Kereső toggle

Ereszt a Trudeau-lufi

Kezd elege lenni a kanadaiaknak a „szuperlaza” miniszterelnökből

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szupersztárként robbant be a világ vezetői közé pár évvel ezelőtt Justin Trudeau. A kanadai miniszterelnök PR-gépezete kitűnően működött, amivel világszerte, különösen az Egyesült Államokban rengeteg rajongót szerzett. Kanadában azonban úgy tűnik, már kezdik unni Trudeau szelfijeit, illetve zoknijait, és a külsőségek helyett konkrét tetteket, valamint a kampányígéretek betartását várják a kormányfőtől.

„Az északi csillag: ő a szabad világ legnagyobb reménye?” – ilyen címmel jelent meg július végén egy terjedelmes írás Justin Trudeau-ról az amerikai Rolling Stone magazinban. A kanadai miniszterelnök tömegeket bűvölt el az Egyesült

Államokban fiatalosságával, közvetlenségével és nem utolsósorban megnyerő külsejével. Kanadában azonban egyre inkább úgy tűnik, a hétköznapok valósága sok embert kijózanított már a Trudeau-mániából. A magazin cikkére nem véletlenül rengeteg negatív reakció érkezett, egy hozzászóló például azt írta: „Ő a zoknikkal és a szelfikkel van elfoglalva. Ha ez az önök álomvezetője, akkor vigyék.”

Csúcsra járatott PR-gépezet

Trudeau a politikai pályán komoly előnyökkel indult, hiszen a miniszterelnökség egyáltalán nem volt ismeretlen számára. Édesapja ugyanis 1968 és 1979, majd pedig 1980 és 1984 között kormányfő volt Kanadában. Ahogy apja, úgy ő is a Liberális Párt jelöltjeként indult a 2015-ös választásokon, ahol történelmi sikert aratott a közel egy évtizedes konzervatív kormányzásnak véget vetve. A média már kampánya során ódákat zengett róla közvetlen stílusa miatt – hogy a szavazók szemébe néz, kezet fog velük, és mosolyra bírja őket. Több gyűlése inkább egy rockkoncerthez hasonlított, mintsem politikai rendezvényhez. Hatalomra kerülésekor óriási népszerűségnek örvendett nemcsak a hazájában, hanem az egész világon, különösen az Egyesült Államokban.

A miniszterelnök PR-gépezete azóta is teljes sebességen működik. Rendszeresen cikkezik a sajtó azokról a „spontán” eseményekről, amelyek Justin Trudeau-val történnek. Hol egy ifjú pár esküvőjébe fut bele szörfözés közben, hol futás közben találkozik egy középiskolás csapattal, de van, amikor csak félmeztelenül fotózkodik egy nemzeti parkban. Más képeken az látható, hogy jógamozdulatokat csinál egy íróasztalon, vagy épp fekvőtámaszt nyom fél kézzel, egy másik felvételen pedig egy újságírót okít ki a kvantumfizikáról.

A Trudeau-marketing szerves részét képezik különböző üzenetekkel bíró színes zoknik is. Zoknidiplomáciájának legmeghökkentőbb példája az idei torontói melegfelvonulás volt, ahol két legyet ütött egy csapásra azzal, hogy egy szivárványszínű zoknit villantott, amelyen az „Eid Mubarak” felirat volt látható. Így akart az ugyanarra a napra eső muzulmán ünnepről is megemlékezni. De láthattuk még juharleveles zokniban egy televíziós műsorban, míg májusban a brüsszeli NATO-csúcson egy kék és egy rózsaszínű zoknit viselt, amelyeken a NATO emblémája volt. Enda Kennyvel, Írország egykori miniszterelnökével való találkozóján pedig Star Wars-zokniban jelent meg, mert aznap épp nemzetközi Star Wars-nap volt.

Zuhanórepülés

A gőzerővel működő marketinghadjárat azonban, úgy tűnik, saját hazájában már nem olyan eredményes. Egyre több az elégedetlen hang Kanadában, sok embernek már elege van a miniszterelnök „menő” zoknijaiból és „spontán” szelfijeiből. Egyre több kanadait zavar az is, hogy Trudeau-t tökételes miniszterelnökként állítják be más országokban – különösen az Egyesült Államokban. Egy albertai újságíró, Jen Gerson például azt írta a The Washington Postnak: „Trudeau nem a kékszemű, balos Jézus. A globális szeretet iránta és az általa képviselt progresszív politika iránt egy ostoba és torz képet fest Kanadáról.” Gerson szerint „ami még ennél is rosszabb, hogy a kritika nélküli eltúlzott dicséretek pedig még nehezebbé teszik a kormányfő elszámoltathatóságát.”

Trudeau népszerűsége hazájában folyamatosan csökken. Míg tavaly novemberben a megkérdezettek 58 százaléka vélekedett pozitívan a miniszterelnökről, addig idén májusban ez az arány már 42 százalék volt. Természetesen még így is népszerűnek számít az elődjeihez képest, de a zuhanó tendencia nem hagyható figyelmen kívül, főként annak tudatában, hogy lassan kormányzásának feléhez érkezik. Bírálói bőven akadnak, nemcsak jobb-, hanem baloldalon is.

A baloldalról azért kritizálják némelyek, mert nem tett elég gesztust Kanada bennszülött lakossága felé, de rendkívül ellentmondásosnak tartják a klímaváltozással kapcsolatos politikáját is. Mások képmutatónak tartják, mert miközben a természetbarát megoldásokat, valamint a párizsi klímaegyezményt élteti, új olajvezetékek építését is támogatja. Vannak, akiket az bánt, hogy a nagy feministának tartott Trudeau azon kívül, hogy kabinetjét egyenlő számban állította fel férfiakból és nőkből, az ellen nem sokat tett, hogy Kanada a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországai listáján ne az éllovas táborhoz tartozzon a gyerektartás drágaságát és a nemek közti fizetéskülönbségeket illetően.

Be nem tartott ígéretek

A kanadai miniszterelnök a többi kampányígéretében sem teljesít túl jól: nem sikerült megreformálnia az ország választási rendszerét, de a költségvetési hiány kiegyenlítésében is kudarcot vallott. Más liberális ügyeket viszont láthatóan a szívén visel. Pár éve tárt karokkal fogadta a menekülteket – Kanada 2016-ban közel 50 ezer migránst fogadott be, döntő többségüket a polgárháború sújtotta Szíriából. A kormányfő kiemelt figyelmet szentel a melegeknek is. Történelmet írt azzal, hogy hivatalban levő elnökként részt vett a torontói melegfelvonuláson, valamint felhúzta a szivárványos zászlót a parlamentnél. Nem feledkezett meg a marihuána legalizálásáról sem, ami azért sem meglepő, mert saját bevallása szerint még parlamenti képviselőként is szívott füvet. Kormánya már két törvénytervezetet is beterjesztett, mely szerint 2018 júliusáig legalizálnák a drog rekreációs használatát.

A közelmúltban Trudeau egyik legnépszerűtlenebb lépése egy 8 millió dolláros kompenzáció volt, amelyet Omar Khadrnak fizettek ki, aki fiatalként még Afganisztánban harcolt. A kanadai állampolgárt 15 éves korában fogták el az amerikai csapatok az ázsiai országban, majd 10 évig a guantánamói börtönben tartották fogva. A férfi beperelte a kanadai kormányt azzal a váddal, hogy összejátszott az Egyesült Államokkal, hogy alkotmányos jogaitól megfossza. A Trudeau-kabinet a per helyett a megegyezést választotta, és a kompenzáció mellé Khadr hivatalos bocsánatkérést is kapott, egyrészt azt átélt meghurcoltatásokért, és azért, mert az előző konzervatív kormány nem foglalkozott az ügyével. Az Angus Reid felmérése alapján ugyanakkor a kanadaiak 71 százaléka, de még a Liberális Párt szavazóinak 61 százaléka is úgy véli, a miniszterelnök rossz döntést hozott a megegyezéssel. A konzervatív ellenzéki vezető, Andrew Scheer szerint a kifizetés „visszataszító”, és szörnyű üzenetet küld a kanadai hadsereg tagjainak és veteránjainak. A miniszterelnök azzal védekezett, hogy sokkal többe került volna a per, mint a kifizetett kompenzáció.

Nincs jó visszhangja a Szaúd-Arábiával megkötött 15 milliárd dolláros fegyvermegállapodásnak sem, amelynek keretében Kanada katonai járműveket adna el Rijádnak. Egyesek attól tartanak, hogy az emberi jogok területén elképesztő visszaéléseket elkövető Szaúd-Arábia azokat a saját népe ellen is bevetné. Trudeau kínos helyzetbe került Fidel Castro halálakor is. A kanadai miniszterelnök gyásztáviratában „kiváló vezetőként” méltatta az elhunyt diktátort, aki „a népét szolgálta”. Az emberi jogok sárba tiprásáról és a diktatúra áldozatairól azonban elfelejtett említést tenni. Nyilatkozatát nagy felháborodás kísérte, így magyarázkodni kényszerült.

Felháborodást váltott ki tavaly karácsonyi családi vakációja is, amelynek úti célja egy magántulajdonban lévő sziget volt a Bahamákon. A sziget Karim Aga Kán milliárdosé, aki a muszlim valláson belüli izmaili szekta vezetője. Trudeau szerint a férfi a család régi barátja. Az utazás azonban az adófizetőknek több mint 127 ezer dollárjába került. A család és a szükséges biztonsági személyzet mellett ugyanis a Liberális Párt elnöke, valamint egy másik képviselője is a szigetre utazott. Trudeau a teljes költségből mindössze 4 895 dollárt fizetett vissza. Sokan felháborítónak találták, hogy a repülőgépen a fogyasztott étel- és italköltségek 1720 dollárra rúgtak.

Egyesek szerint ezekből a konkrét tettekből és lépésekből is egyértelmű, hogy a kanadai miniszterelnök korántsem olyan jó a kormányzati feladatok ellátásában, mint a közösségi média kezelésében. J. J. McCullough vancouveri politikai szakértő szerint „nem nagy poén olyan országban élni, amelyet a közösségi média egyik celebje irányít”.

Olvasson tovább: