Kereső toggle

Európa védelmében

Gombamód szaporodnak az ifjúsági identitásvédő szervezetek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Görögtűz, molinók és burkába öltöztetett Mária Terézia-szobor. A fekete-sárga lambda égisze alatt aktivisták ezrei dolgoznak azon, hogy felhívják a társadalom figyelmét az európai identitásra leselkedő veszélyekre.

A Génération Identitaire (Identitás Generáció) nemzetközi hálózatához egyre több fiatal csatlakozik, akik úgy érzik: a tömeges bevándorlás, az erőszakos genderlobbi és önmagában a neoliberális multikulturalizmus alapjaiban festi át a kontinens amúgy színes és változatos nemzeti összképét. Első látásra úgy tűnhet, hogy újabb radikális szélsőjobboldali irányzat bontott zászlót, a valóság azonban mást mutat.

A ’68-as generáció „bűne”

A legtöbb alszervezet weboldalán kiemelt helyen lehet olvasni arról, hogy miként roppantotta meg Európa identitását az úgynevezett 68-as generáció. Állításuk szerint az ötven évvel ezelőtt történt események a mai napig alapjaiban határozzák meg a közgondolkozást és a politikai diskurzust, társadalmi hatásuk pedig valóságos „etnikai átalakulást” eredményezett a kontinensen. A legtöbb történész és társadalomtudós osztja az állítást, mely szerint a hatvanas években zajló események vízválasztónak bizonyultak a világ, de főként Európa jövője szempontjából.

1968 márciusában francia diákok egy csoportja egy lázadás keretében elfoglalta a párizsi egyetem nanterre-i fakultását, miután tiltakozásukat fejezték ki az „osztálydiszkrimináció” ellen. Miközben számos probléma sújtotta a gazdaságot (alacsony bérek, munkanélküliség) és az oktatást (zsúfoltság, hiányos felszerelés), az egyetemi hallgatók hatalmas nyomást helyeztek a vezetőkre, hogy radikális reformokat hajtsanak végre. Követeléseik között kiemelt szerep jutott a koedukált kollégiumok kialakításának, a fiúk ugyanis szabadabb bejárást szerettek volna a lányok szobáiba.

Egy francia egyetemista állítólag a nanterre-i egyetem uszodájának avatásán cigarettát és tüzet kért François Missoffe ifjúsági és sportminisztertől. „Miniszter úr, miért nem engedélyezik az egyetemeken a koedukált kollégiumokat?” – tette fel a kérdést a diák. „Hűtse le magát fiatalember!” – jött a válasz. Az egyetemista erre pimaszul így felelt: „Attól még, mert maga impotens, hagyhatna minket szeretkezni!” Az egyetemistát Daniel Cohn-Benditnek hívták, és pillanatok alatt a lázadások kulcsfigurájává vált. Később a Zöldek elnökeként képviselő lett az Európai Parlamentben.

A kezdeti egyetemfoglalás pillanatok alatt eszkalálódott. Százával csatlakoztak a különböző oktatási, szakszervezeti és más társadalmi csoportok. A felkelésnek végül az lett az eredménye, hogy közel két hónapig káosz uralkodott az országban, ötmillió ember sztrájkolt, rendszeressé váltak a véres összecsapások a rendőrök és a tüntetők között. A regnáló kormány előrehozott választásokat kényszerült kiírni, amit viszont meg is nyert, miután a csendes többség újra megszavazta.

A szélsőbaloldalinak tartott mozgalom rövid távon politikailag kudarcot vallott, az identitásvédők azonban úgy vélik, társadalmi hatása a mai napig meghatározza egész Európa sorsát. A ’68-as generáció posztmarxista ideológiai irányának tulajdonítják többek között, hogy a neoliberalizmus nemzetközileg uralkodó ideológiává vált, miközben a kisebbségek integrációja, a multikulturalizmus és a bevándorlás széleskörű támogatásra lelt a társadalomban. A nyugat-európai és brüsszeli vezetésbe bekerült nemzedék mára keresztülvitte egykori radikális elképzeléseit, így a „szexuális forradalom” és a „homoszexuális lobbi” alapvetően determinálja az európai embereket – vélik.

Az Új Jobboldal ellenforradalma

A hatvanas évek radikális liberális és baloldali fordulatára a másik oldal, a Nouvelle Droite, az Új Jobboldal gondolkozási irányzatával reagált.

A mozgalom nem tekinthető politikai mozgalomnak, úgynevezett metapolitikát követ, melynek lényege abban áll, hogy nem közvetlenül kapcsolódik az aktuális politikai eseményekhez, hanem a ’68-as fordulat tanulsága alapján először a kulturális intézmények területén igyekszik változást elérni.

Az eszmerendszer megalapítója egy Alain de Benoist nevezetű francia filozófus, aki többnyire a GRECE nevezetű „think tank”-en” (agytröszt) keresztül igyekezett népszerűsíteni az Új Jobboldal eszményét. Benoist élesen elutasította a globalizmust, a multikulturalizmust, a tömeges bevándorlást és a liberalizmust. A liberális demokráciákban azt kifogásolta, hogy homogenizálni kívánja az etnikumokat, és a dekadenciájával eltörli a népek eredetét és értelmét. A francia filozófus kulcsfontosságúnak tartotta, hogy Európa megmaradjon egyedinek és eredetinek, melyben kulcsszerepet szánt az annak ősi, antik formájához való visszatérésnek.

Az Új Jobboldal ideológiája egy-aránt elutasítja a keleti és a nyugati befolyást, Benoist rendszeresen hangoztatta könyveiben, hogy „a legkomolyabb kihívás korunkban, hogy ne váljunk amerikaivá”. A filozófus szerint elsődleges szempont az univerzalizmus elutasítása, és az egyenember kialakítására tett erőfeszítésekkel szembeni küzdelem. Benoist mély rokonszenvet érzett a neopogánysággal kapcsolatban is, s bár ideológiai mentorként tekintett Nietzchére, a kereszténységgel kapcsolatosan kevésbé volt kritikus, mint a német filozófus.

A mozgalom másik nagy ideológusa, Guillaume Faye úgy vélte, halálos bűn minden olyanfajta törekvés, ami az egyedi kultúrákat és népeket homogenizálni kívánja. Mindkét filozófus úgy gondolta, a balliberális társadalmi forradalommal az európai identitás került veszélybe. Benoist politikai szempontból a felfogások közötti frontvonalat nem jobb- és baloldal ellenében, hanem az egyformaság és különbözőség, illetve a nemzetközi és nemzeti érdekek szembenállásában húzta meg. Fontos ugyanakkor hozzátenni, hogy a radikalizmust sem nélkülöző eszmeiség mellett az ideológusok könyveikben rendszeresen elutasították a rasszizmus, az antiszemitizmus, de még az anticionizmus különféle formáit is.

Mi az identitarizmus?

A kétezres évek elején Franciaországban az Új Jobboldal eszmeiségét továbbgondolva a Bloc Identitaire nevezetű nemzeti mozgalom gyakorlati alapokon is elkezdte a célok megvalósítását, néhol a politikába is belekóstolva. A szervezet ifjúsági szárnya volt az úgynevezett Génération Identitaire, azaz az Identitás Generáció.

Konzervatív filozófusok, ideológusok és szerzők munkásságát tanulmányozva az európai felmenőkkel bíró, de az Egyesült Államokban született John Morgan megpróbálta összegezni, hogy mit is takar az európai identitarizmus. Az amerikai kutató leszögezte, hogy az uralkodó neoliberális és globalista elit világszerte támadja az európai identitást, így az ifjúságnak hatalmas feladata, hogy identitását újra felfedezze és védelmezze. Identitás alatt Morgan a nemzeti hovatartozás különböző elemeit érti – a nyelvet, kultúrát, hagyományokat, vallásokat –, amelyek egyediek, értékesek, így fontos azokat megőrizni. Véleménye szerint ennek része a faji hovatartozás is, de ennél sokkal többről van szó.

A mozgalom francia eredetével kapcsolatban megemlítette, hogy az országban a fiatalok felismerték, hogy a bevándorlás nemcsak a befogadó népre, hanem a bevándorlókra nézve is káros abból a szempontból, hogy radikális hatással van azok önmeghatározására. A korlátozás nélküli migráció eredménye, hogy mindkét csoport elidegenedik saját identitásától, és az a haza, amin mindketten osztoznak, már egyikük számára sem fog otthont nyújtani annak ellenére, hogy mindenki magáénak szeretné érezni.

„Az anyagi jóléttől és technikai vívmányoktól elkábult embereink nagy része most is alvó állapotban van, s jelenleg is azt hiszi, hogy a globalizáció… irányítható anélkül, hogy eladnák érte a lelküket. Természetesen tévednek” – fogalmazott Morgan az Identitás Generáció magyar szervezetének küldött írásában. A kutató leszögezi, az identitárius eszme túlnőtt az eredeti francia Új Jobboldalon, és kirántotta a jobboldali ideológiákat a fasizmus és a világháborús történések árnyékából. A radikális szélsőjobboldali szervezetektől az is elkülöníti az identitásvédőket, hogy ők alapvetően támogatják az Európai Uniót, mint nemzetállamok szövetségét. Elítélik azonban a „benne összegyűlő neoliberális értékeket, amelyeket támogat”.

Morgan hangsúlyozza, hogy az identitárius eszme elutasítja a faji szuprematizmust (jelentése felsőbbrendűség – a szerk.), miközben úgy tartja, hogy a különböző etnikumok emberei együtt élhetnek, de csak akkor, ha közös, alapvető kulturális értékeket osztanak meg. A mozgalom pont emiatt alapjaiban ellenzi a kontinens iszlamizációját, miközben nem nézi le a muszlimokat. „Ugyanannyi joguk van a saját földjükön élni, mint nekünk” – olvasható a kutató összefoglalójában. Ebből egyenesen következik, hogy az identitáriusok a messzemenőkig ellenzik az intervenciós politikát is, de kulcsfontosságúnak tartanak olyan alapvető értékeket is, mint az állat- és környezetvédelem, a gyermekvállalás valamint a tradicionális családmodell.

Nemzetközi szervezetek

A zászlóshajónak számító francia Génération Identitaire több esetben felkeltette a nemzetközi sajtó figyelmét látványos akcióival. Elsőként 2012 októberében robbantak be a köztudatba, amikor Poitiers-ben rövid időre elfoglalták az egyik helyi mecsetet, hogy annak tetején transzparenst helyezzenek el. Ez a francia város volt az, ahol Martell Károly 732-ben megállította az arab térhódítást, miután a mór csapatok végigfosztogatták és elfoglalták Európa nyugati felét. A francia identitáriusok hadüzenet-videója villámgyorsan körbejárta a világot, szervezetükhöz százával csatlakoztak a lelkes fiatalok. Ugyancsak nagy visszhangja volt annak az akciónak is, amikor 2016-ban Calais-ban néhány aktivista elfoglalta a migránsok dzsungeltáborát és a helyi várost összekötő hidakat.

Tevékenységüket nem mindenki fogadta azonban ilyen jól. A szélsőbaloldali „antifasiszta” aktivisták rendszeresen megjelentek az utcai vonulásokon, nem egyszer pattanásig feszült helyzetet alakítva ki. A francia aktivisták ekkor úgy döntöttek, önvédelmi kurzusokat is indítanak, hogy megvédjék magukat a hasonló konfliktusok esetén. Egyik alkalommal nyáron a francia Alpokban tábort is szerveztek, ahol különböző előadások mellett a testedzésre is nagy hangsúlyt fektettek.

A mozgalmat éles kritikák érték a társadalom és a média részéről is. Az ITV dokumentumfilmjében a szervezetet radikális csoportként mutatja be, ami nem nélkülözi a rasszista elemeket sem. (Ezt a vádat az aktivisták rendszeresen visszautasítják.) A kisfilmből kiderül, hogy a szervezet egyik képviselője a muszlimok egy részét kitoloncolná Franciaországból, miközben betiltanák a mecsetek és minaretek építését. A csatorna megszólaltat egy francia ideológust, Renaud Camust is, akitől az „etnikai kicserélődés” elmélete származik. A filozófus szerint napjainkban egy fordított gyarmatosítás zajlik, melynek során az afrikai kontinens demográfiai szinten kvázi kolonizálja többek között Franciaországot is. Camus nem tartja xenofóbnak magát, célja az, hogy visszahódítsa országát a francia népnek.

A francia aktivisták pillanatok alatt hatalmas népszerűségre tettek szert a szomszédos országokban. Sorra alakultak meg a különböző identitárius szervezetek a lambda logó alatt, amit a thermopülai csatában kisebbségben harcoló spártaiak pajzsáról kölcsönöztek. Alakult szervezet többek között Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Belgiumban, Svédországban, Portugáliában és Magyarországon is. Az egyik legaktívabb és legkreatívabb munkát mind közül egy Martin Sellner nevezetű bécsi identitárius végzi, aki rendszeresen szervez bajtársaival különféle gerillamegmozdulásokat. Időnként különféle középületek tetejére másznak fel molinót kifeszíteni, egyik legismertebb akciójuk alkalmával egy Mária Terézia-szoborra húztak burkát, hogy felhívják a figyelmet az iszlamizáció veszélyeire, de „meghekkelték” már a Brandenburgi kapu homlokzatát is Berlinben.

Az identitárius szervezetek legújabb kampánya a Földközi-tengerre irányul. Miután egy kisebb motorcsónakkal sikeresen megállítottak egy hatalmas NGO-hajót, ami titokban migránsokat szállított volna Olaszországba, a mozgalom most egy saját hajót vásárolt, hogy azzal felügyelje a civil szervezetek tengeri műveleteit. A C-star nevezetű negyven méter hosszú hajó az identitásvédőkkel a fedélzetén még a líbiai partok közelében megállítaná az embercsempészek hajóit.

 

Olaszország

Az Identitárius Mozgalom egyik kulcsszereplője a Generazione Identitaria, az olasz ág. A Hetek a csoport egyik vezetőjével, Marco E. Malagutival beszélgetett.
– Mi a véleményük az Európai Unió bevándorláspolitikájáról? Úgy tűnik, a migráció következményeit legjobban most Olaszország szenvedi meg.
– Az NGO-szervezetek földközi-tengeri tevékenységét leginkább Olaszország érzi meg a saját bőrén. Miközben az Európai Unió nagylelkűnek és vendégszeretőnek tűnik, hazánk fizeti meg a válság árát. Szinte semmiben nem segítenek. Véleményünk szerint ki kellene lépni az unióból, mert az említett ügyön kívül más gazdasági, politikai, etnikai és demográfiai problémákat sem képes megoldani a nemzetközi szervezet.
– Több helyen lehetett olvasni, hogy vásároltak egy hajót, amivel a Földközi-tengeren fogják ellenőrizni a civil szervezetek tevékenységét. Nem veszélyes ez az akció az úton levő menekültekre nézve?
– Nem győzzük hangsúlyozni, hogy senkit sem fogunk hagyni meghalni. Nem fogjuk akadályozni a mentési műveleteket. Az NGO- hajók megállításával a líbiai hajók elindulását előzzük meg, így további menekültek halálát. A civil szervezetek hajói egészen Líbiáig mennek, hogy ott fogadják az induló gumicsónakokat. Ez megy minden nap. Ha ezt a taxiszolgáltatást megállítjuk, és senki nem várja majd a csónakokat, senki nem fog majd útnak indulni. Ha nem indulnak el, nem fog értelmetlenül meghalni több ezer ember. Ha sikerrel vesszük a küldetést, akkor az egész tengerre kiterjesztjük a potenciálunkat.
– Honnan szerzik a pénzt a különböző akciókhoz? 
– Szervezetünk önmagát pénzeli. Minden megmozdulásunkat abból az összegből finanszírozzuk, ami a tagdíjakból, pólók és kiegészítők eladásából, valamint a szimpatizánsok felajánlásaiból jön össze. Csak ezek a bevételi forrásaink vannak.
– Mi/Ki állhat a tömeges bevándorlás mögött? Önök mit gondolnak?
– Véleményünk szerint nagyon sok politikai és gazdasági érdek húzódik meg a háttérben. Az NGO-k rengeteg pénzt kapnak ismeretlen pénzemberektől. Azt viszont tudni lehet, hogy az embercsempészetben kulcsszerepe van Soros Györgynek és az Open Society Foundationnek. Ez tulajdonképpen a hibrid formája annak a politikai hazárdjátéknak, amellyel az európai országokat destabilizálni akarja. Jól ismeri ezt a játszmát Soros, nagy szakértője az ilyen jellegű tevékenységnek. Ezt a WikiLeaks is bizonyította már sokszor.
– Hamarosan választások lesznek Olaszországban. A politikai pártokkal hogy állnak?
– Az Öt Csillag Mozgalommal az a probléma, hogy egy dobozba sűríti a különböző politikai véleményeket. Miközben ellenzik az NGO-k tevékenységét és a bevándorlást, leszavazták azt, hogy az illegális behajózás bűncselekménynek minősüljön. Hivatalos pártot a szervezet sosem támogatott, nyilvánvalóan az Északi Liga és a Fratelli d’Italia áll hozzánk a legközelebb, de még az ő programjuk is hiányos a bevándorlást tekintve.
– Hogyan épül fel a szervezet? Hány tagjuk van?
– A szervezetnek van egy elnöke, aki mellett egy négytagú vezetőség munkálkodik. Vannak támogatók és aktivisták, a regionális vezetőket az úgynevezett belső kör választja ki. Pillanatnyilag százötven tagunk, kilenc helyi szervezetünk van, de biztosra vehető, hogy hamarosan nőni fog ez a szám. A Generazione Identitaria egy etnikailag olasz falanx, ami arra született, hogy megvédje Európát.

 

Magyarország

A Hetek megkereste a nemzetközi Identitárius Mozgalom hivatalos magyar ágát, az Identitás Generációt (IG). A szervezet koordinátorával, Kovács Gergellyel és szóvivőjével, Bódi Ábellel beszélgettünk.
– Az elmúlt hetekben egy Identitesz nevezetű szervezet részvételével új szélsőjobboldali párt alakult. Elég hasonló a nevük, hasonló szólamokat is hangoztatnak. Azonos a két szervezet?
Gergely: – Semmi közünk nincs hozzájuk, ők egy deklaráltan szélsőjobboldali szervezet, amelynek az etnikai nézetei számunkra vállalhatatlanok. Nálunk nincsenek faji kérdések, ideológiánk szerint egy afrikai vagy izraeli polgár éppúgy lehet identitárius, mint egy európai „őslakos”.
Ábel: – Voltunk a napokban az EFOTT-on, ott is sokan összekevertek velük, ami viszont a fiatalok nagy része számára taszító.
– Több sajtóorgánum is összekapcsolja a két szervezetet. Ők nem identitáriusok? Találkoztak a nemzetközi társszervezeteitek vezetőivel is.
Gergely: – Ez okozott is némi fejfájást nekünk. László Balázsék (Identitesz volt elnöke) jó kapcsolatot alakítottak ki néhány vezetővel, akik viszont nem tudtak sokat róluk. Amikor Magyarországra látogatott a francia identitárius vezető, akkor egy szkinhed kérdésére leszögezte, hogy neonáci vagy szélsőséges szervezetekkel semmiféle közös akció nem lehet. Innentől fogva az Identitesz nem része a Generation Identity nemzetközi szervezetnek. Azt mondják azért, mert nincsen ideológiájuk, ami nem igaz. Erről egyébként az Identitesz kiadott egy hivatalos közleményt is.
– Önöknek hogy sikerült csatlakozni?
Ábel: – A mainstream média sajnos sok esetben hamis vagy túlzó képet fest a magyarokról. Emiatt tartottak tőle, hogy a lambda logó (A szervezet szimbóluma – szerk.) égisze alatt fasisztoid nézeteket fogunk hangoztatni, vagy mondjuk, cigányokat inzultálunk.
Gergely: – Náluk nagyon finoman kell fogalmazni. Ha esetleg indulatból átlépnek egy határt, a sajtó egyből rájuk ugrik. Nálunk ilyen nincs, mivel a kormány is bevándorlásellenes retorikát használ. Ők is tudják, hogy nálunk nagyobb szabadság van. Féltek, hogy neonáci szervezet leszünk, de személyes kapcsolatépítés után teljes lett a bizalom irányunkban.
– És azok? Szélsőjobboldali az Identitás Generáció?
Gergely: – Ha a szélsőjobboldali alatt antiszemita vagy fajgyűlölő elméleteket értünk, akkor nem. Ezt csuklóból elutasítjuk. Nálunk nincsen mellényben, bakancsban menetelés, mint például a Nemzeti Arcvonalnál. Nekünk nem ez a célunk.
Ábel: – Az IG egész Európában egy újszerű megközelítés, ami nem kapcsolódik szorosan az elmúlt évtizedek eszmeáramlataihoz. Nem a klasszikus szélsőjobb, és nem is az Egyesült Államokban meghonosodott fajelméletre alapuló alternatív jobboldal, habár ott is létezik párhuzamosan egy konszolidáltabb vonal. Nálunk nincsen fehér felsőbbrendűség-tudat vagy ennek a propagálása.
Aki ilyet mond az emberközpontú, patrióta szervezetünkre, az egyszerűen rosszindulatú vagy elment az esze. Manapság az is lehet, hogy fizetnek egy ellenérdekű csoport aktivistájának, hogy hazugságokat állítson rólunk. Úgy látszik, vigyázni kell mindenkivel, bár egyértelmű, hogy jóval többen vannak a szimpatizánsok és támogatóink.
– Akkor Önökhöz beléphet cigány ember?
Ábel: – Hogyne.
– Zsidó?
Ábel: – Van zsidó tagunk is.
– És a melegek?
Gergely: – Be, abszolút. Ha az LMBTQ-lobbit elutasítják, és látják annak társadalomra való káros hatását, akkor igen. Várjuk őket sorainkban. Nálunk nem lennének gúny tárgyai.
– Mi a helyzet a muszlimokkal és az iszlámmal?
Ábel: – Ők nem. Azért nem, mert az Identitás Generáció szerint az iszlám vallás nem az európai identitás része. Azokat várjuk a szervezetbe, akiknek a vallása része az európai identitásnak.
Gergely: – Az iszlamizációra elsődleges veszélyforrásként tekintünk. Jól látható, hogy a történelemben is többször mecsetépítésekkel, majd lassú nyomásgyakorlással, később hódító háborúval zajlott a kontinens elleni támadás. A vallásszabadság természetesen fontos, ahogyan az is, hogy asszimilálódjanak a magyar kultúrához.
– A társszervezeteknél látni egyfajta militáns jelleget. Önök is hangsúlyosnak tartják az önvédelmi sportokat?
Ábel: – A militáns jelleget elutasítjuk, a kulcs az önvédelmen van. Franciaországban erre például nagy szükség van, őket időnként támadások is érik. Martin Sellnernél (osztrák vezető) pedig rendszeresek a halálos fenyegetések.
Gergely: – Minden héten van Krav-Maga-edzésünk a Margitszigeten. Ez alapvetően egy izraeli önvédelmi technika. Nem kötelező, bármelyik aktivista jöhet, akinek kedve tartja. Inkább barátságos, közösségépítő és egészségmegőrző jellegűek az összejöveteleink. A szabadban, friss levegőn, jó hangulatban zajlanak az edzéseink. Nem véletlen, hogy szívesen csatlakoznak hozzánk járókelők is, ami büszkeséggel tölt el. A másik nagy előnye az edzéseinknek a női résztvevők önbizalmának növekedése. A lányok arról számolnak be, hogy az önvédelmi technikák elsajátítása egyfajta magabiztosságot ad nekik a mindennapokban.
– Hogyan épül fel a szervezetük? Hány tagjuk van?
Gergely: – Az Identitás Generáció két szervezet kapcsolatából jött létre 2016-ban: ezek az Identitás Szövetség és Alternatív Európa. Jelenleg 50 aktivistánk van, két társelnökünk, ami fontos pozíció, de nem diktatórikus az irányítás. Heti rendszerességgel találkozunk, ilyenkor 4-8-12 fő ül össze, de vannak havi, negyedéves ülések is, ahol összegezzük, hogy mit értünk el eddig, és mit tervezünk a jövőben.
– Mi szükség van egy identitárius szervezetre egy olyan országban, ahol a kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt is képviseli az elveiket?
Gergely: – A szervezetünk civil szervezet, alulról szerveződő. Azt tapasztaljuk, hogy sok párt csak a szavazatmaximalizálás miatt képvisel bizonyos ügyeket. Vannak persze olyan kezdeményezések, ami mellé oda tudunk állni. Ilyen volt például a Családvédő konferencia, ahol a hölgy aktivistáink képviseltek bennünket. Nincsen kapcsolatunk egy párttal sem, a mozgalomnak egészen addig van létjogosultsága, ameddig érdeklődés van iránta.
Ábel: – Ugyan miért lenne olyan nagy az érdeklődés a szervezetünk iránt, ha nem lenne rá akkora szükség? Nagyon is van rá szükség, ahogy ezt az egyre sokasodó jelentkezők is alátámasztják. Végre van egy szervezet, ahova egyszerűen jó tartozni. Örömet okoz részt venni a közös programokban, akciókban, és ismerkedni a többi magyar és európai lelkes résztvevővel. Ha ilyen sokan teszünk egy közös cél érdekében, az bizony csak jó lehet.
– Hogyan képzelik el az ideális Magyarországot, az ideális Európát?
Gergely: – Nemzetállamokban gondolkozunk, szoros együttműködésben.
Ábel: – Az Európai Unióra nem ellenségként tekintünk, csak reformokra van szükség. Európa sajnos elvesztette a nagyhatalmi státuszát az elmúlt száz év során, ezt volna jó valahogyan visszaszerezni.
Gergely: – A radikális iszlamistákat kiutasítanánk az országból. Persze más etnikumok is élhetnek békében az országban, amennyiben a befogadó állam kultúráját elfogadják. Magyarországot, mint egy nagy, boldog, biztonságot nyújtó családot képzeljük el. Képzeletünkben a családok szimbolizálják az európai nemzeteket, akik békében élnek egymás mellett, és közösen gondoskodnak Európáról.
– Mi a szervezet közvetlen célja a jövőben?
Gergely: – Szeretnénk országos hálózatot kiépíteni, hogy minden régióban legyenek aktivistáink, hogy összevont akciókat is tudjunk csinálni, amik nagyobbat ütnek. Gyarapítanánk az aktivisták számát, bárki írhat a nyilvános Facebook-oldalunkra vagy e-mail címünkre. Ilyenkor elbeszélgetünk velük, ismertetjük a mozgalom célját. Ha elfogadják és valahogyan bizonyítják elkötelezettségüket (akciók, háttérmunka során), akkor hivatalosan is aktivisták lehetnek.
Ábel: – Tervezünk indítani egy vlogsorozatot is, amelyben a youtube-os fiatalokkal megismertetnénk az identitárius eszméket, és rövidre zárnánk néhány elterjedt félreértést a szervezettel kapcsolatban. Az egyre több fiatal csatlakozó tovább növeli a szervezetünk hatékonyságát. Hamarosan számos közös program szervezését tesszük lehetővé országszerte. Fontosnak tartjuk elérni, hogy minden ember az országban tisztában legyen a közösség erejével, a magyar és európai értékek fontosságával, amit az Identitárius Mozgalom képvisel.

Olvasson tovább: