Kereső toggle

A Google-trollok támadása

Egy szűk kisebbség diktatúrája uralja a céget – állítja a kirúgott programozó

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Káros nemi sztereotípiák terjesztése – ezzel az indoklással támadt vissza a Google, miután egy tanulmány jelent meg a belső hálózaton arról, mennyire negatív mellékhatásokkal jár a vállalat új „sokszínűség” politikája. A gendersemleges munkahely kialakítását célul tűző program konstruktív kritikusait a vezérigazgató Sundar Pichai először „ártalmasnak” és „bigottnak” bélyegezte, majd jelezte, hogy a cég liberális irányvonalával szemben számára már nem létezik a szólásszabadság. A szoftverfejlesztő és a rendszer csatája meghatározhatja majd a lelkiismeret szabadságának érvényesülését a liberális ideológiákba merülő nagyvállalatoknál.

Jamse Damore a Google legjobbjai közé tartozott. Huszonnyolc évesen doktorált a Harvard Egyetem rendszerbiológia szakán, kutató volt az MIT-n és munkatárs a Princeton Egyetemen. Egyike volt annak az 1 százaléknak, akiket a keresőóriás végül fölvett a több millió jelentkező közül, akik mind a világ egyik legmenőbb cégénél akartak dolgozni. Pont a híresen kemény felvételiztetés miatt volt számára és kollégáinak annyira irritáló, hogy a Google HR-osztálya mesterséges kvótákkal akarta csökkenteni a férfiak többségét a programozói és vezetői pozíciókban.

„Elmentem egy ilyen sokszínűség programra a cégnél, és totálisan megdöbbentem, annyira nem tudtam egyetérteni azzal, amit halottam. Próbáltam érvelni, de csak megszégyenítettek azzal, hogy szexistának bélyegezték az álláspontomat” – indokolta, miért döntött úgy, hogy egy kínai útról hazafelé megírja ezt a hatalmas vihart kiváltó dokumentumot. Ezt annak ellenére tette, hogy saját bevallása szerint liberális elveket vall, csak már nem bírt tovább csöndben maradni az észszerűség és normalitást felrúgó szabályok láttán. 

Szerinte nemcsak őt, hanem környezetében még sokakat irritált ez a piaci, valamint szakmai szempontokat felülíró céges ideológia: „Sokan írtak nekem, hogy egyetértenek velem ebben a rendkívül fontos ügyben, csak nem akarnak a nyilvánosság elé lépni, mert félnek a cégen belüli megszégyenítéstől és a kirúgás veszélyétől. A Google politikai ideológiája egy olyan csöndet és zárt teret hozott létre, ahol már félünk egyes témákat felvetni és megvitatni. Az őszinte párbeszéd hiánya pedig a legsúlyosabb és legdiktatórikusabb része ennek az ideológiának” – fogalmazott a nyílt levél bevezetőjében Damore.

James Damore. A legjobbak közé tartozott, mégsem adtak a szavára.
Meghatározza-e a nemünk a munkánkat?

A nagy vihart kiváltó dokumentum fókusza ezután arra a kérdésre irányul, hogy miért is van közel négyszer annyi férfi programozó és vezető, mint női az IT-iparban. Amíg a Google szerint ez tarthatatlan és nem méltó a 21. századhoz, addig a szerző szerint ez teljesen természetes folyamatok eredménye. Az 50-50 százalékos liberális álom erőltetése ugyanis pusztán abból a merev ideológiai tézisből fakad, hogy a férfi és női nem között valójában nincsen lényegi különbség, hanem azok pusztán előítéletek termékei a társadalomban. „Általánosságban, a férfi és a női nem rengeteg területen eltér egymástól, amik nemcsak szociális neveltetésből, hanem a biológiai adottságból fakadnak” – szögezte le személyes és szakmai meggyőződését a doktorált rendszerbiológus. Mivel utóbbi az emberi test működési folyamatait elemzi és alkalmazza az informatikában, ezért Damore már a végzettségéből fakadóan is mélyen átlátta azt az egyértelmű biológiai és hormonális akadályt, amit a Google szerinte erőből akart áttolni a HR-osztályon.

„Nem állítom azt, hogy a férfi és női különbségek törvényszerűek, csak azt, hogy a képességek és preferenciák megoszlásának vannak tényszerű biológiai okai. Ezek a különbségek pedig közrejátszanak abban, hogy nincs úgymond «egyenlőség» az informatikai és vezetői ágazatban” – védte meg magát előre a várható hímsoviniszta vádtól, ami szerinte fojtogatóan körbeveszi a vállalat kultúráját, hasonlóan a többi liberális tézishez.

Damore úgy véli: a nemi határok összemosása éppen annyira gátolja a nők, mint a férfiak munkában való kiteljesedését, hiszen nem kombinálja a nemek különböző előnyeit, hanem inkább mesterségesen eltorzítja őket. Például általánosan a férfiak inkább szisztematikusan és projektközpontúan gondolkodnak, míg a nők empatikusabbak, emberközpontúan közelítik meg a feladatokat, legtöbbször jobb az esztétikai érzékük és fejlettebb az érzelemviláguk. Nagy átlagban így a Google-ban is a nők a „front-end”, vagyis a cég és az ember közötti kapcsolatban vállalnak munkát, míg a férfiak inkább a „back-end”, vagyis a rendszerüzemeltetői és fejlesztői pozíciókat keresik. Éppen ezért sosem fognak a HR-osztályon annyi jó női programozót találni, mint amennyi férfit, mert már a szakmai orientációban is megjelenik ez a természetes nemi differencia. Vagyis: már gimiben kevesebb lány akar programozó lenni, mint amennyi fiú. Egy informatika szakos hallgató a téma kapcsán elmondta, hogy csoportjában például 3 lány és 12 fiú van, a közgazdaságtanon azonban ennek pont a fordítottját tapasztalja. „Ott biztos a férfiakat diszkriminálják” – tette hozzá viccelődve.

Damore szerint ha ezen a trenden a vállalat fordítani szeretne, akkor ne ideológiailag, hanem inkább életszerűen közelítsen a problémához. Például ne „gendersemlegesítse” a szakmát azzal, hogy miután a nőket meg férfiakat is ugyanabba a kategóriába szorítja be, még versenyezteti is őket azért, hogy a saját igazát bebizonyítsa. Inkább tegye rugalmassá a szakmát, és engedje benne megnyilvánulni a nemi különbségeket, hogy mindenki produktívan és fölszabadultabban dolgozhasson. A női programozók szerinte dolgozhatnának mondjuk párban és csoportosan, mert nemükből fakadóan abban általában hatékonyabbak. A férfiaknál ellenben nem kell a végletekig erőltetni a „team-workinget”, mert természetükből fakadóan inkább jobban szeretnek maguk fókuszálni a problémára. Éppen ezért Damore meg van róla győződve, hogy az egyenlőséget pont a nemi különbségek figyelembevételével, és nem pedig a tagadásával lehet a leghatékonyabban elérni, mivel így mindenki önmaga tudna maradni a cégben, megélve nőiességét vagy éppen férfiasságát: „Legyünk nyitottak az emberi természet tudományára. Ha elfogadjuk, hogy nem minden nemi különbség társadalmi kreálmány vagy diszkrimináció, akkor többet ki tudunk hozni az emberi képességekből, és ez elengedhetetlen ahhoz, hogy valódi problémákat oldjunk meg” – írta.

A Google az egész világ számára trendet diktál.
Stressz és túlóra: ez kell a karrierhez

Hasonló elveknek kellene érvényesülnie szerinte a vezetői szférában is, ahol a merev kvóták helyett például csökkenteni kellene a stresszt és a túlórát. Mivel a szorongásra eleve hajlamosabbak a nők, mint a férfiak, másrészt a számukra kedvező életpályamodell is eltérő, mert az otthon és gyermekvállalás miatt eleve jobban igénylik a részmunkaidős foglalkoztatást. Utóbbi pedig valamelyest korlátozza őket a felsőbb pozíciók elérésében, mivel az extra időt és teljes koncentrációt igényel, ami a férfi szerepben jobban adott. Ezt bár letagadhatja a Google, ahogy azt is, hogy a férfiak természetükből fakadóan alapból jobban szeretik a versenyhelyzeteket, valamint vágynak magas pozícióba, a tények attól még tények maradnak és ideológiailag ezt nem lehet és nem is kell felülírni. „Elvből nem tartom helyesnek, hogy önkényesen beavatkozunk a piaci folyamatokba csak azért, hogy kifelé egyenlőbbnek tűnjön a férfiak és nők aránya, mivel minden változtatásnak lényegi oka kell, hogy legyen, ami végső soron a Google érdekeit is szolgálja.”

A tanulmányt Damore augusztus 5-én publikálta, ami rögtön terjedni kezdett a cég belső hálózatán, a Google ugyanis bátorítja a dolgozóit, hogy ötleteiket bátran osszák meg a többiekkel, és nyugodtan indítsanak konstruktív vitákat. Bár a folyamatos megosztások bizonyították, hogy a kaliforniai vállalat 70 000 dolgozója közül milyen sokan támogatják a gendersemlegesség politikájának visszaszorítását, a felsőbb szintekről azonnali ellencsapás érte a rendszeren belüli „lázadást”.

Először a Sokszínűségért Felelős Ügyosztály reagált a szerintük „téves nemi hipotéziseket” propagáló dokumentumra, világossá téve, hogy a vezetés egyértelműen elutasítja a hagyományos nemi szerepek hangoztatását. Ezt a nem átlagos céges divíziót alig egy hónapja hozták létre azért, hogy biztosítsa a Google filozófiájának teljes körű érvényesülését a munkavállalók között és a HR-osztályon. Ennek megjelenése egyben egy negatív inspirációt is adhatott Damore-nak, hiszen pont ezzel párhuzamosan döntött úgy, hogy megírja, mint kiderült utolsó, de egyben legnagyobb hatású, Google-dolgozóként elkészített tanulmányát. A kemény hangú körlevelet követően jött egy újabb, még egyértelműbb leirat, ezúttal közvetlenül az alelnöktől, Ari Baloghtól, aki már „kártékony sztereotípiának” címkézte ezt az alulról érkező javaslatcsomagot. Végül pedig maga a cégvezető, Sundar Pichai zárta a sortüzet, amikor egyrészt kirúgta Damore-t a vállalattól, majd egy, a dokumentum valódi tartalmához képest erősen csúsztatott megállapítást tett: „Annak sugallata, hogy egyes kollégák biológiailag kevésbé alkalmasak egyes munkákra, az számomra sértő és elfogadhatatlan! Szembenáll a legalapvetőbb értékeinkkel és a céges magatartási kódexszel, ami világossá teszi, hogy minden Google-dolgozó köteles olyan munkakörnyezetet teremteni, ahol nincs zaklatás, megfélemlítés, előítélet és diszkrimináció”.

Sundar Piachi Google-vezér. Számára a céges ideológia mindenek fölött áll.
A megszégyenített, majd lapátra tett programozó története ekkorra már a médiába is kikerült, és a liberális sajtóban rögtön mint „szexista tanulmányra” hivatkoztak Damore munkájára: „A Google-programozó szexista jegyzete új mártírt adott a radikális konzervatívoknak” – írta például a The Guardian. „A Google kirúgta Damore-t, de a szexizmus tovább él a Szilicium-völgyben” – reagált a The Washnigton Post, összemosva a tanulmányt a szerinte férfiközpontú és nőket lealacsonyító alkalmazások terjedésével. A Business Insider pedig mint „szexista krízis a Google-nál” hozta le a sztorit, önkényesen hozzákapcsolva az Uber igazgatójának a sztoriját, aki szexista viccekkel szórakozott egy igazgatósági ülésen. Ez a fajta mesterséges torzítás jellemezte a Slate.com reakcióját is, aki a „Miért írta meg a Google dolgozója a szexista kiáltványát?” című publikációjában merengett arról, hogy miért tud a „szexizmus” és a „rasszizmus” ennyire terjedni a céges kultúrában.

Google-trollok és a feketelista

Hasonlóan személyeskedő támadások érték Damore-t a munkatársaitól is. Egy Google-dolgozó egyszerűen nácinak titulálta, mások pedig kifejtették, hogy ilyen ember mellé sosem ülnének be dolgozni, vagy hogy a munkája égetni való szemét. Anno Altman mérnök, aki magát feminista aktivistaként határozza meg, és kizárólag nemileg semleges ragozást használ a levelezésében, megírta a cégvezetésnek, hogy ha nem rúgják ki a szexista programozót, és nem büntetik meg azokat, akik egyetértenek vele, akkor ő maga fog felmondani a hó végén. Bár a médiában ezek kaptak visszhangot, és ennek nyomán a külső olvasó számára úgy jöhetett le, mintha minden guglis egy emberként háborodott volna föl Damore írásán, a Breitbart portál birtokába jutott anonim felmérés szerint a cégnél dolgozók 70%-a nem tartja „sértőnek” a tanulmányt, 50%-uk pedig még egyet is ért vele. Ezt a 277 dolgozó bevonásával készült kutatást erősíti meg a Google kaliforniai központjában dolgozó forrásunk is, aki szerint a dolgozók többsége, ahogy ő fogalmaz, „normális családapa és –anya” és csak egy szűk, de mégis meghatározó kisebbség erőlteti fentről rájuk a liberális doktrínát. A probléma szerinte inkább a fiatal és törekvő generációval lesz, akik már személyes meggyőződésként veszik át a Google brandje mögötti világképet.

Azonban ez a szűk kisebbség a cégvezetéssel a háta mögött tökéletesen kontroll alatt tudja tartani a folyamatokat. Szintén a Breitbart értesülései szerint a vállalatnak létezik egy belső „troll hadosztálya“, aminek célja, hogy a konzervatív politikai nézetet valló dolgozók karrierjét korlátozza azzal, hogy mesterséges fölháborodást gerjesztenek körülöttük. A belső és külső közösségi hálózatok kommentjei ugyanis automatikusan megjelennek a munkavállalók adatlapján, ahol a portál szerint könnyen feketelistára kerülhetnek azok, akik nem kompatibilisek a központi ideológiával.

„A Google belső rendszerében az a nagyszerű, hogy mint vezető pillanatok alatt meg tudom mondani, hogy kivel akarok együtt dolgozni és kivel nem. Nekem is van egy feketelistám azokról a dolgozókról, akiket soha nem fogok beengedni a csapatomba, mert olyan nézeteket vallanak, amik számunkra sértőek. Ez a feketelista pedig folyamatosan bővül…” – méltatta a rendszert büszkén Collin Winter, az egyik szoftverfejlesztési csoport vezetője a Google Plus-os adatlapján.

Ez a „belső elhárítás” annyira hatékony, hogy ha valaki például megosztotta Damore tanulmányát, vagy más liberális guglisok trollkodtak az adatlapján, akkor az így rászakadó megbélyegzés örökre elkíséri, még a Google utáni munkahelyeire is. Ezek az információk ugyanis tovább terjednek az IT-cégek között, így nagyban befolyásolják a feketelistás dolgozó jövőbeni karrierjét. Erre utalt Adam Fletcher, a Google középvezetője, amikor egy fenyegető kommentjében előre kiosztott minden, szerinte „kiközösítő” hangot: „Szeretném minden kiközösítő hangnak üzenni, hogy soha nem veszlek föl benneteket a csapatomba. Soha! Az sem érdekel, ha tökéletesen megfeleltek a technikai és szakmai követelményeknek, ez számomra alapelv! Sosem dolgozok veletek együtt, még akkor se, ha ez érinti a termék vagy a csapat sikerét. Előre közlöm majd a főnököddel, hogy mindezt miért teszem. A feketelista pedig a Google-n kívül is elkísér! Talán erre nem gondolsz, de az emberek mégis beszélnek és információkat közölnek rólad, aminek mindig vannak nyomai a közösségi hálón!” – tombolta ki konzervatívokkal szembeni előítéletét a cég belső hálózatán.

Danielle Brown, a Google sokszínű-ségért és integrációért felelős igazgatója.
Ki nyer a végén?

Damore a személyes harcát a Nemzeti Munkaügyi Bíróságon folytatja tovább, mivel a CNBC-nek nyilatkozva elmondta, hogy a felső vezetés jogtalanul rúgta ki, miután nemet mondott arra, hogy visszavonja a tanulmányát. Gerő Veronika munkajogi tanácsadó a Hit Rádiónak és a lapunknak elmondta, hogy a programozó jó eséllyel nyerhet a bíróságon, mert mind az aktuális jogi szabályozás, mind az elmúlt évek precedensei legtöbbször a munkavállalónak ítéltek hasonló helyzetekben.

„Tény, hogy nagyon újszerű dolog, hogy a nagyvállalatok társadalmi kérdésekben foglalnak állást. Ezzel ugyanis belenyúlnak az emberek magánéletébe, hiszen egy, a szakmától teljesen független ügyben akarnak maguk dönteni a munkavállalók között. Sokszor ugyanis már csak egy egyszerű magánbeszélgetésnek is lehetnek munkajogi következményei, utóbbira konkrét példák is vannak az elmúlt évekből. Amerikában azonban van egy kultúrája, ahogy erre reagálnak: például, hogy perre mennek, vagy éppen tüntetéseket szerveznek.” – értelmezte az aktuális jogi környezetet az eset kapcsán a tanácsadó, hozzátéve, hogy szerinte

Damore „perre megy és nyerni fog”. A meggyőződésükért meghurcolt keresztény vállalkozókkal szemben ugyanis egy munkavállalót nagyobb jogi védelem vesz körül. Ez azonban változhat, ha a trendet és példát mutató óriáscégek átviszik ezt az ideológiai váltást a törvényhozáson.

Éppen ezért szerinte a Google-t nem tántorítja el a várható jogi csata, mert már annyira a márka identitásának szerves részévé tette a liberális értékrendet, hogy ebből már nem léphet vissza. Végig fogja vinni a programját, még akkor is, ha belső vagy külső ellenállásokba is ütközik a hosszú út során. „A határozott álláspont kemény ellenálláshoz vezet, a kultúra pedig nehezen változtatható, és sokszor kellemetlen konfliktusokkal jár” – fogalmazta meg ezt a célt Danielle Brown a Google Sokszínűségért és Integrációért felelős igazgatója, – szerinte a Google végig „az igazság oldalán állt” az ügyben.

„Bár nagyon sok támadás ért a nyilvánosság előtt, de csak nagyon kevesen kerestek meg azzal, hogy hallják a véleményemet” – indokolta Damore, hogy miért adott interjút Stefan Molyneux népszerű konzervatív videoblogger csatornájának. A beszélgetésben részletesen kifejtette, hogy mennyire csalódott, mind a vezetői pozícióban lévő munkatársai, mind a média reakciójában. „Tényleg csak az motivált itt mindenkit, hogy az olvasóinak elmondhassák, hogy ők morálisan mennyire nagyszerű emberek, és én pedig ezzel szemben mennyire gonosz vagyok. Nem vitát akartak kezdeményezni, sem pedig elmondani, hogy szerintük miért nincs igazam, egyszerűen csak az önigazságukat akarták tovább fényezni az én sztorimmal” – adott hangot keserűségének a meghurcolt programozó, akit egyedül az vigasztal, hogy a támadások között is „tömegével kapott” támogatói leveleket és bátorítást, hogy az igazságért harcol.

Olvasson tovább: