Kereső toggle

Európába csempészett rabszolgaság

Bíróság elé állnak a kegyetlenkedő arab hercegnők

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kilenc év után került bíróság elé nyolc arab hercegnő Belgiumban. Az Egyesült Arab Emirátusok egyik uralkodócsaládjának hölgytagjait embercsempészettel és a munkatörvények megsértésével vádolják az európai országban. Az eset nem egyedi, ennek ellenére nem várható, hogy komolyabb büntetést szabjanak ki a rendkívül befolyásos dinasztia tagjaira. Az ügy újra felszínre hozta azokat a visszaéléseket, amelyekkel a „munkavállalók” a gazdag Perzsa-öböl menti országokban valójában szembesülnek.

Még 2008-ban történt, hogy az Egyesült Arab Emirátusok egyik uralkodócsaládjának hölgytagjai szokásukhoz híven népes küldöttséggel Belgiumba érkeztek. A 64 éves Sheikha Hamda al-Nahyan hercegnő és hét lánya a Conrad Hotel luxuslakosztályait bérelték ki több hónapra, ahova körülbelül 20 szolgát is magukkal vittek. Feladatuk az volt, hogy mindig „feletteseik” rendelkezésére álljanak, és minden kívánságukat teljesítsék. Az „alkalmazottak” azonban besokalltak a 24 órás szolgálattól, megszöktek, és panaszt tettek a helyi rendőrségen. Beszámolójuk szerint azért kellett szökniük, mert nem hagyhatták el a szállodát, erre külön őrök vigyáztak. Éjjel-nappal feladatokat kaptak, de például ágyat nem biztosítottak nekik, a hercegnők szobáiban vagy a folyosón a földön kellett aludniuk. A maradékokat ehették csak, és egyiküktől, aki panaszt tett, három napra megvonták az élelmet és a vizet. Rendszeres volt a verbális erőszak is, a hercegnők állítólag egyáltalán nem kedvelték a marokkói és tunéziai szolgáikat.

Az embertelen körülmények mellett az utazáshoz és a munkához szükséges papírokat sem biztosították az alkalmazottaknak, és ki sem fizették őket. A Myria nevű belga emberjogi szervezet szerint a hercegnők valójában becsempészték Belgiumba a szolgáikat, ahhoz pedig, hogy több hónapig Brüsszelben dolgozzanak, munkavállalási engedélyt kellett volna szerezni számukra. Ezért a Myria emberkereskedelemnek tartja az esetet.  Jogilag tehát minden adott volt a felelősségrevonáshoz. Mégis kilenc évbe telt, mire az ügy bíróság elé került. Ez nyilván nem meglepő annak fényében, hogy a tehetős és befolyásos al-Nahyan családról van szó, amely egyike az Egyesült Arab Emirátusok hat uralkodócsaládjának. Központjuk Abu-Dzabi, ahol uralmuk már 1793 óta tart. Nemzetközi porondon pedig azzal lettek híresek, hogy a család egyik tagja, Manszúr sejk megvásárolta a Manchester City futballcsapatot.

A hercegnők mindent bevetettek, hogy az eljárást megússzák. Három rendkívül jól képzett ügyvédet fogadtak, akik kétszer is Belgium legfelsőbb bíróságához fordultak, hogy megakadályozzák a jogi felelősségre vonást. Évekig késleltették az ügymenetet például azzal, hogy megkérdőjelezték a rendőrség fellépését. Szerintük a hatóságok nem léphettek volna be a hercegnők lakosztályába, amikor vizsgálatot indítottak. Emellett azt is állították, hogy a vádak jó része el van túlozva. 

Bár az első tárgyalásokra már sor került, szakértők szerint ítélet csak hónapok múlva várható, annak pedig rendkívül kevés az esélye, hogy a hercegnőket megbüntessék. Azért sem valószínű, mert már volt egy másik eset, amely egészen Strasbourgig jutott, hiába. Egy dubaji család három Fülöp-szigeteki szolgájával utazott rövid időre Bécsbe. A nőknek a gyerekekre kellett vigyázniuk, és 24 órában végezni a házimunkát. Ha hibáztak, alkalmazóik kiabáltak velük és fenyegették őket. A helyzet odáig fajult, hogy a szolgák már az életüket féltették, ezért a rendőrséghez fordultak. Ügyüket végül egy osztrák jogvédő szervezet karolta fel, amely az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Strasbourgban azonban megdöbbentő döntés született: a bíróság úgy ítélte meg, hogy „nincs reális esélye, hogy a tárgyalás eredménnyel záruljon”. „A vádlottak már rég elhagyták az országot” – indokolta a döntését az EJEB, „Ausztria és az Egyesült Arab Emirátusok között pedig nincs olyan megállapodás, amely jogi keretet adna az eljáráshoz”. 

Párizsban Szalman szaúdi király egyedüli lánya úszta meg a felelősségre vonást, amikor botrányosan viselkedett egy francia festővel. Az incidensről tavaly szeptemberben a Le Point francia magazin weboldala számolt be. A munkás a 42 éves Hassza luxuslakásán dolgozott a francia fővárosban. A hölgy ugyanis rendszeresen Párizsba járt, ahol a multimilliomosok fényűző életét élte. A hercegnőnél állítólag akkor szakadt el a cérna, amikor észrevette, hogy a férfi mobiltelefonjával fényképeket készít arról a munkáról, amit a belvárosi rezidenciában végzett. A festő állítása szerint azért fotózott, hogy a munka közben elmozdított tárgyak és bútorok helyét megjegyezze, a hölgy viszont azzal vádolta, hogy a képeket a médiának akarta eladni. A hercegnő olyan dührohamot kapott, hogy behívatta egyik testőrét, akit arra utasított, hogy verje meg és kötözze össze a férfi kezét és lábát. Azt is mondta az emberének, hogy „meg kell ölnie ezt a kutyát, mert nem érdemli meg, hogy éljen.” Állítólag arra is kényszerítették a festőt, hogy térdeljen le, és csókolja meg a hölgy lábfejét. A zúzódásokat szenvedett munkás arról is beszámolt a rendőrségen, hogy az „őrjöngés” mintegy négy órán keresztül tartott. Azzal lett vége, hogy egy harmadik férfi közbelépett, és elzavarta a munkást. A festő bírósághoz fordult, és 20 ezer eurós kártérítést, illetve eszközeinek visszaszolgáltatását követelte. A testőr ellen eljárás is indult, lőfegyverrel való erőszak, illetve emberrablás vádjával. A hercegnő, aki tagadta, hogy bármi helytelent tett volna, diplomáciai mentességére hivatkozva elhagyta Párizst.

Emberi jogi aktivisták már jó ideje próbálják a világ figyelmét felhívni arra, hogy az Öböl menti országokban hogyan bánnak az alkalmazottakkal. A probléma különösen egy-két éve került ismét terítékre Katar kapcsán, ahol megkezdődtek a stadionépítések a 2022-es futball-világbajnokságra. Az ott dolgozó vendégmunkások életkörülményei beszámolók szerint inkább a rabszolgákéhoz hasonlíthatóak. Arról nem is beszélve, hogy rendszeresen előfordulnak halálesetek is az építkezéseken. Az Amnesty International tavaly egyenesen azzal vádolta Katart, hogy kényszermunkával készül fel a futballvébére.

Az Öböl-menti arab államokba főként Banglades, India, Fülöp-szigetek, Sri Lanka és Pakisztán elszegényedett térségeiből próbálnak munkaerőt csábítani. A jól fizető állások ígéretére sokan választják azt, hogy vendégmunkások lesznek. Amikor viszont Szaúd-Arábiába, Bahreinbe, Katarba vagy az Egyesült Arab Emirátusokba érkeznek, más valósággal szembesülnek. Éjjel-nappal dolgozniuk kell, miközben a bérüket rendszeresen késve, vagy egyáltalán nem fizetik ki. Sokukat kihasználnak és vernek, papírjaikat elveszik, és embertelen körülmények között tartanak. Az alkalmazottak nem tudnak jogorvoslást kérni, mert a vitatott „Kafala” nevű rendszer az alkalmazót védi. Bűncselekménynek számít már az is, hogy valaki előző munkaadójának engedélye nélkül próbál új álláshoz jutni. Katarban egyébként tavaly decemberben eltörölték ezt a Kafala rendszert, és olyan reformokat ígértek, amelyek biztosítani fogják a munkások jogait. Az Amnesty International szerint ugyanakkor a lépés nem fog jelentős változásokkal járni, mert az alaprendszert érintetlenül hagyja. A vendégmunkásoknak ugyanúgy meg kell szerezniük alkalmazóik hozzájárulását ahhoz, hogy hazatérjenek.

Ahogy a fentebb említett esetekből is látható, sok arab előkelőség akkor sem hagy fel az alkalmazottaival szembeni visszaélésekkel, amikor Németországba, Ausztriába, vagy Belgiumba utazik nyaralni vagy orvosi kezelésre, pedig Európában az ilyen bánásmód törvénybe ütközik. A Myria szóvivője szerint ezek a munkaadók gyakran az otthoni viszonyokra mutogatva próbálják magukat igazolni. Az biztos, hogy ha a nyolc emirátusi hercegnő ellen ítélet születne – pénzbírsággal vagy börtönbüntetéssel sújtanák őket – országuk biztos megtagadná a kiadatásukat. A jogvédők egy része ezért kilátástalannak tartja a helyzetet. Az is megdöbbentő a számukra, hogy a média nem is számol be mélységeiben ezekről az esetekről. A Human Rights Watch egyik aktivistája, Nicholas McGeehan, aki több éve foglalkozik az Öböl menti államokban történő visszaélésekkel, azonban lát némi reményt. Véleménye szerint a hercegnők elleni eljárás már eredményesnek mondható, ha a világ egyik leggazdagabb családját emberkereskedelemmel és rabszolgasággal hozza összefüggésbe. Mert ez ráirányíthatja a figyelmet arra, milyen mértékű az emberi jogok sárba tiprása az olajmonarchiákban.

Olvasson tovább: