Kereső toggle

Épül a modern Oszmán Birodalom

Egész Európát beárnyékolják a török rezsim hatalmi törekvései

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Míg Szulejmán a 16. században vérontással és pusztítással igyekezett kiterjeszteni fennhatóságát a kontinensre, Törökország új „szultánja” politikai, titkosszolgálati és vallásügyi manőverezéssel teremtené meg európai hegemóniáját.

Politikai elemzők úgy vélik, Recep Tayyip Erdogan az öbölmenti konfliktust igyekszik felhasználni saját hatalmi ambícióinak biztosítására. A közel-keleti geopolitikai csörte mellett Európában is intenzív harc folyik a muszlim társadalom feletti befolyás megszerzéséért a színfalak mögött.

Tudatos iszlamizáció

A hónap elején Moshe Ya’alon volt izraeli védelmi miniszter a The Times of Israelnek adott interjújában azt állította, hogy Erdogan tudatosan iszlamizálja Európát a migráció támogatásával és a kontinensen élő törökök finanszírozásával.

Az Izraeli Védelmi Erők egykori főparancsnoka szerint a török elnök valójában a Muzulmán Testvériség patrónusaként a radikális iszlámot testesíti meg. Ya’alon úgy véli, Erdogan engedélyével érkeztek dzsihadisták ezrei az országán keresztül Szíriába és Irakba, ahonnan a kiképzésük után visszaszivárogtak Európába.

„Az emberek figyelmen kívül hagyják, hogy ez szándékos iszlamizáció” – hangsúlyozta a volt miniszter, aki szerint a török államfő hegemóniát akar kiépíteni Európában, és ezért ösztönzi a bevándorolt törökök gyermekvállalását, támogatja a mecseteket és a politikai pártokat. Azt sem gondolja véletlennek, hogy

Erdogan a migránsválsággal tartja sakkban az uniót, vízummentességet követelve a török állampolgárok számára.

Muszlimok szerepe a politikában

A Migrációkutató Intézet áprilisi tanulmányában kifejezetten az iszlám politikai térnyerésére hívta fel a figyelmet. Az adatok azt mutatják, hogy az egyre nagyobb számú muszlim közösségek intenzíven dolgoznak a hatékony érdekérvényesítés megteremtésén.

A bevándorolt tömegek szavazatait sokáig a baloldali, illetve zöld pártok gyűjtötték be Európában, miután eredményesen kötöttek szövetséget az érdekképviseleti szervekkel. A muszlim kisebbség tagjai hatalmas potenciált láttak a meglévő mainstream pártokhoz való csatlakozásban, több esetben a jobbközép kormányoknál is jelentős engedményeket tudtak elérni. (Nicolas Sarkozy támogatásával Franciaországban például létrejött a Muzulmán Vallás Francia Tanácsa.)

A politikai szerepvállalást az iszlám vallásjogászai is aktívan szorgalmazták. A Hezbollah egykori szellemi vezetője, Mohammed Huszein Fadlallah például azt üzente, hogy a nyugatra vándorlást követően érdekszövetségeken keresztül vigyék véghez a muszlimok a tervezett térhódítást. Mohammed Ahmad al-Rásid, az iraki Muzulmán Testvériség egyik vezetője szerint „bölcs szemlélet” elfogadni a hitetlen ország jogrendszerét és részt venni a politikai életben.

A bevett pártokban való politizálás azonban úgy tűnik, az elmúlt években több országban zsákutcába jutott.

A menekültválságot követő társadalmi elégedetlenség miatt a főáramú pártok egy része ugyanis jóval keményebb álláspontot igyekszik képviselni, ami sok esetben negatívan érinti a bevándorló tömegeket. Az Erdogan-rezsim ezért a korábbi tendenciával szemben inkább azt szorgalmazza, hogy az Európában élő török muszlimok saját pártokat alapítsanak, és azokat juttassák be a törvényhozás intézményeibe.

„Törökország francia hadserege”

A hetekben zajló francia nemzetgyűlési választások egyértelmű központi témája Emmanuel Macron pártjának sikere. A fősodorbeli pártok bukása mellett azonban jelentős esemény, hogy indult a választásokon az első törökök által alapított francia párt, a Parti Égalité Justice (PEJ), azaz az „Egyenlőség és Igazság Pártja” is. A „Törökország francia hadseregének” tartott formáció összesen 52 képviselőt tudott állítani, a párt tagsága meghaladta a háromezer főt. A szervezetet 2015-ben Strasbourgban alapították, egy szakértő szerint a város Erdogan pártjának, az AKP-nek politikai laboratóriumaként funkcionál.

A szervezet vezetője, Sakir Çolak kijelentette: elsődleges céljuk, hogy integrálni tudják a bevándorlókat a politikai életbe, s ezzel felszámolják az „egyenlőtlenséget és igazságtalanságot”.

A PEJ-t elsősorban a mainstream pártokban csalódott szavazók alkotják, programjukban az egyház és az állam szétválasztása elvének megszüntetéséért, a halal iskolai étel biztosításáért és a palesztinok támogatásáért küzdenek. Jelszavuk: az iszlamofóbiával szembeni küzdelem.

Franciaországban sokan aggódnak amiatt, hogy Erdogan megpróbálja befolyásolni a Köztársaság belső politikai folyamatait. Beszédes például, hogy a muszlimok elsődleges képviseletét ellátó Muzulmán Vallás Francia Tanácsának az élére most először választhatnak török származású elnököt (eddig csak marokkói és algériai vezető volt) Ahmet Ogras személyében. Az AKP-vel (Igazság és Fejlődés Pártja) szoros kapcsolatokat ápoló képviselőről a Libération francia lap azt írta, ő lehet „a franciaországi iszlám következő elnöke”. Ogras aktívan kampányolt az örmény népirtás tagadása büntethetőségének eltörléséért, részt vett az Erdogan-párti kölni tüntetés megszervezésében, Svájcban pedig a gyanú szerint érintett a török elnök politikai ellenfeleinek titkos megfigyelésében.

A Marianne francia magazin azt írja, az államfő intenzíven dolgozik azon, hogy kiterjessze befolyását az országban. Újságírókon, kutatócégeken és aktív ügynökökön keresztül igyekszik megváltoztatni a török vezetésről alkotott negatív képet a társadalomban.

Bár a PEJ a júniusi megmérettetésen nem ért el kimagasló eredményt, a több milliós muszlim és a közel 600 ezres török szavazói bázis még jelentős potenciált rejt magában.

Ankara karja Hollandiáig ér

Történelmi sikert ért el a márciusi holland választásokon a Denk elnevezésű (hollandul gondolkozást, törökül egyenlőséget jelent) török politikusok által alakított új párt. Tunahan Kuzu és Selçuk Öztürk korábban a holland Munkáspárt (PvdA) színeiben tevékenykedtek a parlamentben, ám elégedetlenek voltak az integrációs politikával, ezért az idei megmérettetésen már külön indultak.

A párt pillanatok alatt páratlan népszerűségre tett szert, csatlakozott hozzájuk Sylvana Simons televíziós személyiség, Tatjana Maul korábbi szépségkirálynő, de még a holland marokkói közösség első számú vezetője is. A holland és török vezetés közötti áprilisi diplomáciai csörte pedig nem csak Mark Rutte miniszterelnök kampányának, hanem nekik is kedvezett – aktivizálta az országban élő török szavazói bázist. Az egyenes arányosságra alapuló választási metodikának köszönhetően a szervezet három képviselővel bejutott a holland parlamentbe.

Az alapítók több ízben is sokkolták a sajtót váratlan kijelentéseikkel.

Javaslataik között szerepelt például egy ezerfős „rasszizmusrendőrség” felállítása, a bevándorlókkal szemben tiszteletlenül viselkedő tisztviselők listázása, valamint a Hollandia gyarmatosító történelmét jelképező jelképek eltávolítása is. Felháborodást keltett a társadalomban, hogy amikor a holland parlament egy Törökországban letartóztatott holland blogger szabadon bocsátását követelte, a képviselők nem voltak hajlandók megszavazni a nyilatkozatot. Egyik képviselőjük szerint mindenkinek be kell tartania a török törvényeket, szerinte az Erdogant kigúnyoló Jan Böhmermannt is le kellene tartóztatni.

Ugyancsak bejárta a sajtót a holland Szabadságpárt vezetőjével való csörtéjük is. Geert Wilderst több ízben Adolf Hitlerrel, illetve a „rákkal” azonosították. Cserébe a jobboldali pártelnök a Denket egy „felöklendezett halal húshoz” hasonlította. „Nem lehetne, hogy a gyűlölet prédikátorai és a Denk is eltűnne egy muszlim országba, Allah szerelmére?” – írta Wilders egy Twitter-üzenetben, miután Hollandiában élő török imámok egy jelentős része nyíltan a Denk melletti szavazásra buzdított. A muszlim társadalom egyébként is aktív az országban, az áprilisi népszavazás körül kirobbant botrányt követően több ezren randalíroztak Amszterdam és Rotterdam utcáin.

Puccs után török párt Ausztriában is

Katalizátorként hatott a tavaly júliusban történt sikertelen puccskísérlet az Ausztriában élő török kisebbségre is. Adnan Dinçer vezetésével 2016-ben megalakult az Új mozgalom a jövőért (NBZ) párt, elmondásuk szerint hangot akarnak adni az országban élő 350 ezer fős török kisebbségnek. „A politikai szereplők döntéseket hoznak az itt dolgozókról, de mi nem vagyunk bevonva a döntéshozói mechanizmusba” – fogalmazott a pártelnök egy sajtótájékoztatón.

Állításuk szerint egyre sürgetőbbé vált egy önálló érdekképviselet, miután az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) és Sebastian Kurz (ÖVP) is törököket bíráló kijelentéseket tett. A külügyminiszter egy Iszlám Állam-ellenes washingtoni konferenciáról hazatelefonálva azt nyilatkozta az ORF-nek, hogy ha az országban élő törökök inkább a törökországi politikában akarnak részt venni, akkor „haza lehet menni”.

A nyilatkozatot megelőzően több ezren vonultak az utcára Bécsben, hogy támogatásukról biztosítsák Erdogant. Kurz szerint bizonyítékok támasztják alá, hogy a megmozdulást közvetlenül Törökországból szervezték, ezt pedig teljességgel elfogadhatatlannak tartja.

Az NBZ vezetői válaszul kijelentették, a törökök lassan 50 éve élnek az országban, eszük ágában sincs hazamenni.

Leszögezték, ha Ausztriának problémája van a törökökkel, fizessenek a visszaköltözésért. Újságírói kérdésre igyekeztek hangsúlyozni, a párt működésében nem lesz hangsúlyos az iszlám szerepe.

„A vallás az vallás, a politika az politika” – jelentették ki. Bár magukat nem tartják török pártnak, minden létező platformon védelmükbe veszik a regnáló ankarai államfőt.

Beavatkozási kísérlet Bulgáriában

Miután a török rezsim nyíltan támogatásáról biztosította a Felelősség, Szabadság és Tolerancia Demokrata Pártját (DOST) a márciusi bulgáriai választáson, Rumen Radev államfő tiltakozását fejezte ki a beavatkozási kísérlet miatt. Az elnök leszögezte, a hatóságok és a titkosszolgálat mindent megtesz annak érdekében, hogy az ilyen jellegű próbálkozásokat letörje. Az országban becslések szerint 700 ezer fős török kisebbség él. Hasonlóan nyilatkozott Vasil Vasilev ismert bolgár üzletember is, aki szerint az országot egy balkáni koalícióval meg kell védeni a török inváziótól.

Bulgáriában összesen három muszlim párt van, ebből a legrégebbit, a Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért (DPS) pártot 1990-ben alapította Ahmed Dogan. A szervezet nagy sikert ért el a 2014-es választásokon, miután 38 képviselőt küldtek a hazai, négyet pedig az Európai Parlamentbe. A párt vezetését 2013-ban vette át Lütfi Mestan, miután Dogant a kamerák előtt egy nyilvános beszéd során megpróbálta agyonlőni egy török származású merénylő.

Erdogan nem volt elégedett a DPS szereplésével és vezetőjével, aki cserébe rendszeresen bírálta a „szultáni rezsimet” Törökországban. Lütfi Mestan végül Moszkva-ellenes kijelentései miatt otthagyta a pártot és megalapította a DOST-ot. Az anyapártból kiváló más képviselők pedig a Szabadság és Becsület Néppártját (HSHP) alakították meg. A két új alakulat koalícióban indult az idei választáson, a parlamentbe jutáshoz szükséges 4 százalékot azonban Erdogan aktív támogatása ellenére sem sikerült elérniük.

Hárommillió török hazája

Erdogan legjelentősebb külföldi szavazóbázisa Németországban van. A hárommillió főre becsült török kisebbséget a rezsim több szervezeten keresztül is igyekszik kontroll alatt tartani. Az Európai Török Demokraták Uniója (UETD) rendszeresen szervez előadásokat és tüntetéseket Erdogan kormánya mellett. A mecseteken kívüli mozgósításért felelős szerv intenzíven dolgozik azon, hogy hátráltassa a bevándorlók integrációját, egy eseményen például azt skandálták, hogy „az asszimiláció emberiesség elleni bűncselekmény”.

A mecseteken belüli kontroll fenntartását a Ditib (Egyházügyi Hivatal Török Iszlám Uniója) végzi, közel 900 mecsetet működtetnek az országban. A vallási szervezet közvetlenül a Diyanet (Törökországi Egyházi Ügyek Elnöksége) alá tartozik, ők pénzelik a tevékenységüket is.

Viszonylag új kezdeményezés, hogy az Erdoganhoz hű török üzletemberek a politikai életben is saját formációkkal igyekeznek részt venni. Remzi Aru Német Demokraták Szövetsége (ADD) néven alapított pártot, válaszul arra, hogy a német kormány elismerte az örmények elleni népirtást.

A pártelnök nagy potenciált lát a bevándorlókban, de szavazókat lopna a Kereszténydemokrata Uniótól, a CDU-tól is. „Nem sprintre készülünk, hanem maratonra” – válaszolt arra a kérdésre, amely emlékeztetett, a legutóbbi muszlim párt (BIG) rendre kínosan szerepel a választásokon. Remzi célja, hogy a törököket ne másodrangú állampolgárként kezeljék Németországban, küzdeni akar a „társadalmi egyenlőtlenségek” ellen is. A bevándorlásellenes AfD nem mulasztotta el, hogy bírálja az „Erdogan-barát kis pártot”, akikkel szemben Kölnben sikerült pert is nyerniük, miután a muszlim szervezet betűlogója (ADD) megtévesztően hajaz a szélsőjobboldalinak tartott párt nevének rövidítésére.

Erdogan kémei behálózzák Európát

A politikai befolyás növekedése mellett más is aggasztja az európai képviselőket. Titkosszolgálati és sajtóinformációk szerint a török rezsimhez köthető szervezetek intenzív kémtevékenységet folytatnak a kontinensen. Erich Schmidt-Eenboom titkosszolgálati szakértő a Die Welt német lapnak azt nyilatkozta, hogy a török hírszerzésnek (MIT) megközelítőleg 6000 informátora van csak Németországban.

Hans-Christian Ströbele zöldpárti képviselő szerint a két országnak azonnal felül kell vizsgálnia a titkosszolgálati együttműködést, tekintve, hogy a török fél rendszeresen megfigyelés alatt tart német állampolgárokat. Erdogan ügynökei általában lelkes „patrióták”, akik ellenszolgáltatás nélkül önként jelentenek a rezsim németországi ellenzékéről. Az informátorok rendszerint bojkottal, negatív hangvételű publikációkkal vagy halálos fenyegetésekkel keserítik meg a célszemélyek életét. A biztonságpolitikai szakértő szerint a német hatóságok dolgát megnehezítik a párhuzamos társadalmak, valamint az az általános hozzáállás, mely szerint a Törökországgal való jó viszony fenntartása érdekében szemet hunynak az ilyen jogsértések felett.

Nemcsak Németországban, hanem Ausztriában és Hollandiában is komoly problémát jelent a török titkosszolgálatok tevékenysége szakértők szerint.

Peter Pilz osztrák zöldpárti biztonságpolitikai szóvivő kijelentette, szisztematikus megfigyelést folytat az MIT az országban. Úgy véli, az UETD, MÜSIAD és ATIP elnevezésű török kormánypárthoz köthető szervezetek rendszeresen információkkal látják el a hazai titkosszolgálatot.

Pieter Cobelens, a Holland Katonai Hírszerzés korábbi vezetője megerősítette a gyanút, mely szerint Erdogan fedett ügynökökön keresztül felügyeli az európai török közösségeket. Állítása szerint nem egy ízben a Törökországban hátrahagyott családokkal tartják sakkban a kontinensen dolgozó egykori vendégmunkásokat. Latif Tal munkáspárti politikus elmondta, hogy a kurd közösség tagjaként rendszeresen azt tapasztalják, hogy a találkozóikról készült felvételek megjelennek a török sajtóban. „Megdöbbenünk, hogy honnan tudnak ennyi mindent rólunk. Sokszor inkább becenevet használunk egymás között a valódi helyett” – fogalmazott.

„A mecsetek a mi laktanyáink”

A török államfő leghatékonyabban az államilag finanszírozott kiterjedt európai mecsethálózatán keresztül tudja befolyásolni az Európában élő bevándorló tömegeket. Hatalmának kiterjesztésében azonban komoly versenytársakkal kell szembenéznie; míg Irán korlátozott számban siíta vallási központok építésén fáradozik, a Szaúd-Arábia által pénzelt vahabita iszlám elképesztő ütemben terjed Európában.

Az arab tavasz és a közel-keleti geopolitikai helyzet kavalkádja közepette Erdogan kulcsfontosságú szerepet tulajdonított a nemzetközi mecsetépítési programjának. Ezeket a legtöbb esetben a Diyanet, a török kormány Vallásügyi Igazgatósága menedzseli, amelynek közel 2 milliárd eurós költségvetése és 120 ezer alkalmazottja van. Becslések szerint több mint 17 ezer imahely épült azóta, hogy az AKP hatalomra került. Épültek mecsetek török pénzből az Egyesült Államokban, Kubában, Oroszországban, Kirgizisztánban, a palesztin területeken, de még a Fülöp-szigeteken is.

A legjelentősebb beruházások azonban Európában, főként a Balkánon vannak, a legtöbb helyen felháborodást váltva ki a helyi társadalomból. A bukaresti gigamecset terve kapcsán például a volt román államfő nemzetbiztonsági kockázatot hangoztatott, de hasonló fogadtatásban részesült az Amszterdamban felépülésre váró „Westermoskee” a 42 méter magas minarettornyával. Óriási vallási központot finanszíroztak az albániai Tiranában és a bulgáriai Kardzhaliban is.

Németországban sajtóhírek szerint közel ezer imám dolgozik közvetlenül a török vallásügyi hatóság keze alá a rezsim által pénzelt 900 mecsetben. Ahmet Davutoglu volt török miniszterelnök a „vallási diplomácia” címszó alatt reményét fejezte ki, hogy a beruházásokat követően a befogadó országok nyitottabbak lesznek a török politikusok, vállalkozók és kulturális szakemberek előtt. Úgy tűnik Erdogan stratégiája bevált – míg az áprilisi népszavazáson mindössze a voksok 51,4 százalékát tudta begyűjteni, Németországban 63, Hollandiában 71, Ausztriában pedig 73 százalék volt a támogatóinak aránya. Úgy tűnik, ha retorikában nem is, de a gyakorlatban a török elnök még mindig tartja magát korábbi, börtönt érő szavaihoz: „A mecsetek a mi laktanyáink, a kupolák a sisakjaink, a minaretek a bajonettjeink, a hívek a katonáink.”

 

„Öt gyermeket neveljetek!”

Európa tragikus demográfiai mutatóit látva Erdogan az áprilisi népszavazás kampányát kihasználta arra, hogy az unióban élő törököket buzdítsa a gyerekvállalásra. „Ti vagytok Európa jövője” – fogalmazott az államfő, miközben szorgalmazta, hogy legalább öt gyermeket vállaljanak a török családok. Erdogan szavai a tavalyi, sikertelen törökországi puccskísérlet után fagyossá vált török-nyugati viszonyra reflektáltak. Az államfő hozzátette: a családonként öt gyermek vállalása szerinte megfelelő válasz azokra az „igazságtalanságokra”, amelyek szerinte az Európában élő törököket érik a többségi társadalom részéről. 

 

Szent háborút vizionált a külügy

Vallásháborút vizionált Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter, miután Mark Rutte pártja, a liberális konzervatív VVD nyerte a hollandiai parlamenti választásokat. „Hová mennek? Hová viszik Európát?
Elkezdték összeomlasztani Európát. Szakadékba húzzák Európát. Hamarosan Szent Háború kezdődik Európában” – fogalmazott a török külügy vezetője.
A meghökkentő kijelentések előzménye a Hollandia és Törökország között kirobbant diplomáciai háború, ami a kampányrendezvények betiltása miatt alakult ki az országban. Erdogan válaszul nácizásba és fasisztázásba kezdett, majd azzal fenyegetett, hogy felmondják a migrációval kapcsolatos EU–török megállapodást.

Olvasson tovább: