Kereső toggle

Az Izrael-ellenes bojkott dilemmája

A palesztin kisemberek fizetik meg a BDS-mozgalom árát

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Több száz palesztin alkalmazott vesztette el állását a BDS-mozgalom miatt.

Kiszámítható környezet, magas jövedelem, biztos állás – sokáig ez volt a mérlege a SodaStream nevű izraeli vállalatnak, amely éveken át 600-nál is több palesztin munkavállalót alkalmazott a közel 20-30 százalékos munkanélküliség által sújtott Ciszjordánia területén. A cég működése ellen azonban lejárató kampányt folytattak nyugaton az Izrael-ellenes aktivisták, amiért a szódavízgépeket gyártó üzem zsidó telepen működött, és szerintük ezzel „a palesztinok emberi jogainak megsértéséből húzott hasznot”. A történet nem egyedi: a gyárat bezárták, a munka nélkül maradt palesztin dolgozók pedig joggal panaszkodnak: ami Nyugaton emberi jogi siker, az odahaza súlyos anyagi veszteség.

„Mind tudják, hogy az izraeli rezsim megszállásával, gyarmatosításával és apartheidjével szembeni ellenállásnak ára van. Néha meredek, de a szabadság, igazság és egyenlőség miatt megéri” – fogalmazott Omar Barghouti, miután több száz palesztin dolgozó elveszítette biztos megélhetését a SodaStream nevű vállalat Mishor Adumimból való kivonulását követően. A Boycott, Divestment, Sanctions (BDS) nevű Izrael-ellenes mozgalom alapítója rendszeresen tesz hasonló kijelentéseket, és szólít fel a zsidó állammal szemben gazdasági, valamint akadémiai bojkottra nyugati egyetemek vendégeként, noha a katari születésű aktivista egykor maga is Izraelbe költözött, hogy a Tel Aviv-i egyetemen PhD fokozatot szerezzen.

Az Izrael-ellenes aktivisták gyakran olyan vállalatok és szolgáltatások ellen szerveznek demonstárciókat Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban, melyek előnyeit az Izraelben élő palesztinok is nap mint nap élvezik.

A város keleti és nyugati felét összekötő jeruzsálemi villamosvonal 2011-es kiépítésekor a közlekedési eszközre például sokan az egység és együttélés szimbólumaként tekintettek, a BDS emberi jogi élharcosai nyilatkozataikban mégis azt állították, az „egyike a legnépszerűtlenebb gyarmatosító kísérletnek, amely célja a megszállt kelet-jeruzsálemi területek izraeli jelenlétének elfogadtatása és megerősítése”. Az aktivisták a járművek elleni kődobálásokra bátorítottak, miközben a közlekedési hálózat működtetésében részt vevő Veolia francia vállalattal szemben több országban is intenzív bojkottot hirdettek. A nemzetközi nyomás eredményeként a cég vezetése végül teljes kivonulást hirdetett az izraeli piacról.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Olvasson tovább: