Kereső toggle

Lampedusa-effektus

Elzavarták a migránssziget polgármesterét

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a média és a politikusok által képviselt álláspont mekkora távolságra van az átlagemberek élményeitől és életérzésétől. Nem csökken a migránsok nyomása sem a francia-brit határon, sem Görögországban, az olaszok pedig azok, akik jelenleg a leginkább szenvednek a nem szűnő áradattól. Az egyre romló helyzetre újra ráirányította a figyelmet az olasz partvidék egyik kiemelt migráns-befogadó állomása, a Lampedusa-sziget UNESCO békedíjas polgármesterének, Giusi Nicolininek csúfos választási veresége.

A lampedusai polgárok nem fajgyűlölők, és nem is változott meg a véleményük arról, hogy a szükségben levőket be kell fogadni. Nem akarják kirakni a szigetükről azokat a migránsokat sem, akiket nemrég mentettek ki a Földközi-tengerből, ugyanis tudják, hogy azok nemsokára úgyis továbbállnak. Azt viszont már nem szívesen tűrik el, hogy a polgármesterük, akinek őket kellene képviselni, a nemzetközi sajtóban a saját politikai karrierjét építi – ezt szolgálta Angelina Jolie és Ferenc pápa látogatása is a felvevőállomásként működő szigeten. A helyiek úgy érzik, hogy a nagy csoportos ölelésből pont ők maradtak ki – legalábbis egy helyi hoteltulajdonos, Salvatore Martello szerint, aki maga is kilenc évig volt a sziget polgármestere. Nicolini „a sziget és a migránshelyzet képét formálta külföldön, de megfeledkezett az emberekről” – fogalmazott. Ezt bizonyítja például, hogy ha valaki sürgős orvosi segítségre szorul, át kell repülnie Szicíliába, de már egy egyszerű foghúzásért is Palermóba kell utazni. Előfordult olyan helyzet is, hogy egy terhes anyukát egy hónappal a szülés előtt már átküldtek Szicíliába, mert az ottani kórház tudta vállalni, hogy levezessék a sima szülést.

Hasonló hiányosságok mutatkoznak az ivóvízellátás, a szemétszállítás, vagy a fiatalok számára létrehozott munkahelyek kérdésében is. A helyiek olyannyira elégedetlenek voltak, hogy Giusi Nicolini az utolsó helyre futott be a polgármester-választáson, mindössze 980 szavazattal. Vincenzo Esposito, aki 50 éve halászik a Lampedusa körüli vizekben, ugyancsak elmondta, hogy „az emberek azért nem szerették Nicolinit, mert saját magát tette az első helyre.

Az helyes volt, hogy segítsünk a migránsoknak, de milliókat költöttek erre, a mi alapvető szükségeinkre pedig semmit.”

A migránsok pedig tovább jönnek.

Az olaszok már kénytelenek voltak egy szabályzatot kialakítani, amit a helyi civil szervezetekkel akarnak aláíratni, akik a legnagyobb lelkesedéssel mentik a migránsokat a Földközi-tengerből.

A hatóságok szerint ezek a nem kormányzati szervezetek az összes Olaszországba érkező bevándorló mintegy 41 százalékát húzzák ki a tengerből – ami ha nem káros, a legjobb esetben is kontraproduktív –, ezzel ugyanis csak még jobban felbátorítják az Afrika északi partjairól lélekvesztőkkel induló utasokat, és üzemanyagot spórolnak az embercsempészeknek, akiknek elég csak a táv feléig feltölteni a tankot – onnan már kihúzzák a migránsokat a vízből a civil szervezetek hajói. Róma önkormányzata ingerült hangvételű közleményt adott ki az üggyel kapcsolatban, amely szerint már elérték a kapacitásaik határait, és ezek a civilek felbátorítják még azokat is, hogy vállalják a halálos hazárdjátékot Líbia és Olaszország között, akiknek már az elinduláshoz segítség kell.

A nyilatkozat azután született, hogy Rómában is érezhetően romlik a regnáló politikusok helyzete. A június közepén tartott önkormányzati választásokon a polgármester Virginia Raggi pártja, az Öt Csillag ugyancsak eléggé leszerepelt, ugyanis a korábbi ígéreteikkel ellentétben a migránsok számának csökkentése helyett Raggi együttműködött az olasz kormánnyal, amelynek belügyminisztere arra szólította fel a helyi önkormányzatokat, hogy próbáljanak a tavalyi 180 ezer bevándorló mellé még 250 ezernek helyet találni. A politikai pozícióját megszilárdítani akaró polgármester hazárdjátéka nem járt sikerrel, az Öt Csillag a 25 legnagyobb olasz városból, ahol polgármester-választás volt, 24-ben teljesen sikertelen maradt. 

Az olaszok fele nem akar több embert befogadni, és habár az érkezők mintegy 40 százaléka jogosult menedéket kapni Európában, a többiek is maradnak – a visszatoloncolás ugyanis nem egyszerű.

A bürokrácia mellett ugyanis azok az országok sem hajlandók visszafogadni őket, ahonnét érkeztek.

Természetesen az Európai Bizottság a szituációt a kontinens belső országaira gyakorolt nyomás erősítésére próbálja felhasználni. A megoldás a politika szerint nem az, hogy valahogy megállítsák a migránsok beáramlását, hanem hogy a többi uniós tagállam fogadjon be még több bevándorlót, vagy adjon több pénzt a sátortáborokban lakók számára.

A befogadó országok oldalán sem olyan rózsás a helyzet, ahogy azt az uniós politikusok, vagy a főáramú média igyekszik beállítani. Az alig nyolc hónapja ledózerolt calais-i sátortábor helyén a helyi polgármester újabb menedékfalu felállítását követeli, ugyanis azzal, hogy nincs hol lakniuk, a migránsok kedvét nem sikerült teljesen elvenni attól, hogy továbbra is megpróbáljanak bejutni Nagy-Britanniába a Csalagúton keresztül. Habár legalább 9 ezer bevándorlót helyeztek át innen, sajtóértesülések szerint még legalább 1800-an tartózkodnak az Angliába vezető út mentén.

A helyiek továbbra is attól tartanak, hogy bár most nincs akkora létszámú bevándorló a térségben, akik maradtak, sokkal kétségbeesettebben próbálnak valahogy átjutni a határon, ráadásul ezeknek az embereknek valahogy ivóvizet és ellátást kell biztosítani, ami a „Dzsungel” hiányában sokkal nehezebb.

A közbiztonság is romlik, ugyanis azok, akik ittmaradtak, vagy a hírhedt sátorváros lerombolása óta érkeztek, a város utcáin alszanak, és folyamatosan igyekeznek megállítani azokat a teherautókat, amelyek legálisan juthatnak be Nagy-Britannia területére. A migránsok a teherautók megállításához barikádokat használnak, amelyek éjszaka kifejezetten életveszélyesek. Nemrég egy lengyel teherautósofőr veszítette életét egy balesetben, amelyet migránsok okoztak, akik teherautókat tartóztattak fel, hogy a csomagterükbe mászhassanak. Az ügyben kilenc eritreait fogtak perbe gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával. A környék és Calais polgármesterei, illetve a helyiek azt tervezik, hogy közvetlenül az új francia elnökhöz, Emmanuel Macronhoz fordulnak segítségért, aki viszont köztudottan az Európai Unió álláspontját képviseli, így valószínűleg a helyzet további romlására lehet számítani.

Annak ellenére, hogy Görögország a balkáni útvonal lezárulása miatt háttérbe szorult a most érkező bevándorlók számára, a problémákat nem sikerült végleg megoldani. A görögök nem lélegezhetnek fel a turistaszezon kellős közepén sem, ugyanis a törökök folyamatosan engedik az újabb hajók érkezését Leszboszra, Kioszra, Számoszra, Koszra és Leroszra, ahová június közepéig összesen majdnem 15 ezer migráns érkezett. A helyiek egyre nehezebben tűrik a nyomást, és ahogy egyre szaporodnak a festői szigeteken a szedett-vedett sátorok, tüntetésekre is sor került, ahol nagy számban meg is jelentek a helyi lakosok. A tüntetők a helyi hatóságokat is felelősnek tartják, ugyanis az életben levő EU-Törökország megállapodás értelmében az érkezők nagy részét azonnal vissza lehetne toloncolni Törökországba, ha a túlfejlett bürokrácia nem fojtaná meg teljesen a folyamatot.

Azok a migránsok pedig, akik nem akarnak Görögország táboraiban ragadni, új módszerhez folyamodtak, az utóbbi napokban Kosz, Santorini és Rodosz repterein 13 olyan bevándorlót tartóztattak le, akik ki akarták használni a laza útlevél-ellenőrzést, és magángépekre próbáltak „fellógni” abban a reményben, hogy így beutazhatnak Nagy-Britanniába.

Az Európai Unió legnagyobb migráns-befogadó állomása, Németország is kezdi elérni a teljesítőképessége határait. A német polgárok többsége úgy látja, hogy országa rövidesen egyáltalán nem lesz képes befogadni új bevándorlókat, a legtöbben pedig a szociális rendszer összeomlásától tartanak, illetve attól, hogy az iskolarendszert is túlterhelik a bevándorlók. 72 százalék érzékeli kiemelkedő problémának a helyiek és a bevándorlók közötti konfliktusokat, ami egyértelműen mutatja, hogy nem érzik teljesen biztonságban magukat az átlagpolgárok.

A Bertelsmann alapítvány felmérése alapján 54 százalék látja úgy, hogy több migránst már nem lehet befogadni, ami jelentős romlás a 2015-ös 40 százalékos értékhez képest. A nyugati részen 55 százalék aggódik a helyzet miatt, ami teljes fordulatot mutat 2015-höz képest – akkor inkább a keletiek érezték úgy, hogy problémát jelentenek a migránsok. Merkel kancellár is érzi, hogy megfordult a széljárás, áprilisban már keményebb hangot ütött meg a bevándorlókkal kapcsolatban, bár a hangulat nem javult jelentősen. Az igazi megmérettetés azonban szeptemberben, a parlamenti választásokon következik, ahol a németek eldönthetik, hogy hajlandóak-e a továbbiakban is bizalmat szavazni annak a politikának, amelynek hivatalos programja, hogy 2050-ig minden évben több százezer migránst „importáljon” Németországba.

Olvasson tovább: