Kereső toggle

Célkeresztben Szíria és Libanon

Amerikai flottafelvonulás, orosz fenyegetések, izraeli dilemmák

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Ne tesztelgessenek bennünket!” – üzente az izraeli védelmi miniszter az ország északi szomszédjainak, elsősorban Szíriának, de Libanonnak is, miután egy héten belül öt alkalommal csapódtak be gránátok izraeli területre. A jeruzsálemi kormány jelezte, hogy nincs szándéka bekapcsolódni a szíriai polgárháborúba, de kész minden módon megvédeni területi integritását és polgárai biztonságát. Az eddigi visszafogottságnak egy újonnan felfedezett libanoni föld alatti fegyvergyár és a térségben egyre aktívabb amerikai–orosz csapatmozgások is véget vethetnek.

A Newsweek összeállítása szerint Izrael a szíriai polgárháború öt éve alatt csendben ugyan, de meglehetősen intenzív támogatást nyújtott a Bassár el-Aszad elnök ellen harcoló különböző felkelő csoportoknak. A támogatás részben orvosi segítség volt: Izrael több ezer szíriai civilnek nyújtott egészségügyi ellátást, de a sérültek között nyilvánvalóan voltak olyanok, akik maguk is harcoltak a polgárháborúban. Ennél érdemibb segítségnyújtás volt, amikor izraeli harci gépek légicsapást mértek az Irán által támogatott, libanoni síita többségű terrorszervezet, a Hezbollah, valamint a szíriai kormányhadsereg állásaira. Ezeknek a légicsapásoknak stratégiai célja elsősorban az volt, hogy elvágja az összeköttetést Irán és Libanon között, miután Teherán szíriai területen keresztül igyekszik biztosítani a Hezbollah fegyver- és rakétautánpótlását. Az izraeli célpontok között kisebb arányban ugyan, de szunnita lázadó csoportok állásai is szerepeltek, például a korábban al-Núszra Front néven ismert csoport (mai nevén: Hajat Tahrir al-Sam) bázisai, amelyeket egyben a meggyengült, de ma is létező al-Kaida terroristái is használtak.

Az elmúlt napokban az izraeli ILTV televíziós csatorna arab forrásokból származó információk alapján arról számolt be, hogy Irán legalább egy nagy méretű, föld alatti fegyvergyárat létesített Libanonban. Az értesülést Herzl Halevi izraeli dandártábornok is megerősítette. Ez új stratégiai kihívást jelent Izrael számára. Eddig a jelentős fegyverszállítmányokat sikerült időben beazonosítani, akár teherautó-konvojok, akár tengeri konténerszállítmányok közé rejtve igyekezték eljuttatni azokat Iránból Libanonba. Az időben felfedezett fegyverküldeményeket izraeli vadászgépek célzott légicsapásokkal megsemmisítették. Az új információk alapján azonban úgy tűnik, hogy az Iráni Forradalmi Gárda parancsnoksága stratégiát váltott, és a kockázatos szállítási útvonalak helyett arra törekszik, hogy Libanonban állítsa elő a Hezbollahnak szánt fegyvereket. Ez nehéz dilemma elé állítja Izraelt. Amennyiben erőteljes támadást indít a libanoni föld alatti bázisok ellen, nyílt háború kitörését kockáztatja a Hezbollahhal. Az ILTV értesülése szerint jelenleg Izrael diplomáciai módot keres a válság megoldására, de a síita terrorcsoportnak a bejrúti kormányra gyakorolt erőteljes és közvetlen befolyása miatt kevés az esély a sikerre. Avigdor Liberman védelmi miniszter szerint Izrael nem kíván konfliktusba kerülni Libanonnal, de a föld alatti fegyvergyárak felfedezése megváltoztathatja ezt a stratégiai álláspontot.

A visszafogott izraeli magatartást az elmúlt hónapokban a Trump-elnökség óta sokkal intenzívebb amerikai szerepvállalás is befolyásolja. A márciusi jelzés értékű rakétatámadás, szakértők szerint, csak a kezdet volt, és az Egyesült Államok hosszú távú stratégiai célja a térségben az iráni és az orosz befolyás erősödésének megakadályozása. Miután június végén az amerikai védelmi minisztérium bejelentette, hogy információik szerint az Aszad-kormány újabb vegyifegyver-támadásra készül, Washington légi és tengeri erődemonstrációt kezdett a Földközi-tenger keleti medencéjében. A The Aviationist című katonai-biztonsági szaklap értesülései szerint három amerikai kémrepülőgép végzett elektronikus felderítést a libanoni és szíriai partvidék közvetlen közelében.

A csúcstechnológiát képviselő kémrepülőgépek mellett újabb amerikai hadihajók is megjelentek a térségben. Az izraeli Haarec szerint július elején Izraelbe érkezett a USS George H. W. Bush repülőgéphordozó több mint 5700 tengerésszel és pilótával, valamint 50 repülőgéppel a fedélzetén. (Ezt az értesülést a Hetek egyik izraeli olvasója is megerősítette, aki arról számolt be, hogy a Tel-Avivtól északra fekvő Rison LeCion tengerpartjánál erőteljes amerikai flottamozgásokat tapasztaltak, és emiatt sok helyi lakos úgy véli, hogy előkészületek zajlanak egy komolyabb katonai hadműveletre a térségben.) A flottafelvonulás demonstratív jellege mellett konkrét katonai célokat is szolgálhat. Az amerikai anyahajó támogatást nyújthat az Iszlám Állam felszámolására indított hadműveletekben, amelyek döntő szakaszukhoz érkeztek az ISIS-kalifátus „fővárosa”, Rakka körül. (Lásd: Háborús hisztéria az Arab-félszigeten. Hetek, 2017. június 9.) Az Iszlám Állam „kalifája”, Abu Bakr al-Baghdadi orosz és iraki hírforrások szerint életét vesztette a légicsapásokban, de ezt az értesülést az amerikai kormány nem erősítette meg. A világ első számú „közellenségének”, a legkeresettebb terroristának számító al-Baghdadi portréját nemrég közöltük (A láthatatlan dzsihadista. Hetek, 2017. június 23.).

Az Aszad elnököt támogató fegyveres csoportoknak nyújtott erőteljesebb amerikai segítségnyújtás jele, hogy júniusban légicsapást mértek olyan célpontok ellen, amelyek a korábban az Egyesült Államok által egyoldalúan „demilitarizált övezetnek” nyilvánított zónában találhatók, Szíria déli, Jordániával és Irakkal szomszédos határai mentén. Az amerikai vadászgépek két alkalommal is támadták a szíriai kormányt támogató fegyveres csoportok állásait a térségben. A beavatkozás során légi incidensre is sor került, amikor a szíriai kormányerők egyik repülőgépét amerikai rakétatámadás megsemmisítette. Ez utóbbi esetet Oroszország élesen bírálta, és Moszkva kilátásba helyezte, hogy a jövőben „légi célpontoknak” tekintheti Szíria légterében az amerikai vadászgépeket. Az orosz nyugtalanság nyilván nem független attól, hogy az Egyesült Államok Trump elnöksége alatt egyértelműen jelezte: nem tűri, hogy Moszkva legfőbb térségbeli szövetségese, Irán tovább növelje befolyását, és ebben számíthat nemcsak Izrael, hanem Szaúd-Arábia és az öbölországok többségének támogatására is. Ezzel áll összefüggésben az Iránnal és a legjelentősebb közel-keleti szunnita terrorcsoportokkal – köztük a Muzulmán Testvériséggel és a Hamasszal – egyaránt szoros kapcsolatokat ápoló Katar elleni diplomáciai fellépés is. (Lásd: Szakítás Katarral. Hetek, 2017. június 16.)

A feszültség és a térségben folyó katonai aktivitás növekedése Izrael szempontjából azért is aggasztó, mert ezáltal megnövekedett a lehetősége a nagyhatalmak közötti véletlen incidenseknek is, ami ellenőrizhetetlen eseménysort indíthat be a zsidó állam közvetlen környezetében. Vélhetően ennek az elkerülése is téma lesz a lapzártánk után Hamburgban sorra kerülő Trump–Putyin négyszemközti csúcstalálkozón.

Olvasson tovább: