önállósodásért. A több nyugati ország által is terrorszervezetnek tartott PKK és a török hatóságok közötti ádáz küzdelem azóta is tart. Ankara viszont nem csak a PKK-t, hanem a szíriai és az iraki kurdok biztonsági erőit is terroristáknak tartja, az Iszlám Állam elleni küzdelem égisze alatt ezért rendszeresen őket is bombázza.

Szíriában 7-10 százalékra tehető a kurdok aránya. Bassár el-Aszad uralma alatt ők sem gyakorolhatták alapvető jogaikat. Az 1960-as évek óta mintegy 300 ezren közülük még állampolgárságot sem kaptak. Az egyetemeken bajba kerültek azok, akik a kurd nyelvet használták. Földjeiket gyakran elkobozták és arabok között osztották szét, hogy visszaszorítsák jelenlétüket. Politikai vezetőiket letartóztatták, a tiltakozásokat pedig elfojtották. A szíriai polgárháború első két évében a harcok nagyrészt elkerülték a kurd területeket, a jelentősebb pártok pedig egyik oldalra sem álltak a konfliktusban. A kormányerők azonban több területről kivonultak, hogy a lázadók ellen harcoljanak. Ezeket a területeket kurd csoportok vonták az ellenőrzésük alá. 2014 januárjában demokratikus autonóm kormányt alapítottak ezeken a területeken, de hangsúlyozták, hogy nem akarnak Szíriától elszakadni. Azt szeretnék elérni, hogy bármiféle politikai rendezés, amely lezárná a szíriai polgárháborút, jogi garanciákat tartalmazzon, amelyekkel a kurdok jogait és a kurd autonómiát elismerik.

Iránban körülbelül 8 millió kurd él, a szomszédos országban lezajlott népszavazást többen ünnepléssel fogadták. Az itt élő kurdok szintén régóta szenvednek a diszkrimináció és az emberi jogokkal kapcsolatos visszaélések miatt. Az iráni kurd pártok azonban gyengék, és szakértők nem tartják valószínűnek, hogy a regionális fejlemények komolyabban aktivizálnák őket. Teherán egyébként több kurd aktivistát, írót és tanárt bebörtönzött és halálra ítélt a 2000-es évek elején. A perzsa állam emellett az iraki belpolitikára is nagy befolyással bír, ezért érdeke, hogy szövetségese egységes maradjon.

Nemcsak a kurd kisebbséggel rendelkező környező országok ellenezték a népszavazást. A történelemben talán sosem volt arra példa, hogy ennyi nyugati ország ellenezzen egy demokratikus népszavazást. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyöntetűen kifejezte, hogy a voksolás destabilizálhatja Irakot, és megzavarhatja az Iszlám Állam ellen zajló küzdelmet. Erbílben Brett McGurk, az Iszlám Állam ellen harcoló nemzetközi koalícióhoz delegált amerikai különmegbízott azt mondta: „ezt a népszavazást rosszul időzítették és rosszul tanácsolták. Ez egy olyan dolog, amit nem tudunk támogatni.” A Fehér Ház később szerint a voksolás elvonja az erőforrásokat az Iszlám Állam elleni küzdelemből. Szakértők szerint Washington hozzáállása nem meglepő, viszont egy ellentmondásra felhívták a figyelmet. Az amerikai külügyminisztérium sok energiát fektetett be 2003 óta abba, hogy Irak egységes legyen. Miközben a Szaddam Husszeinnel való konfliktusban, valamint az iraki felkelők és az Iszlám Állam elleni harcban a Pentagon támogatta a kurdokat, és a kurd autonómiát, Kurdisztán kiválása kínosan érintené az USA-t, mert azt az üzenetet hordozná, hogy az nem tudta rendezni az iraki helyzetet.

Egy „második Izrael”

Egy ország azonban rendkívül megértő a kurdokkal, ez pedig Izrael. Több izraeli vezető úgy látja, a kurdok törekvése az önállóságra ahhoz hasonlítható, ahogy 70 évvel ezelőtt a zsidók harcoltak a saját államukért. Izrael és a kurdok jó kapcsolata évtizedekre nyúlik vissza. Ennek egyik oka, hogy mindkét nép hasonló üldöztetést élt át a térségben. Törökország még Izraelt is megfenyegette a kurd népszavazás kapcsán, mondván hogy a török kapcsolatokat veszélyeztetik azzal, hogy támogatják a kurdok függetlenségi törekvéseit. Az iraki alelnök pedig azt mondta, „nem fogják hagyni, hogy egy második Izrael alakuljon Iraktól északra.”

Michael Knights közel-keleti elemző azt állítja, hogy a heves retorika ellenére sok iraki vezető biztos abban, hogy Kurdisztán lassan és visszafordíthatatlanul független állam lesz. A jövő évi választások miatt viszont nyilvánosan nem beszélhetnek erről. A színfalak mögött állítólag Törökország is elfogadta ezt. Egy biztos, hogy a kiválás hosszú folyamat lesz. Számos vitás kérdésben kell egyezségre jutnia Bagdadnak és a kurd vezetésnek. Ott van például az olajban gazdag Kirkuk tartomány, amelyet mindkét fél magának követel. A térség, ahol a kurdok részt vettek a szavazáson, etnikailag rendkívül vegyes összetételű. A kurdok arra hivatkoznak, hogy Szaddam Husszein idejében űzték el őket onnan, és másokat telepítettek be helyettük. A „hivatalos” bagdadi álláspont szerint egyelőre nem lesznek tárgyalások, míg az iraki miniszterelnök azt közölte: nem adják fel Irak egységét, és szuverenitásukat kiterjesztik a kurd régióra is.

Olvasson tovább: